Archívum

Archívum - 2013. április 18.


Mint-a Parlament

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Hallgatók, Tisztelt Felkészítő Tanárok!

Köszöntöm Önöket az Országgyűlés Felsőházi üléstermében.

Ma Önök játszani jöttek ide. Játszani, ha a játék fogalmát mélyebb értelmében használjuk: szórakoztató és izgalmas helyzetek közepette elsajátítani a képviseleti demokrácia gyakorlatát. E játék izgalmában talán arról is megfeledkezhetnek, hogy az Önök által ma megszavazott „törvények” – legalább is egyelőre – még nem kerülnek a Köztársasági Elnök úr asztalára. De a játék akkor az igazi, ha teljesen bele tudjuk élni magunkat, és megalapozza azt a tudást, amelyre majd egy valós élethelyzetben lesz szükségük.

Arról, hogy mit is sajátíthatnak el Önök itt az Országház falai között, a napokban elhunyt Margaret Thatcher rendkívül egyszerűen megfogalmazott gondolatai jutnak eszembe. A Vaslady, jellemét meg nem tagadva és az angol politikai hagyományok nyíltságával ekként beszélt hitvallásáról: „Azért foglalkozom politikával, mert hiszek bizonyos dolgokban, és meg akarom őket valósítani.” Mindezt Európa legnagyobb parlamenti hagyományaira visszatekintő ország miniszterelnökeként mondotta.

Fontosnak tartom, hogy Önök is tartsák szem előtt: a demokrácia nem nélkülözheti a politika képviselőjének egyéni hitét.

Eszmények nélkül a politika nem más, mint egyszerű hatalomtechnika, amely az embereknek nem a segítségére, hanem csak a terhére van.

Abból, hogy bizonyos dolgokban hiszünk és meg akarjuk őket valósítani, még nem következik az, hogy ezt mindenáron és mindenkivel szemben megtehetjük. Ehhez kell a többség támogatása, mert e nélkül nem hitelesek céljaink és az érdekükben kifejtett erőfeszítéseink. A demokrácia nemcsak jogokat biztosít, hanem önfegyelmet is megkövetel: a parlamentarizmus játékszabályainak betartását és betartatását. A többség akaratának és a kisebbség jogainak tiszteletét. Ma Önök az önfegyelem és az egymás iránti tisztelet nem mindig könnyen betartható erényeit is gyakorolni fogják. Így Önökön is múlik, hogy ebből az önmagukkal is vívott küzdelemből milyen eredménnyel kerülnek ki. A vita hevében azonban sose feledjék, hogy az igazság egészét senki sem birtokolhatja.

A parlamentarizmus csak látszatra állandó küzdelem. Bár az európai demokráciák parlamenti pártjainak mindennapjait a folyamatos küzdelem határozza meg, legalább ennyire fontos része a parlamentarizmusnak az egyetértés és az a közösség is, amely ezen egyetértés mögött áll. Sokan hajlamosak az egyes parlamenti pártok frakcióit arc nélküli gépezetként látni és láttatni. Holott, ha közelebbről megfigyeljük ezek belső életét, embert próbáló feladat akár csak egy tucatnyi képviselőből álló párt munkájának összehangolása, nem is beszélve az olyan frakciókról, amelyek tagsága százakban mérhető.

Még az európai politikai kultúra hajnalán írta le Démokritosz: Csak egyetértéssel lehet nagy dolgokat véghezvinni.

Ez a mondat két és félezer év után, egyre bonyolultabb és kuszább világunkban aktuálisabban hangzik, mint amikor a nagy filozófus leírta. Az egyetértéshez pedig nem elég kizárólag az emberi egyedek véletlenszerű közös akarata. A közös akarat akkor eredményes, ha közösségre épül. És az emberek sokasága, a tömeg, akkor válhat közösségé, ha tagjainak van közös értékrendje és arra épülő önismerete, önbizalma és önbecsülése.

Démokritosz gondolata arra mutat rá, hogy akkor működik jól egy demokratikus berendezkedésű ország, hogy ha a politikai csatározásokat felülírja a legszélesebb közösség, a nemzeti közösség sorsát érintő ügyek mögötti, nagy többségre támaszkodó egyetértés. Az európai történelem többször bekövetkezett hullámvölgyei után így tudtak országok a romokból bámulatos gyorsasággal újjáépülni, és az elpusztult embermilliók ellenére, nemzetek új életet kezdeni.

Most Európában béke van, de a modernnek mondott világ gazdasága és erkölcsi értékei megrendültek. Az Önök által is jól ismert okok miatt ennek fenyegető hatásai nap mint nap érzékelhetők. De nem az a probléma, hogy a különböző politikai pártok között vita van, hiszen ez az alapja a demokrácia működési rendjének. A problémát az okozza, ami hiányzik. Azon közös eszméknek a hiánya, amelyek felülírják a pártállást, és nem képezik áthidalhatatlan politikai vita tárgyát. Mert ezektől függ nemzetünk és családjaink jóléte és jövője.

A nemzet közös ihlet – fogalmazott József Attila. Gyönyörű és igaz mondat ez, amelynek igazát sokan és sokszor elfelejtették a magyar politikában. Bízom benne, hogy az Önök nemzedéke és az önök nemzedékéből kikerülő politikusok soha nem fogják szem elől téveszteni József Attila igazát. Ma Önök vitáznak, érvelnek és szavaznak egy olyan helyszínen, ahol elődeink sok olyan döntést hoztak, amely nemzetünk sorsát alapjaiban határozta meg. Kérem Önöket, hogy a játék vidámságával felvértezve legyenek kemény, következetes és egymásra figyelő vitapartnerek.

Szép, izgalmas és tartalmas napot kívánok! Köszönöm, hogy meghallgattak.

Sajtószolgálat

2013. április 18.