Beszéd a Szakma Sztár Fesztivál versenyzőinek és felkészítőiknek parlamenti fogadásán
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Versenyzők! Kedves Lányok és Fiúk! Jó dolog a verseny. Hésziodosz, egy kétezer nyolcszáz éve élt görög költő, nem mellesleg az egyik legrégebbi tanúja annak a világnak, amit piacgazdaságnak nevezünk, így ír a gazdaságot mozgató versenyről:
„Mert ez a resteket is gyakran serkenti dologra:
megkívánja a munkát mind, látván, hogy a másik
szántani-vetni igyekszik, rendben tartja a házát,
s éppen ezért gazdag. Verseng szomszéddal a szomszéd,
s boldogul az, ki igyekszik (…)”
Ez az ősi versenyszellem táplálja ezt a küzdelemsorozatot is, hogy miközben megpróbáljuk felülmúlni a többieket abban, amiben jók vagyunk, még jobbakká váljunk.
Nagyszerű dolog látni évről évre ezt a versenyt, miként szólít meg egyre több és több fiatalt, miként jönnek egyre többen és többen, miként fordítanak egyre több és több munkát a felkészülésre, s miként mutatnak fel évről évre jobb és nagyobb teljesítményt.
Idén a 38 szakma számára kiírt megmérettetés 4000 fiatalt mozgatott meg. Közülük 194-en jutottak a döntő három napos küzdelmeibe, hogy kiderüljön, ki a legjobb. A végső küzdelem sok nézőt csábított ki a verseny helyszínére: nagyszerű reklámot adva az ott megjelenített szakmáknak. Köszönjük a szervezőknek ezt a nagyszerű munkát!
Kedves Lányok és Fiúk!
Ez a ház az ország háza. Az Országházat csak olyan dolgokra használjuk, csak olyan ügyeket jelenítünk meg benne, amelyek a nemzet életében a legfontosabbak.
Ez a verseny is olyan ügy, aminek itt a helye, e ház falai között. El akarjuk mondani Nektek és mindenkinek, világosság akarjuk tenni mindenki számára, hogy munka éspedig fizikai munka, jól végzett fizikai munka nélkül nem lehet meg ez az ország.
Ha majd körülnéztek a folyosón, látjátok majd: a ház építői az oszlopokra azoknak a szakmáknak a képviselőit faragták, akiknek a munkájából akkoriban megélt Magyarország. Azt akarták, hogy a politikusok, akik ebben a nagyszerű mesteremberek által kifaragott és kifestett fényes házban döntenek a törvényekről, egy pillanatra se feledkezzenek meg róluk.
El kell mondanunk, hogy ennek az országnak szüksége van rátok, és hogy ez az ország számít rátok. Szüksége van elkötelezettségetekre, bátorságotokra, és arra a lendületre, amit ezen a versenyen megmutattatok: keményen készültetek és a döntő pillanatban sem remegett meg a lábatok és a kezetek.
Kedves Lányok és Fiúk! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az egyik legfontosabb cél, amit el kell érnünk: a munka becsületének helyreállítása. A „munka nélkül könnyű pénzzel, könnyen élni” öngyilkos hazugsága helyett a maga emberségéből, kemény munkából tisztességesen megélő szakember példájára van szükség.
Az ország továbblépéséhez sok szakember kell. Sok olyan, aki nem fél a munkától, nem fél új dolgokat megtanulni. Olyan, aki azért szeret dolgozni, mert sikeres abban, amit csinál. Olyan szakember kell, aki becsülheti saját magát, mert mindig megteszi azt, amit megtenni képes. Olyan szakember kell, aki – akár vállalkozó, akár munkavállaló – mindenkori megrendelőjének jó partnere: meg tud felelni az általa támasztott igényeknek, s ezért méltán várhat el megfelelő bért.
Azok, akik tudnak és akarnak dolgozni, a legnehezebb időkben is megtalálják a boldogulás ösvényeit. Lehet, hogy nem mindig ott és nem úgy, ahogy az elsőre jónak látszik, de nekik van esélyük rá, hogy előbb-utóbb megteremtsék a maguk számára a továbblépés lehetőségeit. Ha végignézünk ennek az országnak és ennek a nemzetnek a történetén, mindig azt látjuk: azok építettek, azok alkottak, azok boldogultak, és azok győztek, akik elvégezték a munkát, ami rájuk hárult.
Senki sem spórolhatja meg a munkát: sem a politikus, sem a bankár, sem a szakács, sem a pék, sem a sportoló, sem a kalauz. Nem csak azért, mert ez becstelen dolog, hanem mert az elmúlt 20 esztendő egyszer s mindenkorra bebizonyította: nem is éri meg.
Olyan Magyarországról álmodunk, olyan Magyarországért dolgozunk 2010 óta, amelyben a teljesítmény, az elvégzett munka számít. Amelyben – miközben senkit sem hagyunk az út szélén – mindenkitől azt kérjük, tegye hozzá a magáét a közös teljesítményhez.
Ezt várjuk a multicégtől és a kisvállalkozótól éppen úgy, mint a munkavállalótól és a közszolgától. Ez az általunk sokat hivatkozott munkaalapú gazdaság lényege.
Az emberek partnereink ebben: egyre kevesebb a munkanélküli – és egyre többen dolgoznak. Február-április között már 4 millió 107 ezer ember dolgozott, ez 238 ezer emberrel több, mint ilyenkor. Az elvégzett munkának köszönhetően pörögtek fel újra a gazdaság motorjai. 2014 első negyedévében 3,5 százalékos volt a bruttó nemzeti össztermék növekedése Magyarországon, amely még az optimista várakozást is meghaladta.
Mindannyian tudjuk, hogy ez nem a vége a dolgoknak: bőven van még mit behoznunk, bőven van még hová fejlődnünk. Azt azonban jól mutatja, hogy ha a gazdaság szereplői és a kormány összedolgoznak, kemény munkával a legnehezebb helyzet is megfordítható: megnyílt előttünk a pálya. Képesek vagyunk növekedni, fejlődni.
Kedves Lányok és Fiúk!
Ez az ország a tietek is. Fontos dolog itt, az Országházban is elmondani:
Ti lesztek azok, akik a sorsát alakítjátok. Ti lesztek azok, akik felépítitek, akik megtartjátok, és akik megvédelmezitek.
Ti munkátok építi fel benne az otthonaitokat és a Ti gyermekeitek népesítik majd be ezeket az otthonokat.
Rajtatok múlik majd, hogy milyen hangulat lesz ebben az országban: minek lesz értéke és minek nem.
Persze mindenkinek csak egy része van az egészből – de az az ő része: az ő feladata, az ő lehetősége, az ő boldogsága, az ő felelőssége. Az ország dolga akkor megy előre, ha a Ti életetek is előre megy benne.
A mostani verseny után elmondhatjuk: már nemcsak egyszerűen lesztek a jövő, hanem bizony a jelen vagytok. Azzal, hogy eljutottatok idáig, nemcsak azt mutattátok meg, hogy tehetségesek vagytok, hanem azt is, hogy sikeresen tudtok dolgozni. Azt, hogy van bennetek – nem csak elég hajlam és tehetség, hanem – elkötelezettség is, hogy a magatok választotta életpályát befussátok, hogy jók, a legjobbak legyetek a magatok hivatásában.
Megmutattátok, hogy számolni kell veletek, hogy tudtok felelősséget vállalni. Azt mondják a focipályák környékén: tehetség az, aki beválik. Valamit szerettetek volna kezdeni olyasmiben, amiben jók vagytok. Belevágtatok. Keményen dolgoztatok. Megcsináltátok. Így megy ez. Tisztelt Nevelőtanárok!
Amikor valaki tanít, sosem csak tudást ad át, hanem a személyes példán keresztül hozzáállást, sőt – ne féljünk a szótól! – életszemléletet. Önök átadták a szükséges tudást, átadták mindazt, amivel győzni lehetett ezen a versenyen. És átadták azt is, ami még ennél is fontosabb: a munka és a szakma szeretetét: azt, hogy jó és érdemes keményen dolgozni az álmaink megvalósulásáért. Mindaz, amit tanítottak és átadtak ezeknek a lányoknak és fiúknak, nem egy versenyre, hanem egy életre szólt. Tanítványaikon keresztül közös életünket építik. Azt, hogy ez mennyire így van, Önöknél senki sem tudja és érzi át jobban! Köszönjük Önöknek mindazt, amit ezekért a fiatalokért és rajtuk keresztül az egész országért megtettek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül azt kívánom Mindannyiunknak e verseny kapcsán, hogy még sokáig folytatódjék. Évről évre nyisson pályát, amelyen haladni lehet és adjon célt, amelyért érdemes versenyezni. Évről évre segítse a szakmát választó fiatalok felkészülését arra a való életre.
Azt kívánom, évről évre teljenek be a résztvevőkön a derék Hésziodosz szavai:
„Verseng szomszéddal a szomszéd,
s boldogul az, ki igyekszik (…)”
Isten éltesse mindannyiunkat!
Kedves Versenyzők! Kedves Lányok és Fiúk! Jó dolog a verseny. Hésziodosz, egy kétezer nyolcszáz éve élt görög költő, nem mellesleg az egyik legrégebbi tanúja annak a világnak, amit piacgazdaságnak nevezünk, így ír a gazdaságot mozgató versenyről:
„Mert ez a resteket is gyakran serkenti dologra:
megkívánja a munkát mind, látván, hogy a másik
szántani-vetni igyekszik, rendben tartja a házát,
s éppen ezért gazdag. Verseng szomszéddal a szomszéd,
s boldogul az, ki igyekszik (…)”
Ez az ősi versenyszellem táplálja ezt a küzdelemsorozatot is, hogy miközben megpróbáljuk felülmúlni a többieket abban, amiben jók vagyunk, még jobbakká váljunk.
Nagyszerű dolog látni évről évre ezt a versenyt, miként szólít meg egyre több és több fiatalt, miként jönnek egyre többen és többen, miként fordítanak egyre több és több munkát a felkészülésre, s miként mutatnak fel évről évre jobb és nagyobb teljesítményt.
Idén a 38 szakma számára kiírt megmérettetés 4000 fiatalt mozgatott meg. Közülük 194-en jutottak a döntő három napos küzdelmeibe, hogy kiderüljön, ki a legjobb. A végső küzdelem sok nézőt csábított ki a verseny helyszínére: nagyszerű reklámot adva az ott megjelenített szakmáknak. Köszönjük a szervezőknek ezt a nagyszerű munkát!
Kedves Lányok és Fiúk!
Ez a ház az ország háza. Az Országházat csak olyan dolgokra használjuk, csak olyan ügyeket jelenítünk meg benne, amelyek a nemzet életében a legfontosabbak.
Ez a verseny is olyan ügy, aminek itt a helye, e ház falai között. El akarjuk mondani Nektek és mindenkinek, világosság akarjuk tenni mindenki számára, hogy munka éspedig fizikai munka, jól végzett fizikai munka nélkül nem lehet meg ez az ország.
Ha majd körülnéztek a folyosón, látjátok majd: a ház építői az oszlopokra azoknak a szakmáknak a képviselőit faragták, akiknek a munkájából akkoriban megélt Magyarország. Azt akarták, hogy a politikusok, akik ebben a nagyszerű mesteremberek által kifaragott és kifestett fényes házban döntenek a törvényekről, egy pillanatra se feledkezzenek meg róluk.
El kell mondanunk, hogy ennek az országnak szüksége van rátok, és hogy ez az ország számít rátok. Szüksége van elkötelezettségetekre, bátorságotokra, és arra a lendületre, amit ezen a versenyen megmutattatok: keményen készültetek és a döntő pillanatban sem remegett meg a lábatok és a kezetek.
Kedves Lányok és Fiúk! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az egyik legfontosabb cél, amit el kell érnünk: a munka becsületének helyreállítása. A „munka nélkül könnyű pénzzel, könnyen élni” öngyilkos hazugsága helyett a maga emberségéből, kemény munkából tisztességesen megélő szakember példájára van szükség.
Az ország továbblépéséhez sok szakember kell. Sok olyan, aki nem fél a munkától, nem fél új dolgokat megtanulni. Olyan, aki azért szeret dolgozni, mert sikeres abban, amit csinál. Olyan szakember kell, aki becsülheti saját magát, mert mindig megteszi azt, amit megtenni képes. Olyan szakember kell, aki – akár vállalkozó, akár munkavállaló – mindenkori megrendelőjének jó partnere: meg tud felelni az általa támasztott igényeknek, s ezért méltán várhat el megfelelő bért.
Azok, akik tudnak és akarnak dolgozni, a legnehezebb időkben is megtalálják a boldogulás ösvényeit. Lehet, hogy nem mindig ott és nem úgy, ahogy az elsőre jónak látszik, de nekik van esélyük rá, hogy előbb-utóbb megteremtsék a maguk számára a továbblépés lehetőségeit. Ha végignézünk ennek az országnak és ennek a nemzetnek a történetén, mindig azt látjuk: azok építettek, azok alkottak, azok boldogultak, és azok győztek, akik elvégezték a munkát, ami rájuk hárult.
Senki sem spórolhatja meg a munkát: sem a politikus, sem a bankár, sem a szakács, sem a pék, sem a sportoló, sem a kalauz. Nem csak azért, mert ez becstelen dolog, hanem mert az elmúlt 20 esztendő egyszer s mindenkorra bebizonyította: nem is éri meg.
Olyan Magyarországról álmodunk, olyan Magyarországért dolgozunk 2010 óta, amelyben a teljesítmény, az elvégzett munka számít. Amelyben – miközben senkit sem hagyunk az út szélén – mindenkitől azt kérjük, tegye hozzá a magáét a közös teljesítményhez.
Ezt várjuk a multicégtől és a kisvállalkozótól éppen úgy, mint a munkavállalótól és a közszolgától. Ez az általunk sokat hivatkozott munkaalapú gazdaság lényege.
Az emberek partnereink ebben: egyre kevesebb a munkanélküli – és egyre többen dolgoznak. Február-április között már 4 millió 107 ezer ember dolgozott, ez 238 ezer emberrel több, mint ilyenkor. Az elvégzett munkának köszönhetően pörögtek fel újra a gazdaság motorjai. 2014 első negyedévében 3,5 százalékos volt a bruttó nemzeti össztermék növekedése Magyarországon, amely még az optimista várakozást is meghaladta.
Mindannyian tudjuk, hogy ez nem a vége a dolgoknak: bőven van még mit behoznunk, bőven van még hová fejlődnünk. Azt azonban jól mutatja, hogy ha a gazdaság szereplői és a kormány összedolgoznak, kemény munkával a legnehezebb helyzet is megfordítható: megnyílt előttünk a pálya. Képesek vagyunk növekedni, fejlődni.
Kedves Lányok és Fiúk!
Ez az ország a tietek is. Fontos dolog itt, az Országházban is elmondani:
Ti lesztek azok, akik a sorsát alakítjátok. Ti lesztek azok, akik felépítitek, akik megtartjátok, és akik megvédelmezitek.
Ti munkátok építi fel benne az otthonaitokat és a Ti gyermekeitek népesítik majd be ezeket az otthonokat.
Rajtatok múlik majd, hogy milyen hangulat lesz ebben az országban: minek lesz értéke és minek nem.
Persze mindenkinek csak egy része van az egészből – de az az ő része: az ő feladata, az ő lehetősége, az ő boldogsága, az ő felelőssége. Az ország dolga akkor megy előre, ha a Ti életetek is előre megy benne.
A mostani verseny után elmondhatjuk: már nemcsak egyszerűen lesztek a jövő, hanem bizony a jelen vagytok. Azzal, hogy eljutottatok idáig, nemcsak azt mutattátok meg, hogy tehetségesek vagytok, hanem azt is, hogy sikeresen tudtok dolgozni. Azt, hogy van bennetek – nem csak elég hajlam és tehetség, hanem – elkötelezettség is, hogy a magatok választotta életpályát befussátok, hogy jók, a legjobbak legyetek a magatok hivatásában.
Megmutattátok, hogy számolni kell veletek, hogy tudtok felelősséget vállalni. Azt mondják a focipályák környékén: tehetség az, aki beválik. Valamit szerettetek volna kezdeni olyasmiben, amiben jók vagytok. Belevágtatok. Keményen dolgoztatok. Megcsináltátok. Így megy ez. Tisztelt Nevelőtanárok!
Amikor valaki tanít, sosem csak tudást ad át, hanem a személyes példán keresztül hozzáállást, sőt – ne féljünk a szótól! – életszemléletet. Önök átadták a szükséges tudást, átadták mindazt, amivel győzni lehetett ezen a versenyen. És átadták azt is, ami még ennél is fontosabb: a munka és a szakma szeretetét: azt, hogy jó és érdemes keményen dolgozni az álmaink megvalósulásáért. Mindaz, amit tanítottak és átadtak ezeknek a lányoknak és fiúknak, nem egy versenyre, hanem egy életre szólt. Tanítványaikon keresztül közös életünket építik. Azt, hogy ez mennyire így van, Önöknél senki sem tudja és érzi át jobban! Köszönjük Önöknek mindazt, amit ezekért a fiatalokért és rajtuk keresztül az egész országért megtettek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül azt kívánom Mindannyiunknak e verseny kapcsán, hogy még sokáig folytatódjék. Évről évre nyisson pályát, amelyen haladni lehet és adjon célt, amelyért érdemes versenyezni. Évről évre segítse a szakmát választó fiatalok felkészülését arra a való életre.
Azt kívánom, évről évre teljenek be a résztvevőkön a derék Hésziodosz szavai:
„Verseng szomszéddal a szomszéd,
s boldogul az, ki igyekszik (…)”
Isten éltesse mindannyiunkat!
Sajtószolgálat
2014. június 3.