Archívum

Archívum - 2019. április 27.


Országos Búzaszentelő Ünnepség

Esztergom

„Amint ez a kenyér eggyé lett a távoli földek szerteszórt gabonájából, úgy legyünk eggyé mi is a Te országodban!”

Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak, tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Eleink megidézett asztali áldása a néplélekben fogant, és biztos választ ad arra, hogy a Kárpát-medence különböző szegleteiből mi gyűjtött össze bennünket a mai nap ide, Esztergom zöld határába.

Nagy tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt a szülőföldünket termőföldként oltalmazó és gondozó gazdákat, akiknek nem pusztán munkája, hanem hivatása, hogy kenyeret adjanak az asztalunkra.

Ma – ősi szokás szerint – együtt állunk meg a búzatábla szélén, Isten előtt. Ha a modernnek mondott világunkban az ember nem szakad el a Teremtőjétől – vagy éppen lélekben visszatalál hozzá –, akkor nagyon jól tudja, hogy a hozzáértéssel elvégzett, becsületes munka mindig a kiindulópont – anélkül semmi sem történhet meg. De azt is tudja, hogy a mindennapi kenyérhez ennél mindig többre van szükség: kérésre és áldásra.

Eleinknek mindig fontos volt, hogy együtt, közösségként kérjenek és fogadjanak áldást munkájukra és életükre.

Akik 1990 előtt a tömeg kultuszát hirdették, és a közösségek szétverésében voltak érdekeltek, különösen fontosnak tartották tiltani, akadályozni és lehetőleg elfelejtetni a búzaszentelés ünnepét is. Harminc esztendővel ezelőtt, a rendszerváltoztatás küszöbén a teremtés közelségét jól értő bátor magyar emberek – akik hittek és hisznek abban, hogy a nemzeti, vallási és családi közösségeink az életünk alapjai – újra összegyűltek itt, Esztergomban – a város határában, ahol a magyar állam története elkezdődött, és – talán az országban elsőként – visszahódították a búzaszentelés ünnepet: újra kérték, és újra fogadták életükre Isten áldását.

Századunkban különösen érvényes Szent II. János Pál pápa gondolata: „Azt ünnepeljük, amiben hiszünk.” Most, amikor ökumenikus keretek között mi is megtartjuk ezt a visszahódított sokszázados ünnepet, és megtesszük ezt az évezredes gesztust, ezzel is azt üzenjük: hiszünk abban, hogy mi, magyarok életünkben, munkánkban és sorsunkban összetartozunk.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

2010 óta az állam és a gazdák, ki-ki a maga rendelkezésre álló saját eszközeivel, de összehangoltan és jól végzik a termőföldünk védelmének és művelésének munkáját.

2011-ben Magyarország Alaptörvényében rögzítettük, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növények és állatfajok valamint a kulturális értékek a magyar nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

A megalkotott új földtörvénnyel biztosítottuk, hogy közös örökségünk ne kerülhessen sem idegenek, sem illetéktelenek kezébe.
A magyar állam újjáépítése során új és biztos alapokra helyeztük az agrárvilág érdekképviseletét és a vidékfejlesztés teljes intézményrendszerét, megerősítettük az élelmiszerbiztonságért felelős intézményeinket, törvénnyel akadályoztuk meg, hogy géntechnológiákkal módosított növényfajták kerülhessenek köztermesztésre Magyarországon.

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége 17 másik szakmai szervezettel összefogva agrárbékét teremtett az érdekképviseleti világban, amihez ezúton is gratulálok a Magosz elnökének, Jakab István úrnak, akinek egyben köszönöm azt is, hogy meghívott a mai ünnepségre.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a teljes Magyarországot lefedő 650 fős falugazdász-hálózatot épített ki az elmúlt években, a kormány pedig lehetővé tette, hogy mindez megvalósuljon a külhonban is; 2018-tól kezdődően Erdélyben 60, Délvidéken 20, Kárpátalján 10, Felvidéken 15, Drávaszögben és Muravidéken pedig egy-egy falugazdász segítheti a magyar gazdák munkáját, önszerveződését és összekapcsolódását a magyarországi gazdatársadalommal.

A 2010 óta folytatott nemzetpolitika keretében a magyar államnak 2016-tól kezdődően már volt pénzügyi ereje arra is, hogy gazdaságfejlesztési programot indítson a Kárpát-medencében; három esztendő alatt 62,5 milliárd forint összegű támogatással összesen 111 milliárd értékű beruházás valósult meg, és közel 38 ezer külhoni magyar vállalkozó és gazdálkodó család részesült támogatásban.

A kormány nemzetközi porondon, az uniós támogatások ügyében Brüsszelben is elvégezte a reá háruló munkát, hiszen a magyarországi gazdák területalapú támogatása a 2010-es hektáronkénti 46 ezer forintról 2018-ra már 74 ezer forintra nőtt, a vidékfejlesztési programban pedig, a 2014-2020 közötti időszakban 1300 milliárd forint áll rendelkezésére a gazdáknak.

Az elmúlt években közösen végzett munka eredményei természetesen nem maradtak el: 2010 óta a magyar mezőgazdaság kibocsátása folyó áron 63 százalékkal emelkedett, és meghaladta a 2700 milliárd forintot.

A hozzáadott érték 2010 és 2018 között folyó áron 109 százalékkal növekedett, ami egyértelmű jele annak, hogy a hagyományosan nyersanyag-kibocsátó mezőgazdaságunk egyre nagyobb jövedelmezőséggel rendelkezik, mert élelmiszereink feldolgozott formában már magasabb áron értékesíthetők.

A magyar agrárexport 2010 és 2018 között 48,6 százalékkal nőtt, és ugyancsak növekszik az életképes méretű árutermelő családi gazdaságok aránya, amelyeknek köszönhetően jelenleg 50 ezerrel dolgoznak többen a mezőgazdaságban, a fizetett munkaerő pedig 17,2 százalékkal növekedett 2010-óta.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

A hétköznapok munkájának közös jutalma, hogy elvégezhettük.
Különösen nagy jutalom, hogy azt az országépítő és nemzeterősítő munkát, amire szerződtünk, immár a harmadik ciklusban folytathatjuk.
A „Magyarok Kenyere” megalkotásának gondolata és az azon alapuló program kiemelkedik, úgy is mondhatnánk, ünneppé emelkedik a Kárpát-medencében, a hétköznapok történései közepette. Ünneppé, amely lélekben is közelebb hozhatja egymáshoz a magyarságot. A jóakarat közös munkára és együttműködésre készteti a földből élőket: segít a találkozásban, a közösségépítésben, enyhít egy kicsit a rászorulók gondjain.

A mai találkozásunkkal, ezzel a Búzaszentelővel, kezdetét veszi a rendezvénysorozat, amely átfogja az egész évet – és az egész Kárpát-medencét.

Nagyszerű pillanat volt tavaly a kárpátaljai Mezőgecsén megtartott „Összeöntés” ünnepe. Itt távoli földek gabonája egyesült, hogy magyar liszt legyen belőle, s megüzenje: számíthatunk egymásra. Jó és rossz sorban: mindig.

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, jól látható: az ünnep egyre többekhez jut el. A 2011-ben önkéntesen összeadott 10 tonnából 2018-ra már 583 tonna búza lett, amely nagyjából 80 000 gyermekhez juttatja el az összetartozás kézzelfogható – és nem utolsó sorban jóízű – üzenetét.
A kenyérből sokfelé jut a Kárpát-medence közeli és távoli vidékeire vagy még azon is túl, például az írországi Cork városában lévő magyar iskola diákjainak asztalára.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk majd hozzá, fogadják a Magyarok Kenyerét azzal a szeretettel, amellyel azt a gazdáink küldik.

Tisztelt Ünneplők!

Krisztus a kenyér megtörésével búcsúzik tanítványaitól, és ezen tette keresztény hitünk és kultúránk egyik sarokköve lett. Erre a sarokkőre épül a gyűlölettel szemben a szeretet, az árulással szemben a hűség, az aggodalommal szemben a bizalom. Napjainkban a világban tombol a gyűlölet, tobzódik az árulás, és sokakat mardos az aggodalom.

Mi, magyarok a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban, maradjunk mindig a szeretet, a hűség és a bizalom közössége.
Az Országgyűlés nevében köszönöm mindazoknak, akik vállalják a hivatásukat: művelik a földet és kenyeret adnak a nemzetnek.

Isten áldja meg a munkájukat!

Sajtóiroda

2019. április 27.