Archívum

Archívum - 19. Oktober 2021


Beszéd az Európa Tanács Nemzeti kisebbségek identitása a sokszínű társadalmakban című konferencián

Strasbourg

Tisztelt Konferencia!
Köszönöm a meghívást a mai konferenciára.

A nemzeti kisebbségvédelmi jogok ügyében Magyarországot nem csak a jelenlegi nagyon megtisztelő Európa Tanácsi soros elnöksége jogosítja ma felszólalásra, hanem a XX. századi egyedi történelmi tapasztalatunk, és a napjainkban Európában modellértékű magyar nemzeti kisebbségvédelmi gyakorlatunk is.

Mint bizonyára tudják, százegy esztendővel ezelőtt, az első világháborút lezáró békekötések keretében minden tíz magyar emberből hármat, több mint hárommillió nemzettársunkat idegen államok fennhatósága alá rendeltek.

Egy évszázada nincs Európában olyan nemzeti közösség, amelyik békés módon, a jogvédelemben és a méltányosságban bízva, annyit küzdött volna a nemzeti önazonosságához való jogáért, mint a külhoni magyar nemzetrészeink. Tették mindezt úgy, hogy értékteremtő és lojális állampolgáraivá váltak azon államoknak, amelyekben élnek, és mindeközben megőrizték nemzeti identitásukat és hűségüket az egységes magyar nemzet iránt, amelynek részét képezik.

A Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek egy évszázada a regionális politikai és társadalmi stabilitás, valamint az etnikai béke támaszai a Kárpát-medencében, ami Európában példaértékű!

A Magyarország határain belül élő tizenhárom nemzeti kisebbséget a 2011-ben elfogadott magyar alaptörvény államalkotó tényezőként ismeri el, és a magyar állam közösségi jogokat biztosít részükre azáltal, hogy minden őshonos magyarországi nemzeti kisebbséget megillet a kulturális önkormányzatiság joga, mely  nemzetiségi önkormányzatok részére a magyar állam évről évre növekvő pénzügyi forrásokat biztosít. Ez is példaértékű Európában, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország évente az állami költségvetésének csaknem egy százalékát tudja arra fordítani, hogy támogassa a külhoni magyarságot a szülőföldön való megmaradásában és boldogulásában. Ez az európai eljárási rendeknek megfelelően nyújtott pénzügyi támogatás közvetlen és közvetett módon hozzájárul ahhoz is, hogy a szomszédos országok gazdasága és társadalma növelje a lakosságmegtartó erejét, hogy az ottani munkaerő ne vándoroljon el, hozzájárul az ottani általános életkörülmények javulásához, és az e programok által támogatott gazdasági tevékenység révén hozzájárul természetesen a szomszédos országok adóbevételeihez is. Ez is példaértékű Európában,

Tisztelt Konferencia!

Magyarország minden erejével segíti a közép-európai és Kárpát-medencei regionális politikai, gazdasági és társadalmi stabilitást és együttműködést. Természetesen mindez nemcsak Európa érdeke, hanem a mi nemzeti érdekünk is. 

Amikor kellett, Magyarország befogadta a délszláv háború menekültjeit, amikor kellett, Magyarország hadiárva ukrán gyermekeket táboroztatott vagy sebesült ukrán katonákat gyógykezeltetett, napjainkban pedig Magyarország Romániából fogad be Covid 19 vírussal fertőzött betegeket gyógykezelésre. 

Mindez így van rendjén, mert ez az igazi európai szolidaritás, ezt jelenti az európai értékek megvalósulása a gyakorlatban.

Ami nincs rendjén, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az az európai szolidaritás és az európai méltányosság hiánya a Magyarország és a magyar nemzeti közösség felé!

Egyetlen példát engedjenek meg: miközben Magyarország államalkotó tényezőnek ismeri el az 5600 lelket számláló magyarországi ukrán nemzeti közösséget, kulturális önkormányzatiságot és évről évre növekvő pénzügyi forrásokat biztosít részükre, addig a jelenlegi ukrán kormány túszként kezeli a területén élő, mintegy százhatvanezres lélekszámú kárpátaljai magyarságot, állami hatósági eszközökkel félemlíti meg,  megfosztja őket szerzett jogaiktól és az állami források megvonásával évről évre növekvő szegénységbe taszítja őket! 

Ezt az ügyet Ukrajnának és Magyarországnak kell megoldania. De hol vannak az európai értékek? Hol van a méltányosság, az emberiesség és a cselekvő szolidaritás azok iránt, akiket — miután túlélték, hogy a Szovjetunió bekebelezte ezeréves szülő-földjüket — most a demokrácia, az ukrán nemzetépítés és az euroatlanti integráció jegyében asszimilálni akarnak?

Ebben az ügyben Magyarország minden szövetségesétől elvárja a cselekvő szolidaritás megnyilvánulását, és indokoltnak tartjuk az Európa Tanács folyamatos politikai figyelmét és állásfoglalását is! 

Tisztelt Konferencia! 
Mindannyian tapasztaljuk, hogy napjainkban a nagyvilágban – így Európában is –  felértékelődő kérdés az egyének és a közösségek identitásának az ügye. 
Ennek egyik oka, hogy a jelenben zajló geopolitikai és világgazdasági folyamatokban az emberi identitás minősége egyre inkább meghatározó versenyképességi tényezővé válik. 
Másik oka, hogy vannak, akik úgy akarnak ezen folyamatokban versenyelőnyt teremteni maguknak, hogy identitásuk feladására próbálják késztetni versenytársaikat.
Európa sokszínűségben is megjelenő egységének nélkülözhetetlen alapja a nemzeti identitás. 
Ha létezik európai identitás, akkor az a keresztény kultúra által egybefűzött nemzeti identitások összességén alapul. Az Európa előtt tornyosuló kihívások arra köteleznek mindannyiunkat, minden felelős európai politikust, hogy a nemzeti identitásban rejlő erőt az európai társadalmak és az Európai Unió politikai stabilitásának és gazdasági versenyképességének megerősítésére fordítsuk.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma 2020 májusában fogadta el azon határozatát, amelyben kezdeményezi a nemzeti önazonossághoz való jognak egyetemes emberi jogként való elismertetését. 

Ez a 2004 decemberében alakult fórum konzultatív testületként segíti az Országgyűlés munkáját, létrehozva Magyarország és a külhoni magyar nemzetrészek együttműködésének parlamenti dimenzióját. Tagjai az Országgyűlés frakcióinak küldöttei, valamint a szomszédos országokban megválasztott olyan képviselők, akik a helyi magyar szervezetek támogatásával, az adott ország választási rendszerében szereztek parlamenti, európai parlamenti vagy regionális közgyűlési mandátumot. 

Ezen – több mint 12 millió magyar embert képviselő – konzultatív testület a magyar nemzeti kisebbségek önazonosságának megőrzésével kapcsolatos közös kihívásokkal foglalkozik, egyben – a többség és a kisebbség közötti együttműködés és párbeszéd előmozdításával – hozzájárul a régió stabilitásához és a térségbeli államok közötti jószomszédi kapcsolatok alakításához. 
A mi javaslatunk szerint a nemzeti önazonossághoz való jog azt jelenti, hogy mindenkinek jogában áll akadálytalanul átvenni az elődei anyanyelvét, nemzeti kultúráját és szülőföldjének otthonosságát, és jogában áll mindezt akadálytalanul az utódainak továbbadni.

A mi javaslatunk szerint a szülőföld otthonosságának a fogalma azt jelenti, hogy senkit nem lehet a szülőföldjéről elűzni, kitelepíteni, senkinek a szülőföldje nem válhat alattomos vagy erőszakos betelepítések célpontjává, senkit nem lehet elidegeníteni a szülőföldjétől. Álláspontunk szerint nem a migráció emberi jog, hanem a szülőföldhöz való jognak kell azzá válnia.

Tisztelt Konferencia!

A nemzeti önazonossághoz való jog több mint úgynevezett kisebbségi ügy. A nemzeti többség ügye is. Európában mindez pedig a nemzeti államok ügye, sőt létérdeke is!
Miért? 

Azért, mert az európai állampolgárok – éljenek számbelileg akár nemzeti többségben, akár számbeli kisebbségben egy országon belül – ha elveszítik nemzeti identitásukat, akkor az adott európai ország és annak demokratikus struktúrája is elveszíti történelmi létjogosultságát, tekintettel arra, hogy Európában — történelmi okokból — minden állam a nemzeti elven alapul, minden európai államban a nemzet az államalkotó és államfenntartó tényező, és minden demokrácia a nemzeti fejlődés egy meghatározott szakaszában, a nemzeti közösség érdekeinek szolgálatára jött létre.

Ha mindez megváltozik, ha a nemzeti identitás megszűnik, akkor a nemzet is megszűnik, ha pedig az európai nemzetek megszűnnek létezni mai formájukban, akkor a jelenlegi demokratikus formájukban az európai államok is meg fognak szűnni. A nemzet ugyan létezhet demokrácia nélkül, de demokrácia nem létezhet nemzet nélkül, mint ahogyan demokratikus birodalmak sem léteznek.

Mi, magyarok – és talán nem tévedek, ha azt mondom –, az európai emberek elsöprő többsége nem posztkeresztény és posztnemzeti birodalmi jövőt akar magának és utódainak, hanem hagyományaikra  és kultúrájukra támaszkodó nemzetek szuverén államainak együttműködése révén megerősödő Európában szeretne élni. Ennek jegyében az Európa Tanács rendelkezésére bocsátjuk a nemzeti önazonossághoz való jognak egyetemes emberi jogként való elismertetésére irányuló magyar javaslatunkat, és tisztelettel kérem a Konferencia minden résztvevőjét, hogy támogassák e javaslatot!

Meggyőződésünk, hogy Európa jövőjének alakításában minden európai ember számít, így az Európa Tanács 47 tagállamának 830 milliós lakosságán belül a nemzeti vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó több mint 100 millió európai polgár véleménye sem hagyható figyelmen kívül. 
E tekintetben előremutatónak tartom, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) is a nemzeti identitásukban fokozottan sérülékeny őshonos kisebbségek emberi jogait igyekszik fölkarolni. A 2021. szeptember 9-11. között Triesztben tartott közgyűlésén elfogadott határozatában a FUEN arra kérte az Európa jövőjéről szóló konferenciát, hogy az EU alapszerződéseibe kifejezetten foglalják bele a nemzeti és nyelvi kisebbségek illetve kultúrájuk és nyelveik védelmét mint az EU egyértelmű hatáskörét és kötelezettségét.

A múlt század totalitárius birodalmainak és rendszereinek pusztítást hozó etnikai homogenizációs törekvéseivel, illetve az európai nemzeti kisebbségeket ma is sok helyen sújtó diszkriminációval szemben a sokféleségre mint az ember számára teremtett világ gazdagságára kívánunk építeni. A nemzeti önazonossághoz való jog általános elfogadása erősítheti Európát, erősítheti az értékteremtő sokszínűséget az Európai Unióban, ezáltal erősítheti az európai versenyképességet is.
Bízom abban, hogy közösen hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy jogilag és politikailag értelmezhető és elfogadható módon határozzuk meg a nemzeti identitáshoz való jog tartalmát, és azt az európai és az egyetemes emberi jogok részévé emeljük. 

Egy nagy magyar író, Tamási Áron, akinek erdélyi szülőföldje, a Székelyföld — ahol ma is körülbelül nyolcszázezer magyar anyanyelvű székely ember él — az I. Világháborút lezáró békediktátum révén 101 esztendeje került a román állam fennhatósága alá, a következő gyönyörű gondolatot hagyta ránk: “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” 
Ez a jog mindenkinek jár a szülőföldjén, és minden államnak kötelessége, hogy ezt garantálja.
Eredményes munkát kívánok a Konferenciának! 

19. Oktober 2021