Köszöntő az Országház Bora díjátadó ünnepségén

Országház, Vadászterem

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

„Magyarország azért jó, ritkán üres a hordó. Ha kiürül, megtöltik, s vele kedvöket töltik.” – tanítja nekünk egyik népdalunk a maga játékosságával.

Rendezvényünket kilenc esztendővel ezelőtt többek között azzal a szándékkal indítottuk útjára, hogy méltó módon ismerjük el mindazok áldozatos munkáját, akik minden nap tesznek azért, hogy az idézett népi szentencia ne csak a múlt, hanem a jelen és a jövő Magyarországára is érvényes legyen. 

Jó volna a népdalból sugárzó derűs hangulatban köszöntenem ma Önöket, de a hazai szőlészetben és borászatban napjainkban nincs okunk derűre, és a politikában sem vidámabb a helyzet.

Pedig a hazai borászat és a hazai politikai demokrácia teljesítménye az elmúlt 35 esztendő sikertörténetei közé tartozik. 

Távol áll tőlem, hogy köszöntő gyanánt ma politikai beszéddel untassam Önöket, de érdemes tudatosítani magunkban, hogy Magyarországon bor és demokrácia egyfajta sorsközösségben léteznek – megszemélyesítve őket mondhatnánk –, együtt sírnak vagy nevetnek, együtt büszkék vagy együtt megalázottak.

A XX. században mindkettő sanyarú helyzetből indult: a vesztes első világháború következményeként Trianonban megcsonkított ország – amely többek között kétharmadnyi elveszített szőlőtermő területet és két-harmadnyi elveszített borpiacot is jelentett –; vesztes második világháború, majd annak következményeként több mint negyven évnyi kommunizmus és az abból kitörni akaró, de vérbe fojtott forradalom és szabadságharc. 

A magyar demokráciának több mint negyven évnyi kommunista diktatúrából, a magyar bornak pedig az úgynevezett létező szocializmus okozta több mint negyven évnyi igénytelenségből és minőséghiányból kellett feltámadnia. 1990 után mindkettő újjászületett. 

A magyar bor és a magyar demokrácia nem kevés útkeresés árán egyaránt megtalálta, és rengeteg munka, áldozat, illúzióvesztés és tapasztalatszerzés árán bejárta a maga útját, miáltal mindkettő a magyar nemzet XXI. századi sikertörténetei közé emelkedett. 

A magyar demokrácia azért tudott újjászületni, és az elmúlt 35 esztendőben azért tudott békét, rendet és gyarapodást biztosítani az országnak, mert alapvetően mindig a népakarat, a magyar nép akarata határozta meg a hazai politikát. 1990 óta a magyar demokráciának voltak csúcspontjai, és voltak mélypontjai. Ki-ki értékei és érdekei szerint határozhatja meg ezen pontokat, de kétségtelen, hogy a magyar választópolgároknak mindig volt lehetőségük békés módon és érdemben kifejezni akaratukat. Mindig volt lehetőségük arra, hogy szükség szerint korrigálják vagy akár megerősítsék korábbi döntéseiket, és ezen döntéseket a magyar politikai osztálynak végre kellett hajtania.

A demokratikus Magyarország újjászületésének folyamatában a magyar bor az Önök, szüleik és nagyszüleik hitéből és munkájából születhetett újjá. A szocializmus tomboló gagyiságának évtizedeiben az Önök elődei leginkább családi keretek között plántálták át Önökbe a minőség általános tiszteletét, és ehhez kötődően a bor minőségének eszményét. Önök és utódaik pedig az elmúlt 35 évben ennek az értékrendszernek a jegyében tették a dolgukat.  Az ágazatot sokszor sújtó kedvezőtlen gazdasági körülmények ellenére az elmúlt három és fél évtizedben napjainkra a magyar bor így és ezért tudott világszínvonalra emelkedni. 

Kedves Barátaink!

Ezen két közös kincsünket – borunkat és demokráciánkat – napjainkban egziszten-ciálisnak nevezhető veszélyek fenyegetik. A hazai szőlőtőkéket egy külvilágból érkező vész, az amerikai szőlőkabóca nevet viselő rovar által terjesztett aranyszínű sárgaság nevű betegség fenyegeti. 

Ha nem sikerül megfékezni ezt a jelenleg kibontakozó vészt, ahhoz hasonló katasztrófával kényszerülünk szembe nézni, mint amilyet a XIX. században a filoxéra okozott hazánkban. Akkor a hazai borvidékek több mint fele elpusztult, gazdák és borászok ezreit juttatva koldusbotra. A jelenlegi szőlővésztől függetlenül a nyugati világ borkultúrája és benne a hazai borkultúra is egyre erősebb támadás alatt áll. Ennek csapásait Önök naponta tapasztalhatják: alkoholmentes bornak nevezett folyadékok, a fiatalokat célzó partidrogoknak becézett kábítószerek, és a borfogyasztás közösségi élményét felszámoló digitális magányosság elterjedése. Mint tudjuk ugyanis, a bor nem a digitális térben – úgymond – társasági életet élő, hanem a fizikai világban egymással személyes kapcsolatot kereső és fenntartó emberek itala. 

Apropó, alkoholmentes bor, kedves Barátaim! Ez egy oximoron, azaz fogalmi képtelenség – mondhatnánk, én inkább istenkáromlásnak nevezném. 
Hasonló képtelenség, mint az Európai Unióban egyre inkább terjedő népakaratmentes demokrácia gyakorlata.

Az Európa Unió bármelyik országában akarnak az európai választópolgárok illegális migránsokat a nyakukba? Nem. 

Az Európai Unió bármelyik országában az európai választópolgárok bele akarnak keveredni az orosz-ukrán háborúba? Nem.

Az Európai Unió vezetése mégis ráerőszakolja az illegális migránsokat az európai emberekre, mégis ki akarja erőszakolni az európai országok háborúba sodrását? Igen.

Nos, ez az európai uniós népakaratmentes demokrácia, kedves Barátaim! 

A jelenlegi európai demokráciát – és benne óhatatlanul a magyar demokráciát is – fenyegető legnagyobb veszély a népakarat elfojtása és mellőzése a politika alakításában.

Ennek jeleit látjuk napjainkban az Európa Unió vezetése által folytatott politikában, amely az Európai Uniót a béke, a demokrácia és a jólét ígéretéből a háború, a diktatúra és az elszegényedés valóságává alakítja. Csak egy ponton utalnék a népakarat és a bor jövőjének szoros összefüggésére: vajon az Európai Bizottság által a dél-amerikai MERCOSUR államokkal megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás áterőltetése miként fogja érinteni az európai borászok versenyképességét? 

Kedves Barátaim!

A kérdés az, hogy a mai vészterhesen vajúdó világpolitikában és világgazdaságban mi, magyarok meg tudjuk-e védeni a népakaraton nyugvó demokráciánkat, és többek között meg tudjuk-e védeni a hazai szőlészeteinket és borkultúránkat? 

Van-e elég erőnk hozzá, hogy megvédjük az érdekeinket és értékeinket?

A válasz: igen, kedves Barátaim! Meg tudjuk védeni, mert meg kell védenünk magunkat. Az életünk, a gyermekeink, unokáink jövője áll vagy bukik ezen. De rajtunk múlik, nem vagyunk eszköztelenek. 
Ez a meggyőződésünk nem önáltatás, nem önbátorítás, és nem is politikai kommunikációs termék, hanem tapasztalati tény.

1990 óta ugyanis a magyar választópolgárok mindig elég erősek voltak ahhoz, hogy négyévente megvédjék a népakaraton nyugvó demokráciát Magyarországon.

Ezért 2015 óta Magyarország elég erős volt hozzá, hogy megvédje önmagát az illegális migrációtól. 
2022 óta pedig van elég ereje hozzá, hogy ne a háború és az irracionalitás, hanem a béke és a józan ész pártján maradjon.

Ameddig Magyarországon népakaraton nyugvó demokrácia és cselekvőképes nemzeti kormány van, addig nemcsak a békénket, biztonságunkat és rendünket, hanem mindezen belül a magyar bort is meg tudjuk és meg fogjuk közösen védeni. 

Kedves Barátaink! 

A bor olyan, mint az ember: jelleme van – mondják. Ha jól érlelik, akkor szerethető, ha pedig rosszul, akkor elviselhetetlen.

A Történelem Ura adjon mindig jellemes embereket a magyar politikába, jellemes borokat családjaink asztalára, és akkor minden veszélyt el tudunk hárítani, közösen minden akadályt le tudunk küzdeni.

Ehhez kívánok erőt és bölcsességet mindannyiunknak, köszönjük az országházi bormustra idei résztvevőinek és bírálóinak a munkáját!