Kövér László felszólalása a Mexikói Szenátus ünnepi ülésén
Mexikóváros
Mélyen Tisztelt Pablo Escudero Morales Elnök Úr!
Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak!
Különös megtiszteltetés számomra, hogy első hivatalos mexikói utamra éppen ezekben a napokban kerülhetett sor. Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, az Országgyűlés elnökeként mélyen átérzem azt a büszkeséget, amit Önök éreznek a Mexikói Egyesült Államok Alkotmánya elfogadásának 100. évfordulóján. Ezért engedjék meg nekem, hogy beszédem első gondolata a munkájuknak szóló elismerés legyen.
Nem csupán azért, mert a most 100. évfordulóján ünnepelt Alkotmány forradalmi, a szabadság szeretetétől és az önrendelkezés vágyától fűtött eszmék által íródott. Hanem mert hordozza az 1857-es alkotmányuk és Benito Juárez elnök szellemiségét: „az ember semmit sem ér, az elvei számítanak”. A haza szeretete, a szabadság iránti vágy, a társadalmi igazságosság és a gazdasági fejlődés szükségességébe vetett rendíthetetlen hit tovább élt az Önök elődeiben, s tovább él Önökben is. Különben miként válhatott volna Mexikó Latin-Amerika politikailag legstabilabb államává? Miként tartozhatna a világ legfejlettebb gazdaságai közé? Mexikó jelentős tényezővé vált a globális folyamatokban, amiért Önök és elődeik nem csupán hatalmas felelősséget viselnek, hanem az annak elérését lehetővé tévő törvényi háttér megalkotása és biztosítása okán elismerést is érdemelnek.
Gratulálni szeretnék Önnek Elnök úr, Önöknek Szenátor Hölgyek és Urak az áldozatos munkájuk eredményeiért, illetve köszönetet szeretnék mondani azért, hogy e nemes ünnep alkalmából szólhatok a Tisztelt Szenátushoz.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak!
Elgondolkodtatóak Benito Juárez elnök említett szavai. Úgy vélem, hogy különösen akkor nagyon fontos, hogy sziklaszilárd meggyőződés alapján hozzuk meg döntéseinket, amikor kritikus helyzetben találjuk magunkat. Ha az elveink világosak, világképünk tiszta és határozott, úgy nem csak a döntést könnyebb meghoznunk, de hitelesek is tudunk maradni, s talán környezetünk is jobban megérti döntéseink miértjét.
A mexikói nép a történelem viharaiban megtanulta, hogy a helytállásban nemcsak a lélekszám, hanem a lélek ereje is számít. A magyar nép, Magyarország is ezt vallja, történelmünkben a változó lélekszámunkat mindig gyarapodó lélekkel igyekeztünk, igyekszünk pótolni. Önökhöz hasonlóan, a magyarság is Közép-Európában, a Kárpát-medencében mindig nagyhatalmak szorításában kellett megtalálja a saját útját. Ezt csak öntudatos, határozott, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikával lehet, mint ahogy ezt Önök is megtapasztalhatták saját történelmükben.
Ennek az eltökéltségnek a szellemében és a 2010-es magyarországi választások során a választók bizalmának köszönhetően elnyert többség általi felhatalmazással láttunk neki azoknak a gyökeres változtatásoknak, melyeket akkor sokan kritizáltak, s melyek azóta mégis meghozták gyümölcsüket. 2010-ben, amikor átvettük Magyarország kormányzását, országunk a pénzügyi összeomlás szélén és az államigazgatási működésképtelenség határán állt, szociálisan szétzilálva és lelkileg megkeseredve. 1990 előtt Magyarországot a külföld – nem kevés cinizmussal – a Szovjetunió által uralt kommunista tábor legvidámabb barakkjának nevezte, az 1990 után helyreállított demokráciában 2002-2010 között elkövetett rossz kormányzás miatt viszont Magyarország multinacionális cégek és bankvilág egyik legkiszolgáltatottabb európai gyarmatává vált.
Világos elképzelésünk volt arról, hogy mindezt miként változtassuk meg, hogy alkalmazkodjunk az előttünk álló gazdasági, társadalmi és politikai kihívásokhoz, miként győzzük le a válságot, hogyan tegyük hazánkat versenyképessé. Nekiláttunk a szilárd alapok letételének, amelyre később ráépíthettük a ma már működő magyar modell pilléreit. A magyar Országgyűlés 2010 és 2014 között körülbelül 700 törvényt alkotott, átalakítva és megújítva a gazdasági, igazgatási, oktatási, szociális intézményrendszerünket. Új Alaptörvényt alkottunk, átszerveztük a közigazgatási rendszerünket, bevezettük a 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadót (ma már csak 15%), 19%-ról 10%-ra csökkentettük a vállalati adó mértékét (mely mára 9%-ra csökkent), a munkaerőpiac igényeihez igazítottuk a szakképzési rendszerünket, s megalkottuk az EU legrugalmasabb Munkatörvénykönyvét.
Mint említettem, 2010-ben Magyarország csőd közeli gazdasági helyzetben volt. „Az elvek számítanak” – mondta Juárez. S a mi elvünk az, hogy a munkában hiszünk. Ezért segélyalapú helyett munkaalapú gazdaságpolitikát vezetettünk be, így ma a 2010-es 1,8 millióval szemben 4,3 millió fő fizet adót, illetve, aki dolgozni akar, az talál magának munkát.
Az IMF és az Európai Bizottság nemzeti érdekeinkkel ellentétes ajánlásaival és nyomásgyakorlásával ellentétben csökkentettük az emberek és a kis- és közepes vállalkozásokra nehezedő adóterheket, adminisztratív eszközökkel csökkentettük a villamosenergia, a gáz és más közszolgáltatások jelentette terheket, és különadók kivetésével bevontuk a multinacionális szolgáltató cégeket a közteherviselésbe.
Úgy döntöttünk, hogy több pillére építjük a magyar külkapcsolatok szerkezetét, és nagyobb hangsúlyt fektetünk hagyományos partnereink mellett további országokra is. E stratégia megvalósítására alkottuk meg a Déli Nyitás politikáját, amely a Latin-Amerikával ápolt kapcsolataink dinamizálásának hivatott keretet adni Afrika, Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia országai mellett.
Politikánknak köszönhetően számos eredményt sikerült elkönyvelnünk Mexikó vonatkozásában is. Országuk elsőszámú latin-amerikai partnerünk mind a politikai érintkezések szintje és gyakorisága, mind pedig a gazdasági együttműködés volumene tekintetében. A felső szintű párbeszéd kapcsán meg kell említeni Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr 2015-ös mexikóvárosi tárgyalásait, valamint Gabriela Cuevas Barrón Szenátor asszony, a Szenátus Külügyi Bizottsága elnöke, Manuel Valle Pereña, az AMEXCID akkori főigazgatója és Francisco González Díaz, a ProMéxico 2015-ös budapesti látogatásait. A gazdasági együttműködést a Magyar Nemzeti Kereskedőház két mexikóvárosi képviseleti irodája, a Budapesti Vízművek mexikói képviselete, s a működő gazdasági vegyesbizottsági mechanizmus fémjelzi.
Örömmel említem meg, hogy a latin-amerikai régióból elsőként és eddig egyedüliként éppen egy mexikói céggel, a gépjárműalkatrészeket gyártó NEMAK-kal kötött stratégiai megállapodást a magyar kormány 2015-ben: a NEMAK gépjárműalkatrészeket gyárt Magyarországon. A mexikói piacon is van jelen magyar üzleti befektető, a magyar gyógyszeripari multinacionális vállalat, a Richter Gedeon révén. Mindennek a szoros kereskedelmi-gazdasági együttműködésnek az eredménye, hogy az éves áruforgalmunk 800 millió dollár, melyben a mexikói export jelentős mértékben növekszik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az említett adatok is mutatják, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére milyen szoros és élő kapcsolat van országaink között. Látogatásom célja, hogy e köteléket még szorosabbra fonjam, megerősítsem és a magyar törvényhozás nevében támogatásomról biztosítsam. Dolgozzunk és gondolkodjunk együtt kapcsolataink továbbfejlesztésén.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak!
Mi, törvényhozók a jelenkor feladataival kell megküzdjünk. Magyarország több mint ezer esztendős történelmében mindig is fontos szerepet játszott az alkotmányosság, annak ellenére, hogy alkotmányos jogfejlődésünk – hasonlóan Angliáéhoz – egészen a második világháborút követő évekig az úgynevezett történeti, azaz a századok során elfogadott legfontosabb törvények és a meghatározó szokásjog erejéből táplálkozott. E joghagyományt megtörve az első írott alkotmányt az orosz bolsevikmegszállás kényszere alatt fogadta el a kommunista diktatúra álparlamentje. A demokrácia helyreállításakor az átmenet igényeihez igazodva, 1990-ben ezt alakítottuk át, s ezt az ideiglenes alkotmányt váltotta fel a 2012-ben hatályba lépett új Alaptörvényünk, melyben ez is olvasható: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.” Az Alaptörvényt elfogadó magyar Országgyűlés elnökeként teljes mértékben azonosulok Octavio Paz, a Nobel-díjas mexikói költő, a világirodalom egyik óriása gondolataival: „A jelenkor kérdéseire adott válaszok nem jelentik sem a jövőről történő lemondást, sem múlt elfeledését: a jelenkor e három idősík találkozási pontja.” Mexikó büszke lehet kiváló fiaira és leányaira, a múltban és a jelenben elért eredményeire, népének szabadságszeretetére, és ezt tükröző Alkotmányára.
Méltóságteljes ünneplést kívánok hétfőre az Alkotmány 100. évfordulója alkalmából.
Viva México, Víva Hungría!
Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak!
Különös megtiszteltetés számomra, hogy első hivatalos mexikói utamra éppen ezekben a napokban kerülhetett sor. Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, az Országgyűlés elnökeként mélyen átérzem azt a büszkeséget, amit Önök éreznek a Mexikói Egyesült Államok Alkotmánya elfogadásának 100. évfordulóján. Ezért engedjék meg nekem, hogy beszédem első gondolata a munkájuknak szóló elismerés legyen.
Nem csupán azért, mert a most 100. évfordulóján ünnepelt Alkotmány forradalmi, a szabadság szeretetétől és az önrendelkezés vágyától fűtött eszmék által íródott. Hanem mert hordozza az 1857-es alkotmányuk és Benito Juárez elnök szellemiségét: „az ember semmit sem ér, az elvei számítanak”. A haza szeretete, a szabadság iránti vágy, a társadalmi igazságosság és a gazdasági fejlődés szükségességébe vetett rendíthetetlen hit tovább élt az Önök elődeiben, s tovább él Önökben is. Különben miként válhatott volna Mexikó Latin-Amerika politikailag legstabilabb államává? Miként tartozhatna a világ legfejlettebb gazdaságai közé? Mexikó jelentős tényezővé vált a globális folyamatokban, amiért Önök és elődeik nem csupán hatalmas felelősséget viselnek, hanem az annak elérését lehetővé tévő törvényi háttér megalkotása és biztosítása okán elismerést is érdemelnek.
Gratulálni szeretnék Önnek Elnök úr, Önöknek Szenátor Hölgyek és Urak az áldozatos munkájuk eredményeiért, illetve köszönetet szeretnék mondani azért, hogy e nemes ünnep alkalmából szólhatok a Tisztelt Szenátushoz.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak!
Elgondolkodtatóak Benito Juárez elnök említett szavai. Úgy vélem, hogy különösen akkor nagyon fontos, hogy sziklaszilárd meggyőződés alapján hozzuk meg döntéseinket, amikor kritikus helyzetben találjuk magunkat. Ha az elveink világosak, világképünk tiszta és határozott, úgy nem csak a döntést könnyebb meghoznunk, de hitelesek is tudunk maradni, s talán környezetünk is jobban megérti döntéseink miértjét.
A mexikói nép a történelem viharaiban megtanulta, hogy a helytállásban nemcsak a lélekszám, hanem a lélek ereje is számít. A magyar nép, Magyarország is ezt vallja, történelmünkben a változó lélekszámunkat mindig gyarapodó lélekkel igyekeztünk, igyekszünk pótolni. Önökhöz hasonlóan, a magyarság is Közép-Európában, a Kárpát-medencében mindig nagyhatalmak szorításában kellett megtalálja a saját útját. Ezt csak öntudatos, határozott, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikával lehet, mint ahogy ezt Önök is megtapasztalhatták saját történelmükben.
Ennek az eltökéltségnek a szellemében és a 2010-es magyarországi választások során a választók bizalmának köszönhetően elnyert többség általi felhatalmazással láttunk neki azoknak a gyökeres változtatásoknak, melyeket akkor sokan kritizáltak, s melyek azóta mégis meghozták gyümölcsüket. 2010-ben, amikor átvettük Magyarország kormányzását, országunk a pénzügyi összeomlás szélén és az államigazgatási működésképtelenség határán állt, szociálisan szétzilálva és lelkileg megkeseredve. 1990 előtt Magyarországot a külföld – nem kevés cinizmussal – a Szovjetunió által uralt kommunista tábor legvidámabb barakkjának nevezte, az 1990 után helyreállított demokráciában 2002-2010 között elkövetett rossz kormányzás miatt viszont Magyarország multinacionális cégek és bankvilág egyik legkiszolgáltatottabb európai gyarmatává vált.
Világos elképzelésünk volt arról, hogy mindezt miként változtassuk meg, hogy alkalmazkodjunk az előttünk álló gazdasági, társadalmi és politikai kihívásokhoz, miként győzzük le a válságot, hogyan tegyük hazánkat versenyképessé. Nekiláttunk a szilárd alapok letételének, amelyre később ráépíthettük a ma már működő magyar modell pilléreit. A magyar Országgyűlés 2010 és 2014 között körülbelül 700 törvényt alkotott, átalakítva és megújítva a gazdasági, igazgatási, oktatási, szociális intézményrendszerünket. Új Alaptörvényt alkottunk, átszerveztük a közigazgatási rendszerünket, bevezettük a 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadót (ma már csak 15%), 19%-ról 10%-ra csökkentettük a vállalati adó mértékét (mely mára 9%-ra csökkent), a munkaerőpiac igényeihez igazítottuk a szakképzési rendszerünket, s megalkottuk az EU legrugalmasabb Munkatörvénykönyvét.
Mint említettem, 2010-ben Magyarország csőd közeli gazdasági helyzetben volt. „Az elvek számítanak” – mondta Juárez. S a mi elvünk az, hogy a munkában hiszünk. Ezért segélyalapú helyett munkaalapú gazdaságpolitikát vezetettünk be, így ma a 2010-es 1,8 millióval szemben 4,3 millió fő fizet adót, illetve, aki dolgozni akar, az talál magának munkát.
Az IMF és az Európai Bizottság nemzeti érdekeinkkel ellentétes ajánlásaival és nyomásgyakorlásával ellentétben csökkentettük az emberek és a kis- és közepes vállalkozásokra nehezedő adóterheket, adminisztratív eszközökkel csökkentettük a villamosenergia, a gáz és más közszolgáltatások jelentette terheket, és különadók kivetésével bevontuk a multinacionális szolgáltató cégeket a közteherviselésbe.
Úgy döntöttünk, hogy több pillére építjük a magyar külkapcsolatok szerkezetét, és nagyobb hangsúlyt fektetünk hagyományos partnereink mellett további országokra is. E stratégia megvalósítására alkottuk meg a Déli Nyitás politikáját, amely a Latin-Amerikával ápolt kapcsolataink dinamizálásának hivatott keretet adni Afrika, Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia országai mellett.
Politikánknak köszönhetően számos eredményt sikerült elkönyvelnünk Mexikó vonatkozásában is. Országuk elsőszámú latin-amerikai partnerünk mind a politikai érintkezések szintje és gyakorisága, mind pedig a gazdasági együttműködés volumene tekintetében. A felső szintű párbeszéd kapcsán meg kell említeni Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr 2015-ös mexikóvárosi tárgyalásait, valamint Gabriela Cuevas Barrón Szenátor asszony, a Szenátus Külügyi Bizottsága elnöke, Manuel Valle Pereña, az AMEXCID akkori főigazgatója és Francisco González Díaz, a ProMéxico 2015-ös budapesti látogatásait. A gazdasági együttműködést a Magyar Nemzeti Kereskedőház két mexikóvárosi képviseleti irodája, a Budapesti Vízművek mexikói képviselete, s a működő gazdasági vegyesbizottsági mechanizmus fémjelzi.
Örömmel említem meg, hogy a latin-amerikai régióból elsőként és eddig egyedüliként éppen egy mexikói céggel, a gépjárműalkatrészeket gyártó NEMAK-kal kötött stratégiai megállapodást a magyar kormány 2015-ben: a NEMAK gépjárműalkatrészeket gyárt Magyarországon. A mexikói piacon is van jelen magyar üzleti befektető, a magyar gyógyszeripari multinacionális vállalat, a Richter Gedeon révén. Mindennek a szoros kereskedelmi-gazdasági együttműködésnek az eredménye, hogy az éves áruforgalmunk 800 millió dollár, melyben a mexikói export jelentős mértékben növekszik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az említett adatok is mutatják, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére milyen szoros és élő kapcsolat van országaink között. Látogatásom célja, hogy e köteléket még szorosabbra fonjam, megerősítsem és a magyar törvényhozás nevében támogatásomról biztosítsam. Dolgozzunk és gondolkodjunk együtt kapcsolataink továbbfejlesztésén.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szenátor Hölgyek és Urak!
Mi, törvényhozók a jelenkor feladataival kell megküzdjünk. Magyarország több mint ezer esztendős történelmében mindig is fontos szerepet játszott az alkotmányosság, annak ellenére, hogy alkotmányos jogfejlődésünk – hasonlóan Angliáéhoz – egészen a második világháborút követő évekig az úgynevezett történeti, azaz a századok során elfogadott legfontosabb törvények és a meghatározó szokásjog erejéből táplálkozott. E joghagyományt megtörve az első írott alkotmányt az orosz bolsevikmegszállás kényszere alatt fogadta el a kommunista diktatúra álparlamentje. A demokrácia helyreállításakor az átmenet igényeihez igazodva, 1990-ben ezt alakítottuk át, s ezt az ideiglenes alkotmányt váltotta fel a 2012-ben hatályba lépett új Alaptörvényünk, melyben ez is olvasható: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.” Az Alaptörvényt elfogadó magyar Országgyűlés elnökeként teljes mértékben azonosulok Octavio Paz, a Nobel-díjas mexikói költő, a világirodalom egyik óriása gondolataival: „A jelenkor kérdéseire adott válaszok nem jelentik sem a jövőről történő lemondást, sem múlt elfeledését: a jelenkor e három idősík találkozási pontja.” Mexikó büszke lehet kiváló fiaira és leányaira, a múltban és a jelenben elért eredményeire, népének szabadságszeretetére, és ezt tükröző Alkotmányára.
Méltóságteljes ünneplést kívánok hétfőre az Alkotmány 100. évfordulója alkalmából.
Viva México, Víva Hungría!
Sajtóiroda
2 February 2017