–  A rendszerváltás utáni házelnökök közül talán ön az, aki a legtöbbet járja az országot, sok közösségben megfordul. Tapasztal hangulatváltozást az egy-két évvel ezelőttihez képest?

– Nem érzékelek ilyet, de természetesen ebből azért nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert jellemzően olyan közösségekbe hívnak, amelyekben van legalább egyfajta induló szimpátia irántunk. Ettől még mások – akár a többség is – lehetnek elégedetlenek a kormányzat munkájával, és az én személyem is lehet ellenszenves, csak ezt adott esetben ott nem érzékelem. Mindazonáltal a felmérések nem mutatnak negatív változást a közhangulatban.

– Már most látható, hogy a kampányban a kormánypártok a migrációra és a nemzeti szuverenitás kérdésére helyezik a hangsúlyt, az ellenzék pedig a korrupcióra, lopásra. Mit érzékel, mi érdekli azokat a választókat, akikkel ön találkozik?

–Javaslom, hogy ne az én szükségszerűen korlátozott tapasztalataimat vegyük alapul, hanem a legutóbbi nemzeti konzultáció eredményeit, mert ebben mégiscsak 1 700 000 ember volt hajlandó elmondani a véleményét, kiállva a kormány migrációs politikája mellett. A korábbi, hasonló kérdőívek eredményével összevetve ez a szám azt mutatja, hogy a migráció igenis foglalkoztatja az embereket, érzékelik ennek a kérdésnek a súlyát, nemcsak a saját életük, hanem Magyarország következő generációi szempontjából is.

Az ellenzék rosszul mérte fel ennek a problémának a jelentőségét. Hosszú időn keresztül azt mondták, hogy ez a kérdés nem is létezik, csupán álprobléma, amit a kormány próbál felnagyítani a kommunikációján keresztül. Nem érzik át, hogy a migráció problémája jóval több, mint egy egyszerű belpolitikai konfliktuspont. Olyan veszély, amely Magyarország kultúráját és a bennünket körülvevő európai civilizációt is fenyegeti, és fennáll a lehetősége annak, hogy végérvényesen megváltozik Magyarország és Európa arculata. Nem értik, hogy nem babra megy a játék, az ország és Európa jövője is függ ettől. Az emberek ezt ösztönösen érzik. Nyilván ebben van annak is szerepe, hogy a média nehezen tudja kikerülni, hogy beszámoljon a különböző terrortámadásokról, amelyek összeköttetésbe hozhatók a migrációval, ezzel a modern kori népvándorlással, ami persze nem spontán folyamat, hanem egy nemzetközi hatalmi küzdelemnek az Európára lecsapódó következménye.

– Milyen hatalmi küzdelemre gondol?

– Antall József annak idején, szűkebb körben állítólag azt mondta, Csurka István tévedett, mert nincs egy nagy világ-összeesküvés, hanem sok kis összeesküvés van. Szerintem ebben az esetben is többfajta érdek mutat ugyanabba az irányba. Nyilvánvalóan az iszlamisták érdeke az, hogy a háborút, amit katonai értelemben éppen most veszítenek el a Közel-Keleten, nem hagyományos eszközökkel kiterjesszék Európára, és ennek a migráció kiváló eszköze.

Arról se feledkezzünk meg, hogy ma már a szervezett bűnözés legjobban jövedelmező ágazata az embercsempészet, nem is kell ehhez semmiféle ideológia vagy hatalmi érdek, elég az, ha valaki csak a pénzre koncentrál. Ma már ez szinte jobban jövedelmez, mint a kábítószer, ráadásul majdnem kockázatmentes. Minimális a lebukás veszélye, legfeljebb néhány, a végrehajtás hierarchiájának alján lévő gazember kerül bíróság elé, mint a Bécs előtt történt tragédiát okozó bűncselekmény elkövetői.

Törökország most éppen abban érdekelt, hogy féken tartsa a Közel-Keletről esetlegesen újra nekiinduló menekültáradatot, mert próbál Európával valami jó üzletet kötni, de ez bármikor változhat. Görögországnak szerintem leginkább az fáj, hogy a magyar határok megakasztották a menekülthullámot a Balkánon. Az ő kezükben is adu volt a Németországgal és Brüsszellel szemben folytatott pénzügyi kártyapartiban, hogy hány ezer menekültet engednek Európára. Merenghetnénk azon is, hogy mi volt a britek és a franciák érdeke, de mielőtt szétbombázták Líbiát, tudhatták, hogy a következmény az Európa felé meginduló menekülthullám lesz. Erre az Európai Tanács ülésén Berlusconi olasz miniszterelnök figyelmeztette őket. Az amerikaiakról pedig még nem is beszéltünk, akiknek Európa megrendülése az euroatlanti birodalom fenntartása szempontjából – finoman szólva – nem hátrányos.

– 2015-ben, amikor a nagy migrációs hullám átvonult Magyarországon, a kormány erősen kisebbségi álláspontot képviselt ez ügyben az Európai Unión belül, és legfeljebb a visegrádi országok támogatására számíthatott ebben a kérdésben. Mennyire változott ez meg, és mennyire kezdi a nyugat-európai közvélemény átvenni – akár elismerve, akár nem – ezt a magyar elképzelést?

– Ajánlom mindenkinek, hogy vegye elő Orbán Viktor 2015. szeptemberi hatpontos javaslatát, amit az Európai Unió intézményei felé intézett. Akkor ez gyakorlatilag visszhangtalan maradt, volt, aki egyenesen visszautasította, míg mások egyszerűen nem vettek róla tudomást. Ma ehhez képest az uniós politikusok már ugyanazt mondják, mint amit akkor Orbán Viktor. Természetesen nem teszik hozzá, hogy „elnézést, elismerjük, hogy Orbán úrnak igaza volt, kár, hogy akkor nem reagáltunk erre, de jobb későn, mint soha, kifejezzük az egyetértésünket”. Ehelyett mindenki úgy tesz, mintha most sikerült volna feltalálni a csövön a lyukat.

Ennél nagyobb baj az, hogy a változás kimerül abban, hogy a politikát szavakban a közvéleményhez igazítják, amely az első pillanattól fogva inkább a mi álláspontunkat osztotta minden európai országban, Ausztriától Franciaországig. Ennek azonban a gyakorlatban semmi következménye nincsen. Olaszország tengeri határait nem védik meg, az eufemisztikusan „európai határőrizeti szervnek” elnevezett FRONTEX inkább a migránsok fuvaroztatásának eszközévé vált. Nem akarok cinikus lenni, de legnagyobb eredményük az, hogy csökkentik az embercsempészek költségeit, mert nem kell annyi gázolajat tenni a motorcsónakokba, hogy egészen Szicíliáig el tudjanak jönni, elég, ha a líbiai nemzetközi tengeri határig eljutnak, mert ott a migránstámogató szervezetek már értesítik a parti őrséget, hogy hol kell kimenteni a szerencsétleneket, akiket természetesen valóban ki kell menteni, mert különben tömegesen fulladnának bele a Földközi-tengerbe. Ennyiben merül ki az Európai Unió mai politikája, no meg abban, hogy újra és újra előveszik a kötelező kvóta végrehajtásának kérdését, és ismételten megfenyegetik azokat az országokat – legutóbb a kötelezettségszegési eljárással –, amelyek ebben nem hajlandók részt venni. Nagyon nagynak látom tehát a bajt, mert az európai politikai elit döntő része már vagy elveszettnek tekinti a saját országuk demográfiai problémáival folytatott küzdelmet, vagy pedig kifejezetten abban érdekelt, hogy ez a fajta lakosságcsere Európában végbe menjen.

– Milyen politikai erőkre gondol, amelyek ön szerint kifejezetten érdekeltek a migrációs folyamat fenntartásában?

– Vannak, akik ezt szimpla politikai érdekekből teszik, mint például a baloldal, amely identitásának fontos elemévé tette azt, hogy valakit mindig „fel kell szabadítani”. Miután a hagyományos tömegbázisukat adó munkásosztály már alig létezik, az úgynevezett LMBTQ stb. csoportok inkább csak a normalitás szétzilálásának az eszközei, semmint komoly súllyal számításba jövő választói réteg, ezért importálnak olyanokat, akiknek a szavazatait az emancipáció ígéretével meg lehet majd vásárolni.


Másrészt pedig abban a sorosi világértelmezésben osztoznak, amely szerint a világ helyes rendje az, ha nincs semmilyen személyes kötődése az embereknek, és semmilyen közösség nem ad védelmet az egyénnek, ahol nincs semmiféle korlát a profitérdekkel szemben. Úgy gondolják, ha az európai népességet el lehetett vágni a saját, keresztény civilizációs gyökérzetétől, akkor ezt a bevándorló muszlimokkal is meg lehet tenni – ezt hívják ők „integrációnak”. Úgy tűnik azonban, hogy a Semmihez való integrálódás nem elég vonzó a bevándorlók számára, s ennek tragikus következményeivel nap mint nap kénytelenek vagyunk szembesülni.

A teljes interjút itt olvashatják!