Elnöki cikk listázó

Archívum - 19 March 2022


Beszéd a füzéri várbeli konyha és sütőház megnyitására

Füzéri vár

Tisztelt Képviselő úr! Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt ünneplő Közösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A füzéri várban egy olyan földrajzi és szellemi magaslati ponton vagyunk, ahonnan nemcsak a magyar táj, hanem a magyar történelem is kristálytisztán belátható. Innen letekintve minél távolabbra nézünk a múltba, annál jobban látjuk a jelenünket, annál tisztábban sejlik fel előttünk a jövő. 

Látjuk a független keresztény magyar állam ezredévvel ezelőtti felemelkedését és az ellenséges túlerő súlya alatti megroppanását a mohácsi csatamezőn, látjuk őseink nemzedékének a későbbi évszázadokon átívelő küzdelmeit a magyar állam szabadságának, függetlenségének és cselekvőképességének helyreállításáért. Ebben a lenyűgöző történelmi panorámaképben látjuk a váralapító Aba nemzetséget és Vak Andronicust, akit először említenek meg a vár tulajdonosainak sorában. Látjuk a Perényiek két évszázados uralmát, s közülük is a legnagyobb hatalomra jutott Pétert, aki nagy időkhöz illő nagy furfanggal volt megáldva, és akinek köszönhetjük, hogy egy esztendeig itt dobogott az ország és a magyarság szíve, amikor a Mohács utáni zűrzavaros időkben a füzéri vár volt a Szent Korona rejtekhelye. Látjuk Nádasdy Ferenc országbírót is, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben ítéltek halálra Bécsújhelyen – s nem sokkal utána halálra ítélték a füzéri várat is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


„Vár állott, most kőhalom” – írta Kölcsey Ferenc a Himnuszban, s ha visszagondolunk ifjúságunk kirándulásaira a Zemplénben vagy a Balatonfelvidéken, fájdalmasan sokszor láthattuk, mire is gondolt a költő. A magyar történelem számtalan fontos helyszínét, egy-egy térség egykori központját, fontos országos események helyszínét láttuk romokban. Azok, akik a Habsburg birodalom képviselőiként gyarmatként tekintettek országunkra, ezekben a helyekben csak rombolandó katonai objektumot láttak: a lázadás lehetséges fészkeit.

E romok közé lépve a saját szemünkkel láthattuk, mit is jelent a háború – a háború, amelynek valójában mindig csak vesztesei vannak. Nemzedékek hosszú sorának munkája, évszázadok kultúrája válhat semmivé egy-egy tüzérségi sortűz, pusztító tűzvész vagy jól eltervezett rombolás által.

Itt, Füzéren azonban napjainkban másképpen idézhetjük Kölcseyt. Vár áll most, volt kőhalom – mondhatjuk a túlzás kockázata nélkül. Ha végigtekintünk Füzér történetének utolsó évtizedén, s ha előretekintünk a még egy évtizedre szóló tervekre, láthatjuk, igazunk van. A hosszú idők óta leginkább csak „bús düledékekként” létező, ám napjainkban a nemzeti kastély- és várprogram keretében újjászülető füzéri vár minden magyar ember büszkesége.

Egy hosszú utazás résztvevőiként érkeztünk el a mai naphoz. A helybeliek újra és újra kifejezésre juttatott szándéka az újjáépítésre végül az egész országnak visszaadta ezt a nagyszerű emléket. 

Emlékezzünk az első helyreállítási munkákról gondoskodó Károlyi grófi családra és a hetvenes évek ásatásait végzőkre. Emlékezzünk mindazokra a füzériekre, akik tudták, hogy a nemzet történetének egy darabját tartják a kezükben, s ehhez méltó elszántsággal dolgoztak a várért. Sokuk elkötelezett munkája hozott bennünket ma ide. Vannak, akik önkéntesként hosszú évtizedeket dolgoztak a füzéri vár megújulásáért, vannak, akik szakmai pályafutásuk egyik fontos állomásaként végezték itt a munkájukat. A magyar Kormány és az Országgyűlés is büszke arra, hogy hozzátehette a maga részét a közös erőfeszítésekhez.

Mostanra a vár körül nagyot fordult a világ. Újra építik, mert újra fontos feladata lett: újra őriz, és újra megmutat. Újra őrzi mindazt, ami fontos e vidék lakóinak, és újra megmutatja azt, amire méltán lehetnek büszkék. Újra nem önmagában áll csak, mert ismét az utak metszéspontjába került. Ide tartanak itthonról a honismeretre vágyók és a környékre látogató külföldi turisták is, akik kíváncsiak a vár múltjára és üzenetére. Az újjászülető vár újra szolgálja a térség lakóit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Füzérről a jövőbe is messzire láthatunk: láthatjuk, milyen sokfelé ágazhatnak az utak, amelyek közül most választanunk kell. Ezen vár falai közé lépve a saját szemünkkel láthatjuk, milyen értékes a béke, amelyben építhetünk, gyarapodhatunk. Különösen fontos erre figyelnünk akkor, amikor a szomszédunkban háború folyik, és jól láthatjuk, mennyire törékeny mindaz, amit eddig közösen építettünk.

Választások jönnek: ismét döntenünk kell a sorsunkról. A kérdés, amit április 3-án meg kell válaszolnunk, nagyon egyszerű: folytatódjék-e Magyarországon a békés építkezés és gyarapodás 2010-ben kezdődött korszaka? Folytatódjék-e itt, Füzéren, folytatódjék-e szerte Magyarországon és a Kárpát-medencében? Elkészülhet-e a füzéri vár a maga teljességében az 500 éves évfordulóra? Folytatódhat-e a bús düledékek újbóli várrá építése – azaz kulturális örökségünk újbóli birtokba vétele? Folytatódhat-e a gazdaság és a vidék megerősítése, a turizmus és a vendéglátás emberléptékű megújítása? Folytatódhat-e családjaink, falvaink, közösségeink megerősítése, a gyarapodás lehetőségeinek kiterjesztése?
Ezekre a kérdésekre igennel válaszolnak mindazok, akik a FIDESZ–KDNP-re szavaznak az április 3-án előttünk álló országgyűlési választásokon.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


A füzéri várban állva magunkba is tekinthetünk. Légvonalban néhány száz kilométerre, a szomszédságunkban véres háború zajlik. Itt és most még élesebben láthatjuk, még mélyebben átérezhetjük azt, hogy mi, magyarok a hazánkat nem kockán nyertük. Őseink nemzedékről nemzedékre leélt életéből, napról napra meghozott áldozatából született és maradt meg – volt, aki nehéz időkben életáldozattal védte, s volt, aki békében élve értékteremtő munkaáldozattal építette, erősítette a hazát. 

Ez a mi közös örökségünk, amit mi sem tettünk kockára. Csak úgy lehetünk méltóak ehhez az örökséghez, ha megőrizzük mindazt, amit a Jóistentől az elődeinken keresztül kaptunk, s a ránk bízott tálentumokat gyarapítva adjuk tovább az utánunk jövőknek. 

Ez az aranyszabálya annak, hogy Magyarország mindig előre menjen, és ne hátra.
Kívánom, hogy 2026-ban, a Szent Korona füzéri jelenlétének 500. évfordulóján mindannyian újra találkozhassunk itt, az akkorra maradéktalanul újjászületett füzéri várban, a jól végzett közös munka örömével, egészségben, szeretetben és békében. 
Isten adja, hogy így legyen!

Sajtóiroda

19 March 2022