Beszéd a Vallásszabadság Napján

Torda

Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak, kedves Keresztény Testvérek! Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! 

Felemelő érzés a magyar Országgyűlés képviseletében felszólalni Tordán, ebben a városban, ahol Árpád-házi királyaink korától kezdve a XVII. század végéig, több mint négyszáz esztendő alatt okiratokkal igazolhatóan 127 alkalommal tartottak ülést az egykori Magyar Királyság majd az Erdélyi Fejedelemség országgyűlései.

Ebben a városban 457 esztendővel ezelőtt a protestáns Erdély országgyűlése az unitárius egyház megalapítójának, Dávid Ferencnek a közreműködésével és a magyarság első unitárius uralkodója, János Zsigmond erdélyi fejedelem támogatásával olyan új szabadságeszményt fogalmazott meg és emelt törvényerőre, amellyel új fejezetet nyitott Európa keresztény kultúrtörténetében.

A Gondviselésnek hála, tordai házigazdáinknak, a Magyar Unitárius Egyháznak pedig köszönet azért, hogy ma ismét együtt lehetünk, együtt emlékezhetünk és ünnepelhetünk.

Tisztelt Honfitársaim!

Minden életerős nép, amelyet a történelem leszoktatott az illúziókról, különösképpen ragaszkodik az eszményeihez. A Kárpát-medencében átélt több mint ezer esztendős történelme a magyarságot ilyen néppé tette.

Minden népnek megvannak a maga éltető eszményei, amelyekkel gazdagíthatja a nagyvilágot.
A vallásszabadság kora újkori magyar eszményét 1568-ban itt, Tordán fogalmazta meg ékes magyar nyelven, egy bibliai záradékkal ellátott törvényben az erdélyi országgyűlés, melynek lényege és egyben újdonsága a vallásháborúk sújtotta korabeli Európában az volt, hogy a hit Isten ajándéka, amely mindenkit megillet, és minden közösség által szabadon választható, amely „hallásból lészön és a hallás Isten igéje által vagyon”. 

A modernkori politikai szabadság magyar eszményét közel három évszázaddal később, 1852-ben egy küzdelmes sorsú magyar nemzedék nevében Kossuth Lajos fogalmazta meg az egyesült államokbeli útja során: „Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével. Ez a demokrácia. És ez korunk szellemének uralkodó irányzata.”

A magyar politikai szabadságeszménynek ezen megfogalmazása tizenegy esztendővel előzte meg a modern demokrácia atyjának tartott Abraham Lincoln hitvallását. 

A politika és a vallás közötti lényegi különbségek valamint az őket elválasztó évszázadok dacára, mindkét gondolatban van egy alapvető, mély azonosság: a közösség fogalma.

A tordai vallási szabadságeszmény alanya nem az egyén, nem a felekezet – hiszen akkor a kialakulóban lévő protestáns felekezeteknek még nem is volt elkülönült egyházszervezete –, hanem a közösség, amely szabadon választhatja meg hitét. Az 1555-ben megköttetett augsburgi vallásbéke megoldásával ellentétben, amely szerint egy egyén, azaz a földesúr határozza meg a területén élő többi ember vallásgyakorlását, az 1568-as tordai országgyűlés a prédikátor megválasztásának jogát a helyi közösségekre ruházta. Erdélyi jogalkotó elődeink nem gördítettek akadályt a lelkiismeretből fakadó választás elé, nem rendelték egymás alá vagy fölé a különböző hiteket, nem büntettek, hanem mindent a közösség szabad akaratára bíztak. 

Hasonlóképpen a magyar politikai szabadság-eszmény 1852-es Kossuth-i megfogalmazása a népet mint közösséget teszi a demokrácia alanyává: nem pusztán az egyének, nem is az egyének sokaságából alkotott modern tömeg, hanem egy közös értéktudattal rendelkező közösség, azaz a nép – illetve ebben az értelemben a nemzet – a politikai szabadság legfőbb letéteményese. 
A modern egyetemes emberi jogként elismert egyéni lelkiismereti és vallásszabadság illetve az általános választójog mint politikai szabadságjog történeti fundamentumában tagadhatatlanul benne vannak a vallási és politikai szabadság ezen magyar eszményének építőkövei.

Tisztelt Ünnepi Gyülekezet!

Mi, magyarok a történelem során megtanultuk, hogy eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban pedig nem szabad élni.

A kereszténység helyzetét illetően sincsenek illúzióink, hiszen mindannyian láthatjuk, hogy napjainkban Európa keleti felében egy másik földrészről egymásnak uszított szláv népeket a vallásbéli azonosság sem akadályozza meg abban, hogy hosszú évek óta öldököljék egymást egy tragikus helyi háborúban, amely világháborúvá való kiszélesedéssel fenyeget. 

Európa nyugati felében a keresztényeket már arról is le akarják szoktatni, hogy „áldott Karácsonyt” kívánjanak egymásnak, miközben a nagyvilágban a legüldözöttebb vallás éppen a kereszténység. 
Az európai politikai szabadságot illetően sincsenek illúzióink, hiszen mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy a második világháború utáni legnagyszerűbb európai terv, a béke, a demokrácia és a jólét terve, azaz az Európai Unió a transznacionális tőke érdekcsoportjai által túszul ejtve miként válik a háború, a diktatúra és az elszegényedés valóságává.

Európában tombol az antikrisztusi szellem, a dekrisztianizáció. Arra akarják rávenni az európai embereket, hogy utasítsák vissza Isten ajándékát, a hitet, azaz legyenek gyökértelenek, talajtalanok, és adják fel legerősebb politikai önvédelmi eszközüket, az európai demokráciát is. 

Mi a keresztény megoldás ebben a helyzetben, tisztelt Ünnepi Gyülekezet?

A megoldás a Szentírásban van, amely arra tanít, hogy a keresztények ne a politika elszenvedői legyenek, hanem annak alakítói. A politika közügyet jelent, a nemzeti közösségünk, az európai közösségünk, a keresztény egyetemes közösségünk közös ügyeit jelenti, amelyek intézésébe minden keresztény embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is beleszólni – nem feledve Pál apostol szavait: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat.” (Fil.1:27). Ezen magaviselet szerint a keresztény embernek a társadalom erkölcsi alapjait képező isteni törvények őreinek kell lenniük.

Ha az európai keresztény emberek elhagyják  őrhelyeiket, akkor az európai keresztény egyházak és az európai demokratikus nemzeti államok egyaránt elbuknak, elvész a keresztény vallásszabadság és az európai politikai demokrácia is. Minél inkább hátat fordít az ember Istennek, annál embertelenebbé válik a világ. 

Az antikrisztusi szellem az európai keresztény egyházakat el akarja sorvasztani, és hobbiklubokká akarja zülleszteni, az európai nemzeteket pedig szét akarja zilálni, államaikat mint tartományokat egy szörnyszülött európai egyesült államokba akarja beolvasztani. 

A tordai vallásbéke eszményével a szívünkben, és a politikai szabadság demokratikus eszményébe vetett meggyőződésünkkel, a magyar költő szavával üzenjük minden európai keresztény társunknak: őrzők, vigyázzatok a strázsán!

Ha a Történelem Ura az egykori erdélyi törvényhozókéhoz hasonló előrelátással és bölcsességgel ruház fel bennünket, magyarokat, románokat és minden közép-európai sorstársunkat, akkor megvédjük szabadságeszményeinket, hitünket és államainkat, akkor mindannyian megerősödünk szülőföldünkön, akkor együttműködésünk Kelet és Nyugat számára egyaránt megkerülhetetlenné válik, és mindez esélyt, követendő példát és a megújuláshoz erőforrást fog jelenteni egész Európa számára.

Adja Isten, hogy így legyen!

Sajtóiroda