Beszéd a Nemzeti Összetartozás Napja megemlékezésén

Nyíregyháza

Tisztelt Emlékező Közösség!

Az Életfa kisugárzásában találkozunk – szemben a Hősök emlékművével – azért, hogy emlékezzünk a kárpát-medencei magyar múltra, és erőt merítsünk a jövőre.

Mert a Nemzeti Összetartozás Napja nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szól. Mert mindaz, amit mi, magyarok egy szóval Trianonnak nevezünk, nem történelmünk egy lezárt fejezete, hanem a jövő egy ma is fenyegető lehetősége. Mert amíg a Trianonban idegen államok joghatósága alá kényszerített magyar nemzet harmadának – azaz minden tíz magyar ajkú emberből három magyarnak – a mai utódai nem érzik maradéktalanul biztosítottnak magyarként való megmaradásukat a szülőföldjükön, addig Trianon nem a múlt, hanem a jelen. Mert amíg európai nemzeteket lehet felosztani, és államokat lehet eltörölni Európa térképéről, addig mindaz, ami velünk, magyarokkal történt 1920-ban, a jövőben ismét megtörténhet velünk és másokkal is.

Vannak, akik azt gondolják, az országvesztés és a nemzethalál fogalma csak költői túlzás. Holott maga a történelmi valóság. Ha a saját népét védeni hivatott állam megszűnik, a nép mindig egyedül marad, és iszonyatos árat fizet a túlélésért folytatott harcában. Az évezredek során voltak népek, amelyek Európa földjén nem élték túl ezt a harcot, amelyeknek emlékezetét már csak a tankönyvek őrzik.

Saját történelmünkből ismerjük a Mohács utáni magyar állam sorsát és nemzetünk élethalál harcát a fennmaradásért. A XVIII. századból ismerjük lengyel barátaink példáját, akiknek országát Kelet és Nyugat birodalmai háromszor osztották fel, és végül Lengyelországot 123 esztendő erejéig eltörölték Európa térképéről.

Kevesebben ismerik az első világháború végén Magyarország ellen szőtt legvérmesebb terveket, de attól azok a tervek még léteztek: Magyarország területének nem csak kétharmadát, hanem teljes területét fel akarták darabolni, és szét akarták osztani szomszédai között, meghagyva Budapestet egy önálló városállamnak!

Ezen történelmi múlt ismeretében, elháríthatatlan a kérdés és a rá adandó őszinte válasz: kik fenyegették a XX. században, és kik fenyegetik ma Európában a nemzeteket és a nemzeti államokat?

A magyar nyelv szabályai szerint a „nemzet” szó antonimája, azaz ellentétes értelmű szava a „nemzetközi”. A történelemnek azonban mások a szabályai, mint a nyelvtannak. A modern európai nemzettudatok és nyomukban a nemzeti államok XIX. századi kialakulása óta a nemzetek történelmi ellentéte – pontosabban: ellensége – a birodalom lett.

Az európai nemzetek felett álló európai vagy Európán kívüli birodalmak voltak azok, amelyek sokszor eszközként használták egymás ellen az európai nemzeteket, amelyek sokszor saját politikai és gazdasági érdekeik szerint használták ki a jogos európai nemzeti törekvéseket, vagy szintén a saját hasznukra szítottak jogtalan nemzeti törekvéseket, és idéztek ezáltal elő háborúkat Európa földjén.

Így volt ez a XX. században, így van ez napjainkban is, és nem lesz másként a
XXI. század még előttünk lévő háromnegyedében sem, tisztelt Barátaim! Sötét erők a politikai színfalak mögött ma Európa összes nemzeti államát fel akarják számolni, és az összes európai nemzetet össze akarják olvasztani egy valóságidegen, új föderatív államalakulatban. A céljukhoz vezető minden eszközt megengedhetőnek tartanak.

Az Európán kívüli globális birodalmi érdekkörök és háborúpárti európai segéderőik a harmadik éve zajló orosz-ukrán lokális háborút kontinentális háborúvá akarják szélesíteni azért, mert csak így tudják megtörni az európai nemzetek politikai ellenállását az Európai Egyesült Államok tervével szemben.

A jelenlegi Európai Unió gazdasági szétverésének eszközeként pedig Ukrajna tervezett uniós csatlakozását használják, ürügyként hivatkozva az orosz katonai fenyegetésre, s egyben visszaélve az ukrán nép mártíromságával.

Ukrajna népe azonban nemcsak a világpolitikai játszmák, nemcsak az orosz katonai túlerő, hanem a saját politikai elitjének is áldozata, amely 2014 óta tudatosan hagyta – sőt segédkezett benne –, hogy Európán kívüli érdekkörök az ukrán népet piszkafaként dugják a tűzbe, azaz eszközként használják Oroszország destabilizálására. Napjainkban pedig abban segédkezik, hogy az önálló állami létre pénzügyileg képtelen Ukrajna Európai Unióhoz való gyorsított csatlakozásával destabilizálják és verjék szét magát a jelenlegi formájában létező Európai Uniót is.

Napjaink birodalmi erői a valaha békét, demokráciát és jólétet ígérő Európai Unió helyébe a háborút, diktatúrát és elszegényedést jelentő Európai Egyesült Államokat akarják létrehozni az európai emberek számára.

Egy olyan világot akarnak Európában, amelyben a nemzetek nem dönthetik el, hogy kikkel éljenek együtt, nem dönthetnek a keresztény értékrend által meghatározott életformájuk és nemzeti önazonosságuk fenntartása mellett, és nem őrizhetik meg demokratikus nemzeti államaikat. Egy olyan világot akarnak, amelyben nemcsak a mai európai emberek, hanem a gyerekeik és unokáik is – hetedíziglen és még azon is túl – adósrabszolgákká válnak az emberi méltósággal többé már nem élhető, megalázott Európa földjén.

Ez nem egy negatív utópia, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hanem a minden európai embert, nemzetet és államot fenyegető közvetlen veszély!

Ami napjainkban fenyegeti Európát – minden európai nemzetet és minden európai nemzeti államot –, az hasonló csapás, mint amelyet a múlt században az európai politika a magyarságra mért Trianonban. Mindez azonban sem elégtételt, sem vigaszt nem jelenthet számunkra, hiszen mi is osztozunk Európa sorsában.

Kérdés, tisztelt Emlékező Közösség, hogy ebben a helyzetben mit tehetnek az európai nemzetek, és mit tehetünk mi, magyarok?

Mi abban mutathatunk példát, hogy a józan ész még valamennyi európai társadalomban többségben lévő táborát, vagyis az európai erkölcsi többséget miként lehet cselekvőképes politikai többséggé formálni. Ez az egyetlen esélye ugyanis az Európai Unió tagállamainak, hogy talpon maradjanak a birodalmi ellenségeikkel szemben.

A magyar választópolgárok 2010-ben bebizonyították, majd 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben megerősítették, hogy békés és demokratikus módon, szavazatuk és nemzeti elkötelezettségük erejével, kormányzati pozícióba emelhető az Istenben, hazában és családban hívő magyarországi erkölcsi többség politikai képviselete.

Ez a magyarázata annak, hogy Magyarország és a magyar nemzet az elmúlt tizenöt esztendőben az elmúlt évszázad legjobb időszakát élhette; ez a magyarázata annak, hogy országunk ma egy stabil és biztonságos sziget a minket körülvevő bizonytalanságban; és ez a magyarázata annak is, hogy a cselekvőképes magyar nemzeti kormány az Európát tönkretenni akaró birodalmi erőknek és azok brüsszeli uniós segéderőinek politikai célkeresztjébe került.

Amit mi, magyarok önmagunkért és Európáért tehetünk az az, hogy folytatjuk a 2010-ben megkezdett demokratikus nemzeti önvédelmi küzdelmünket, melyet a magyarság többségének józan esze, nemzeti összetartozástudata és szavazata éltet.

Ehhez azonban az is kell, hogy semmilyen körülmények között, senki által ne hagyjuk becsapni magunkat, tisztelt Honfitársaim! Ne váljunk ismét olyan megtévesztés áldozatává, mint amilyennek elődeink váltak 1918 őszétől 1919 őszéig! Az előttünk álló sorsfordító időkben ne veszítsük el még egyszer nemzeti államunk cselekvőképességét, miként az közvetlenül Trianon előtt történt.

Tisztelt Honfitársaim!

A történelem nem ismétli magát, de gyakran rímel önmagára. Gyermekeink és unokáink számára tragikus volna, ha hagynánk, hogy az előttünk álló magyar jövő az 1918-19-es történelmünkre rímeljen.

Az első világháború végi zűrzavarban előbb egy cselekvésképtelen, a magyar érdekek képviseletét feladó garnitúra került hatalomra, hogy aztán 1919 tavaszán átadja a helyét egy olyan magyarellenes bolsevik kormányzatnak, amely nem csupán feladta a magyar érdekeket, hanem egyenesen ellenük cselekedett. De puszta létével is ürügyet adott a világháborús győzteseknek, hogy a vesztes Magyarországgal szemben a háború kirobbantásának hamis vádja mellett a bolsevizmus európai terjesztésének veszélyére is hivatkozhassanak, és ezzel teljesen elszigeteljék hazánkat a világpolitikában és az európai diplomáciában.

A Nemzeti Összetartozás Napján a nemzet ellen elkövetett elévülhetetlen bűneik miatt ne feledkezzünk meg a főbűnösökről! A magyar államot 1918 őszén külföldi megrendelésre megbénító Károlyi Mihályról, a konzervatív grófból lett balliberálisról, aki személyes frusztrációktól fűtve és a korabeli ellenzéki sajtó által segítve, féktelen demagógiával és gyűlöletkeltéssel jelentős részben maga volt előidézője annak a zűrzavarnak, amely a miniszterelnöki székbe emelte, hogy rövid idő múlva ki is lökje őt abból. A hadügyminiszteréről, Linder Béláról, aki 1918 őszén külföldi megrendelésre leszereltette a magyar katonákat, és védtelenné tette a hazát; aki 1918-ban azt mondta, hogy nem akar többé katonát látni, majd 1921-ben egy szomszédos ország katonaságára támaszkodva el akarta szakítani Baranyát Magyarországtól. Ne feledkezzünk meg a magyargyűlölő Kun Béláról sem, a bolsevikká lett kalandorról, aki 1919-ben 133 napig a külföldről pénzelt terrorista bandájával túszul ejtette Magyarországot. E kártevők hazaárulása után szakadt rá a politikailag elárult, katonailag megbénított, diplomáciailag kiszolgáltatott és lelkileg megalázott Magyarországra a trianoni döntés.

Tisztelt Honfitársaim!

1918-19 sötét időszakát sem a Nemzeti Összetartozás Napján, soha az év egyetlen más napján sem szabad felednünk.

Ha elfelejtjük, visszatérhetnek azon idők, mert az új károlyi mihályok és új linder bélák napjainkban ismét megjelentek az országban, ismét agitálnak, ismét uszítanak és gyűlölködnek, mint 1918 őszén az elődeik tették. Ezek az emberek, a külföldről pénzelt sajtójukkal együtt, az idegen érdekek szolgálatában ugyanúgy be akarják csapni, ugyanúgy meg akarják téveszteni a magyar embereket, ugyanúgy meg akarják bénítani a magyar államot, miként elődeik tették
1918-1919-ben.

A Trianon óta elmúlt 105 esztendő magyar áldozata arra kötelez mindannyiunkat, hogy demokratikus és békés módon, cselekvő akaratunkkal és szavazatunkkal védjük meg hazánkat és nemzetünket a kiszolgáltatottságtól, védjük meg gyermekeinket és unokáinkat attól, hogy ismét politikai szélhámosok és birodalmi ügynökök áldozataivá váljanak!

A Nemzeti Összetartozás Napján merítsünk lelki erőt abból, hogy az elmúlt évszázadban mi, magyarok erősebbeknek bizonyultunk azoknál, akik szét akartak szakítani, és el akartak veszejteni bennünket.

Tisztelt Honfitársaim!

A trianoni döntés évfordulójának napja, azaz minden június 4-e alkalom arra is, hogy magunkban és a Kárpát-medence minden szomszédos nemzetében tudatosítsuk: a XX. században Trianon nyertesei és vesztesei mindössze huszonöt év múltán negyvenöt évre ugyanazt a sorsot kapták Kelet és Nyugat birodalmainak alkuja révén: kommunista elnyomást és szovjet gyarmati státust. A
XXI. században vagy szövetségesei leszünk egymásnak, vagy mind elveszünk, mert elnyelnek bennünket az új idők új birodalmai!

Csak közös erővel együttműködve őrizhetjük meg nemzeteinket és államainkat, és csak így válhatunk erőforrásává Európa megőrzésének és az Európai Unió szükséges újjászületésének!

Ahogyan a Szentírásban írva vagyon: „de mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Isten segítsen bennünket!