„100 éves a Magyar Védőnői Szolgálat”
Ünnepi rendezvény a Magyar Védőnők Napja tiszteletéreOrszágház - Felsőházi Ülésterem
Tisztelt Védőnők! Tisztelt Miniszter úr, Elnök Asszony, Államtitkár Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégeink!
Jelképes magyar történelmi adósságot róhatunk le ma itt, az Országházban, amikor az Országgyűlés nevében, azaz a mai magyar politikai osztály nevében köszönthetjük a száz éves Magyar Védőnői Szolgálatot.
Amikor száz esztendővel ezelőtt, 1915-ben Országos Stefánia Szövetség néven megalakult a magyar védőnők hivatási rendje, akkor háború dúlt Európában, az első világháború.
Ezen háború forgatagában a korabeli magyar politikusok nem tudták megvédeni azokat a magyarokat, akiket a hivatásrend tagjai segítettek korábban az életre.
A magyar védőnők által a világra segített hatszázezer magyar életet áldoztak fel akarva-akaratlanul a háborúban a korabeli magyar politikusok úgy, hogy a sorsfordító időkben Magyarország mégis katonai védelem és erő nélkül maradt, úgy hogy az ország területét idegenek megcsonkíthatták, úgy hogy a magyar nemzetet megalázhatták és szétszakíthatták. Ha korabeli védőnőink olyan eredményességgel végezték volna munkájukat, mint a korabeli politikusaink, akkor a magyarság végképp eltűnt volna a térképekről.
A védőnői és a politikusi szakmának a tárgya egyaránt az emberi élet, ezért mindkét szakmában szigorú, kimentési lehetőségek nélküli eredményfelelősség van. Akkor, 1915-ben a magyar ápolónők a hivatásuk lelkiismeretes gyakorlásában és szakmai eredményeikben élen jártak Európában. Mindez nem volt elmondható a korabeli magyar politikai osztályról, ezért nyomós múltbéli okunk is van nekünk, mai magyar politikusoknak a mai napon kifejezni őszinte hálánkat és elismerésünket a magyar védőnőknek.
Ezen hála és elismerés kifejezésének legjobb módja, ha a magyar védőnők munkafeltételein és munkájuk anyagi megbecsülésén tudunk javítani, ezen törekvéseinkről a kormány nevében államtitkár úr fog majd tájékoztatást adni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A vérzivataros elmúlt évszázad ellenére, a magyar védőnői szolgálat azon kevés intézmények közé tartozik Magyarországon, amelyek a zaklatott történeti korszakokon és politikai rendszereken átívelő módon viszonylag folyamatosan fejlődhettek.
Az 1915-ben megalakult Stefánia Szövetség utódja a Zöldkeresztes egészségvédelem volt, majd a második világháború után 1948-ban a népjóléti miniszter intézkedett az állami egészségvédelemről. 1950-ben megalakult az Egészségügyi Minisztérium. 1961-ben a védőnő gondozási munkája kiterjedt a várandós- és gyermekágyas anyák, csecsemők, kisgyermekek és iskoláskorúak ellátására, védelmére. 1973-tól a védőnő feladata a működési területén való részvétel a nővédelemben, a várandósok, a csecsemők és a gyermekek 14. éves korig történő gyógyító-megelőző alapellátásában. 1975-től a védőnői képzés főiskolai szintre kerül. A rendszerváltoztatást követően, 1992-ben a magzati élet védelméről törvény rendelkezett, és létrejöttek a Családvédelmi Szolgálatok, majd 1995-ben létrejött a körzeti védőnői szolgálat, amelynek célja a családok egészségének megőrzésére irányuló preventív tevékenység és a betegség kialakulásának, az egészségromlásnak megelőzése érdekében végzett egészségnevelés, végül pedig, napjainkban, 2015-ben új alapellátási törvény készül, amely megerősíti a védőnői szolgálatot.
A védőnői szolgálatnak köszönhetően a magyar csecsemőhalandóság folyamatosan csökkent, a mai 6 ezrelékes mutató és a napjainkban dolgozó több mint négyezer magyar védőnő munkájának eredményessége az európai élvonalba tartozik.
Az intézménytörténet adatai és a statisztikai számok mögött természetesen ott lüktet az élet, ott vannak az egyéni életutak, a szakmai szenvedély, az emberszeretet és felelősségtudat, mindaz, ami a védőnői hivatás kapcsán szavakkal nehezen kifejezhető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma a védőnői szolgálat a magyar gyermek- és családvédelem egyik alapintézménye, egy felbecsülhetetlen értékű emberi hálózat, amelynek esélye van szívtől szívig, lélektől lélekig elérni az embereket.
A modernnek mondott, ám egyre személytelenebbé és bizalmatlanná váló világunkban a védőnői szolgálat a személyes bizalmat jelenti mindazok számára, akik igénybe veszik.
A védőnők a bizalom követei. Közösségi értékeket és érdekeket közvetítenek az állam és társadalom irányából a családok felé.
Mint jó követek, a védőnők fordított irányba is elvégzik a közvetítést: a családok üzeneteinek az állam felé ők az egyik leghitelesebb tolmácsai, akiknek a szavára mindig jó odafigyelni.
Milyen értékekre és érdekekre gondolok?
Mindenekelőtt a gyermekvállalási kedvet említeném. Minél tudatosabb az első gyermek vállalása, annál valószínűbb, hogy továbbiak követik.
Önök minél több hasznos segítséget nyújtanak a nővédelem, a várandós és gyermekágyas anyák gondozása, a gyermekek gondozása, a komplex családgondozás terén; minél kevesebb kellemetlenség kíséri az első gyermek kihordását, megszületését és felnevelését; annál inkább várható, hogy az első gyermeket újabbak fogják követni.
Az édesanyáknak, a családoknak, de még külön az iskolába járó gyerekeknek is azt kell érezniük, hogy Önökön keresztül az egész társadalom odafigyel rájuk, gondoskodik róluk, mert ők az egész közösség számára különösen fontosak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Védőnők!
Engedjék meg, hogy a sok közvetítendő érték közül még egyre felhívjam figyelmüket. Az egészségtudatos élet nagyon sok betegség megelőzője lehet, ideértve a szenvedélybetegségeket is.
A jól képzett védőnők e téren is sok hasznos tanáccsal szolgálhatnak. Itt már nem is egyszerűen tapasztalatok, ismeretek átadásáról beszélhetünk, hanem a társadalmi kultúra közvetítéséről.
Ha a védőnők nemzettudatos és egészségtudatos értékeket vallanak, akkor remélhető leginkább, hogy e tekintetben jó követőkre lelnek a magyar családokban.
Ha a védőnők szakmai magabiztosságot sugároznak, akkor lesz hitele és elfogadottsága a tanácsuknak, a tapasztalat- és ismeretátadásuknak.
A védőnőknek a munkájuk során nem csupán az egészségügyi alap- és szakellátás szereplőivel kell együttműködniük, hanem a szociális szféra munkatársaival, az óvónőkkel, a pedagógusokkal, esetenként a rendőrséggel, sőt, adott esetben a katasztrófavédelemmel, az önkormányzatokkal és a kormányhivatalokkal.
S közben egy értékvesztésekkel küszködő világban kell határozott értékeket képviselniük.
Hogy mindezen feladatoknak eleget tudjanak tenni a magyar védőnők, ahhoz az elhivatottság mellett stabil életpályára, magas szintű képzésre és továbbképzésekre, a védőnői munka erkölcsi és különösképpen anyagi megbecsülésére van és lesz szükség.
Tisztelt Védőnők!
A magyar állam nevében köszönöm mindazt, amit tesznek a magyar életért. Köszönöm a Magyar Örökség Díjas és Hungaricum Értékké nyilvánított Magyar Védőnői Szolgálat munkáját.
Kívánom, hogy hivatásukat, mint az előző száz esztendő során, úgy a következő évszázadban is hasonló eredményességgel gyakorolhassák, munkájuk erkölcsi és anyagi megbecsülése által övezve, a lélekben és lélekszámban gyarapodó magyar nemzet javára.
Isten segítse és éltesse Önöket!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégeink!
Jelképes magyar történelmi adósságot róhatunk le ma itt, az Országházban, amikor az Országgyűlés nevében, azaz a mai magyar politikai osztály nevében köszönthetjük a száz éves Magyar Védőnői Szolgálatot.
Amikor száz esztendővel ezelőtt, 1915-ben Országos Stefánia Szövetség néven megalakult a magyar védőnők hivatási rendje, akkor háború dúlt Európában, az első világháború.
Ezen háború forgatagában a korabeli magyar politikusok nem tudták megvédeni azokat a magyarokat, akiket a hivatásrend tagjai segítettek korábban az életre.
A magyar védőnők által a világra segített hatszázezer magyar életet áldoztak fel akarva-akaratlanul a háborúban a korabeli magyar politikusok úgy, hogy a sorsfordító időkben Magyarország mégis katonai védelem és erő nélkül maradt, úgy hogy az ország területét idegenek megcsonkíthatták, úgy hogy a magyar nemzetet megalázhatták és szétszakíthatták. Ha korabeli védőnőink olyan eredményességgel végezték volna munkájukat, mint a korabeli politikusaink, akkor a magyarság végképp eltűnt volna a térképekről.
A védőnői és a politikusi szakmának a tárgya egyaránt az emberi élet, ezért mindkét szakmában szigorú, kimentési lehetőségek nélküli eredményfelelősség van. Akkor, 1915-ben a magyar ápolónők a hivatásuk lelkiismeretes gyakorlásában és szakmai eredményeikben élen jártak Európában. Mindez nem volt elmondható a korabeli magyar politikai osztályról, ezért nyomós múltbéli okunk is van nekünk, mai magyar politikusoknak a mai napon kifejezni őszinte hálánkat és elismerésünket a magyar védőnőknek.
Ezen hála és elismerés kifejezésének legjobb módja, ha a magyar védőnők munkafeltételein és munkájuk anyagi megbecsülésén tudunk javítani, ezen törekvéseinkről a kormány nevében államtitkár úr fog majd tájékoztatást adni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A vérzivataros elmúlt évszázad ellenére, a magyar védőnői szolgálat azon kevés intézmények közé tartozik Magyarországon, amelyek a zaklatott történeti korszakokon és politikai rendszereken átívelő módon viszonylag folyamatosan fejlődhettek.
Az 1915-ben megalakult Stefánia Szövetség utódja a Zöldkeresztes egészségvédelem volt, majd a második világháború után 1948-ban a népjóléti miniszter intézkedett az állami egészségvédelemről. 1950-ben megalakult az Egészségügyi Minisztérium. 1961-ben a védőnő gondozási munkája kiterjedt a várandós- és gyermekágyas anyák, csecsemők, kisgyermekek és iskoláskorúak ellátására, védelmére. 1973-tól a védőnő feladata a működési területén való részvétel a nővédelemben, a várandósok, a csecsemők és a gyermekek 14. éves korig történő gyógyító-megelőző alapellátásában. 1975-től a védőnői képzés főiskolai szintre kerül. A rendszerváltoztatást követően, 1992-ben a magzati élet védelméről törvény rendelkezett, és létrejöttek a Családvédelmi Szolgálatok, majd 1995-ben létrejött a körzeti védőnői szolgálat, amelynek célja a családok egészségének megőrzésére irányuló preventív tevékenység és a betegség kialakulásának, az egészségromlásnak megelőzése érdekében végzett egészségnevelés, végül pedig, napjainkban, 2015-ben új alapellátási törvény készül, amely megerősíti a védőnői szolgálatot.
A védőnői szolgálatnak köszönhetően a magyar csecsemőhalandóság folyamatosan csökkent, a mai 6 ezrelékes mutató és a napjainkban dolgozó több mint négyezer magyar védőnő munkájának eredményessége az európai élvonalba tartozik.
Az intézménytörténet adatai és a statisztikai számok mögött természetesen ott lüktet az élet, ott vannak az egyéni életutak, a szakmai szenvedély, az emberszeretet és felelősségtudat, mindaz, ami a védőnői hivatás kapcsán szavakkal nehezen kifejezhető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma a védőnői szolgálat a magyar gyermek- és családvédelem egyik alapintézménye, egy felbecsülhetetlen értékű emberi hálózat, amelynek esélye van szívtől szívig, lélektől lélekig elérni az embereket.
A modernnek mondott, ám egyre személytelenebbé és bizalmatlanná váló világunkban a védőnői szolgálat a személyes bizalmat jelenti mindazok számára, akik igénybe veszik.
A védőnők a bizalom követei. Közösségi értékeket és érdekeket közvetítenek az állam és társadalom irányából a családok felé.
Mint jó követek, a védőnők fordított irányba is elvégzik a közvetítést: a családok üzeneteinek az állam felé ők az egyik leghitelesebb tolmácsai, akiknek a szavára mindig jó odafigyelni.
Milyen értékekre és érdekekre gondolok?
Mindenekelőtt a gyermekvállalási kedvet említeném. Minél tudatosabb az első gyermek vállalása, annál valószínűbb, hogy továbbiak követik.
Önök minél több hasznos segítséget nyújtanak a nővédelem, a várandós és gyermekágyas anyák gondozása, a gyermekek gondozása, a komplex családgondozás terén; minél kevesebb kellemetlenség kíséri az első gyermek kihordását, megszületését és felnevelését; annál inkább várható, hogy az első gyermeket újabbak fogják követni.
Az édesanyáknak, a családoknak, de még külön az iskolába járó gyerekeknek is azt kell érezniük, hogy Önökön keresztül az egész társadalom odafigyel rájuk, gondoskodik róluk, mert ők az egész közösség számára különösen fontosak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Védőnők!
Engedjék meg, hogy a sok közvetítendő érték közül még egyre felhívjam figyelmüket. Az egészségtudatos élet nagyon sok betegség megelőzője lehet, ideértve a szenvedélybetegségeket is.
A jól képzett védőnők e téren is sok hasznos tanáccsal szolgálhatnak. Itt már nem is egyszerűen tapasztalatok, ismeretek átadásáról beszélhetünk, hanem a társadalmi kultúra közvetítéséről.
Ha a védőnők nemzettudatos és egészségtudatos értékeket vallanak, akkor remélhető leginkább, hogy e tekintetben jó követőkre lelnek a magyar családokban.
Ha a védőnők szakmai magabiztosságot sugároznak, akkor lesz hitele és elfogadottsága a tanácsuknak, a tapasztalat- és ismeretátadásuknak.
A védőnőknek a munkájuk során nem csupán az egészségügyi alap- és szakellátás szereplőivel kell együttműködniük, hanem a szociális szféra munkatársaival, az óvónőkkel, a pedagógusokkal, esetenként a rendőrséggel, sőt, adott esetben a katasztrófavédelemmel, az önkormányzatokkal és a kormányhivatalokkal.
S közben egy értékvesztésekkel küszködő világban kell határozott értékeket képviselniük.
Hogy mindezen feladatoknak eleget tudjanak tenni a magyar védőnők, ahhoz az elhivatottság mellett stabil életpályára, magas szintű képzésre és továbbképzésekre, a védőnői munka erkölcsi és különösképpen anyagi megbecsülésére van és lesz szükség.
Tisztelt Védőnők!
A magyar állam nevében köszönöm mindazt, amit tesznek a magyar életért. Köszönöm a Magyar Örökség Díjas és Hungaricum Értékké nyilvánított Magyar Védőnői Szolgálat munkáját.
Kívánom, hogy hivatásukat, mint az előző száz esztendő során, úgy a következő évszázadban is hasonló eredményességgel gyakorolhassák, munkájuk erkölcsi és anyagi megbecsülése által övezve, a lélekben és lélekszámban gyarapodó magyar nemzet javára.
Isten segítse és éltesse Önöket!
Sajtóiroda
13 de junio de 2015