Ez a pontos helyzet a svéd NATO-csatlakozással kapcsolatban

A kormány álláspontja világos volt az első pillanattól: támogatja a NATO-bővítést, teljesen függetlenül attól, hogy adott esetben a kabinet mögött álló képviselőknek erről mi volt a véleménye – mondta az Index megkeresésére Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki egyértelművé tette, elég volt abból, hogy Magyarország unatkozó politikusok olcsó játéka legyen.

Az Index telefonon érte utol Kövér Lászlót, akivel kifejezetten csak erre a témára koncentráltunk.

Kinek kínos az ügy? 
Nem tartja kellemetlennek a kialakult helyzetet? Nagyon úgy tűnik, Magyarország ratifikálja utoljára a svéd NATO-csatlakozást.

Miért kellene, hogy ez nekünk legyen kellemetlen? Amennyiben a svédeknek nem az, úgy én egy pillanatig sem érzem rosszul magam. Másrészt valakinek utolsónak is kell lennie.

Diplomáciailag sem kínos a helyzet? Ez nem kudarc a magyar diplomáciának?

Elég világosan elmondtuk a problémáinkat már korábban. Magyarország komolyan veszi, hogy a NATO – szemben a néhai Varsói Szerződéssel – egyenrangú és szuverén államok védelmi szövetsége, és nekünk az az érdekünk, hogy ennek a szövetségnek a tagjai legyünk. Csakhogy mindenkinek világos legyen: a tagállamok itt arra vállalnak önként kötelezettséget, hogy ha bármelyik másik szövetségest támadás ér, akkor azt automatikusan úgy tekintik, mintha ellenük irányulna. Azaz katonai segítséget nyújtanak a megtámadottnak. Mindenki érti, hogy ez mekkora felelősség? Kollektíven belépünk egy katonai konfliktusba, ha valakit megtámadnak.

EGY NATO-TAG A SAJÁT FIAIT ODAKÜLDI A FRONTVONALRA, AKÁR AZ ÉLETÜKET IS FELÁLDOZVA, HOGY MEGVÉDJÉK A SZÖVETSÉGESÜKET, CSERÉBE UGYANEZT VÁRJÁK EL.

Ehhez olyan fokú bizalom kell, amelynél nincsen erősebb. Na, most nézzük meg, Svédország milyen módon viszonyult az elmúlt időszakban Magyarországhoz, akárcsak az elmúlt néhány hónapban, amióta a csatlakozásuk napirendre került, milyen arroganciával és negligenciával viseltettek irányunkban. Számomra nem egészen világos, hogy tisztában vannak-e azzal, valójában mit jelent a szövetség, amibe ők be szeretnének lépni.

Svédország Európa egyik legpotensebb haderejével rendelkezik. El tudná mondani, hogy ennek fényében ténylegesen mi a baj a csatlakozásukkal? Tényleg ekkora problémát jelentenek ezek a nyilatkozatok a svéd politikusoktól?

A katonai erejüket nem vitatta senki. 

AZT IS GONDOLOM, HA EZ EGY KOLLEKTÍV BIZTONSÁGI RENDSZER, AKKOR A TÖBBSÉG VÉLEMÉNYÉT ÉRDEMES FIGYELEMBE VENNI.

Ám most arról van szó, hogy a svédek – szeretném megjegyezni, hogy a finnek is – olyan messzire mentek Magyarország pocskondiázásában, a demokratikusan megválasztott kormány gyalázásában és a mozgásterének szűkítésében, amit nem lehet meg nem történtté vagy mellékes körülménnyé tenni.

Különös tekintettel arra, hogy miután a parlament jó szándékkal ratifikálta a finnek csatlakozását, Finnország azonnal csatlakozott az Európai Bíróság előtt zajló eljáráshoz Magyarországgal szemben. Pusztán azért, mert gyermekeinket minden áron meg akarjuk védeni az LMBTQ-agymosás ellen. Vajon őszintén gondolják, hogy életre-halálra akarnak szerződni velünk, akikkel szemben a legkisebb tiszteletet sem hajlandók mutatni?

Kérem, térjünk vissza arra, ha valaki az elmúlt órákat figyelemmel kísérte, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a magyar diplomáciát nagyon csúnyán felültették. A miniszterelnök levelet küldött a svéd társának, hogy látogasson ide, majd órákon belül a törökök jóváhagyták a csatlakozást.

A magyar diplomácia a leghelyesebben kezelte a helyzetet. Támogatta a bővítést, a parlament elé terjesztette a vonatkozó törvényjavaslatokat, és nyitottságot mutat, hogy segítsen kezelni azt a helyzetet, ami a képviselők egy részének elbizonytalanodását okozta. Azonban egy demokráciában a végső szót nem a kormány, hanem a parlament mondja ki.

Dacára annak, hogy a NATO-bővítés egész eljárása zavarba ejtően nélkülözi az ügy súlyához illő komolyságú végiggondoltságot és demokratikus alaposságot, a kormány mögött álló parlamenti többség elviekben támogatja. Én kezdeményeztem, hogy parlamenti küldöttség tegyen látogatást a két országban, hogy érzékeltessük, van itt egy kis probléma. Erre akkor egy olyan válasz érkezett, ami finoman szólva sem volt kielégítő. Most pedig úgy tűnik, hogy a svédek az utolsó gesztust sem méltányolják.

Például érdemes lenne egymást komolyan venni. Vagy ön szerint mi könyörögjünk nekik, hogy ugyan már, tisztázzuk a problémákat? Ha használhatok katonai szlenget, nem vagyunk a csicskásai senkinek. Úgy érzem, súlyos félreértés van a svédek fejében.

A törökök sem vertek át minket?

Nem. Személyesen több interjúban elmondtam, nekünk a törökökkel semmilyen megegyezésünk nincs arra nézve, hogy ki mikor ratifikálja a NATO-bővítést.

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS FÜGGETLEN.

És egyedül is el tudjuk dönteni, hogy egy ilyen lépésre mikor kell sort keríteni. Nem befolyásol bennünket, hogy a törökök egyébként miképpen intézik a saját problémáikat. Nagyon halkan szeretném csak megjegyezni: úgy emlékszem, a svéd diplomácia nagyon gyorsan nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Törökországgal rendezze a vitás kérdéseket. A svéd miniszterelnök úr is elzarándokolt Törökországba. Sajnálom, hogy a török ratifikáció elhúzódása által teremtődött időt a svéd politikusok meg sem kísérelték kihasználni, hogy velünk is szóba álljanak.

Tehát jöjjenek Orbán Viktor elé kanosszajárásra?

Semmi ilyet nem várunk el. De azt viszont igen: ne keltsék azt a látszatot, mintha semmibe vennének bennünket. Nem hiszem, hogy ez túl nagy igény lenne. Számunkra mindennél előrébb valóak a magyar érdekek – ez még talán természetes.

Lesz rendkívüli ülés a parlamentben a csatlakozás megvitatásáról?

Afelől nincsen kétségem, hogy az ellenzéki pártok valamelyike – amelyek rendre nem a magyar érdekeket szolgálják – ennek összehívását kezdeményezni fogja, valószínűleg sikertelenül. Egyébként nem érzem úgy, hogy valami sürgetne bennünket, sőt, szerintem rendkívüli helyzet sem állt elő.

A kormány világossá tette, hogy egységes ebben a kérdésben, ugyanakkor lehet tudni, hogy a Fideszben kik nem támogatják a csatlakozást?

Most éppen az egyik ilyen taggal beszél. De pontosítanék: én is örülnék, ha reménybeli szövetségeseink mielőbb megadnák nekem az esélyt, hogy jó lelkiismerettel megváltoztathassam az álláspontomat.

Az Ön jelenlegi álláspontja mögött mi a tényleges motivációja?

Egyszerűen elég volt abból, hogy a hazánk unatkozó politikusok olcsó játéka legyen, akiknek éppen nem jut eszükbe semmi más, vagy éppen valamiről el akarják terelni a figyelmet, akkor Magyarországba törlik a sáros cipőjüket. Csak hogy világos legyen: már régen túl lennénk ezen az egész cirkuszon, ha Stoltenberg úr feleannyi erőfeszítést fordított volna a svéd politikusok meggyőzésére, mint amennyi energiát abba fektetett, hogy nekünk üzengessen.

Index.hu