Tisztelt Polgármester Úr, Polgármester Urak!
Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!

Hamvas Béla „A bor filozófiája” című esszéjében egy Balatonnál töltött szép nyári délutánról mesél: „A tőkéken a szőlő már érlelődött. Ez rizling. Az ott szilváni. Amaz otelló. Burgundi, mézes fehér, portói, milyen különös, gondoltam akkor, hogy ez a sok inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke éppen abban van, hogy mindegyik csak utánozhatatlanul önmaga, és semmi más.”.

Ez az „Egy” – így nagy kezdőbetűvel –: a bor – és nem mellesleg a mi esetünkben – a pezsgő csodálatos világa. Ez a világ gyűjtött össze bennünket, hogy közösen örüljünk mindannak, amit az életünkben jelentenek. S ha végigtekintünk a mai kínálaton, amit e nagyszerű találkozásra hoztak el a különféle pincészetek, újfent megállapíthatjuk: a bor és pezsgő annyi féle, ahány szőlőfajtából, ahány ember készíti el. Ma, rengeteg fajta kiváló bort és pezsgőt csodálhatunk. Örülhetünk, hogy ilyen gazdagok vagyunk: gazdag a hazai borászközösség és gazdag az az ország, ahol ilyen borászközösségek dolgoznak, teremnek és alkotnak. Engedjék meg, hogy az Országgyűlés elnökeként köszöntsem Önöket ezen a mai találkozáson. És engedjék meg, hogy az Országgyűlés elnöki minősége mellett, úgy is köszöntsem Önöket, mint Pápa városának szülötte, ahol Petőfi Sándor szép somlai bort kortyolgatván papírra vetette egyik első komolyabb versének kezdő sorait: „Gondűző borocska mellett vígan illan életem, / Gondűző borocska mellett, sors hatalmad nevetem.”



Tisztelt Fesztiválozók!

Agócs Gergely mondotta nemrégiben, hogy nem a hagyománynak van szüksége őrzésre – minket őriz meg a hagyomány. Mindaz, amit az elmúlt időkből a magunk életébe be tudunk építeni, az minket gazdagít: segít megérteni helyünket a nap alatt, és segít megtalálni az egymáshoz vezető utakat, segít megkülönböztetni a fontosat a nem fontostól, és segít felismerni az értékest.

A hely ahol állunk, a haza egy darabja – a magyar gasztronómia, a bor és pezsgőkultúra egyik fontos helyszíne. Nemzedékek hosszú sorának kemény munkája tette azzá – emlékezzünk most egy pillanatra azokra, akik előttünk kemény munkával művelték a szőlőt, készítettek bort és pezsgőt a szőlőből, és itták a hegy levét.

Budafok elődje, Promontor, egy szörnyű háború utáni újrakezdés idején jött létre. Nem csak a középkori falu épületei tűntek el akkor az oszmán uralom illetve a felszabadulás idején, de azok az emberek is, akik korábban benépesítették a vidéket. Az ide érkező, új hazát és új otthont kereső telepesek építettek itt újra házakat és telepítettek itt újra szőlőt több emberöltő erőfeszítéseinek révén. Õk is megtapasztalták a régi igazságot miszerint a szőlő különös növény: aki szőlőt gondoz, hazára lel. Amikor a 19. század elején egy angol utazó erre járt, fontosnak tartja feljegyezni, hogy Buda környékén mindenhol szépen gondozott szőlőket lehet találni, s az itt élő emberek szeretik a szüreti mulatságokat. Ma mi is az ő nyomdokaikon járunk.

Aztán jött a pezsgő, ami ennek a vidéknek és ennek az országnak is világhírt szerzett. Törley József életműve egy emberöltő alatt jutott el a kezdőpontról a világsikerig. Üzleti receptje a mai napig is érvényes: egy nagyszerű álom és az ügy iránt érzett alázat. Megbízható és hozzáértő munkatársak a szőlőbeszerzéstől a pezsgő elkészítésén át egészen a marketingig. Naprakész technológia, korszerű szállítás és reklám. Az első kapavágástól az évi egy millió palack megtöltéséig és eladásáig eltelt huszonöt esztendő. Ez a negyedszázad újraformálta Budafok életét éppen úgy, ahogy a hazai pezsgőgyártást is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Huszonöt esztendővel ezelőtt az életnek minden területén újra kellett kezdeni. Különösen igaz volt ez a gazdaság és a mezőgazdaság minden ágazatára. Hatalmas utat tettünk meg a kapitalizmus újrafelfedezésétől kezdve, a privatizáció különféle csavarjain át napjainkig.

A pezsgőkészítés lassan maga mögött hagyja negyven esztendő létező szocializmusának pusztításait, újra megleli legjobb hagyományait, visszahódítja elveszett piacait, s újakat szerez.

A borászat újra nem csak termelőtevékenység, nem csak üzleti vállalkozás, hanem életforma, filozófia – sőt, mondjuk ki – jó értelemben vett, szép divat is. A mai ünnepnapon elmondhatjuk, hogy van jó, van különleges, a külpiac és a honi vásárlók értékítéletének is megfelelő magyar bor, vannak sikeres hazai borászataink és vannak igényes, eredményes munkát végző magyar borászok!

Nem könnyű a helyzetük, s az elmúlt negyedszázadban sem volt az. Õk azonban hajlandóak és képesek felnőni az egyre nagyobb és nagyobb feladatokhoz, és megtanulták mindazt, amit meg kellett tanulniuk a sikerhez. Õk azok, akikben bízhatunk, mert a minőség útján járnak. Nos, az ő italaikat érdemes kibontanunk és megkóstolnunk – nemzetközi fogadásokon éppen úgy, mint otthon.

Tisztelt Fesztiválozók!

A bor és a pezsgő nem létezhet minőség nélkül. Egyszer fiatalabb koromban, mikor egy alkalommal egy idősebb bácsit fröccsel kínáltam tiszta bor helyett azt mondta: „Öcsém, ha vízzel kell feljavítani a borodat, akkor te se idd meg!” Persze, ez csak vicc volt, de a benne rejlő intelem nagyon is komoly. Mondhatnám, az emberi méltóságot védő. Rossz bort és rossz pezsgőt ne igyon az ember. Ha többe kerül a jó bor vagy a jó pezsgő ritkábban kell teletölteni a poharat – de rossz bort vagy rossz pezsgőt, akkor sem szabad inni.

Azt kívánom mindannyiunknak, hogy életünk minden napján jusson egy pohár jó bor vagy éppen pezsgő az asztalunkra, s az asztal mellett mindig legyen valaki, akinek a társaságában jó lesz meginni.

Kívánok mindannyiunknak, de legfőképpen minden szőlővel foglalatoskodó embernek alkalmas időjárást, szép szőlőt, vidám szüretet, jó bort és pezsgőt a palackokba.

Kívánom, hogy érezzék nagyon jól magukat az Önök előtt álló vidám órákban, s fedezzék fel azt a Hamvas Béla által emlegetett Egyet, ebben a csodálatos sokféleségben!

Isten éltessen mindannyiunkat!