Archívum

Archívum - 9 mai 2019


Pohárköszöntő az Eucharisztiai Küldöttség részére adott vacsorán

Országház

Eminenciás Urak, Tisztelendő Atyák és tisztelt Vendégeink! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldás, békesség!

Isten hozta Önöket a magyar Országházban. Az Országgyűlés nevében örömmel köszöntöm a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának minden tagját és küldöttjét! A világ katolikusságának ilyen átfogó és tekintélyes küldöttsége, mint az Önöké, utoljára minden bizonnyal az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus alkalmából járt ebben a Házban, és bízom benne, hogy a jövő évi Kongresszus alkalmából ismét vendégül láthatjuk Önöket.

„Minden forrásom belőled fakad.” – Így szól a jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelszava és alapgondolata, nekünk, magyaroknak pedig lelkileg és történelmileg ugyanezt jelenti a kereszténység: forrást, amiből mindenünk fakad. Több mint egy ezredév óta ugyanis a magyarság számára a Kárpát-medencében a kereszténység államalkotó és nemzetmegtartó erő.
Az illendően rövidnek szánt köszöntőmben nem vázolhatom fel az elmúlt ezer év magyar történelmét, mégis engedjék meg, hogy megkíséreljem kifejteni annak lényegét, esszenciáját.

Ez pedig nem más, mint hogy a magyar államunk és a nemzetünk mindig együtt fejlődik vagy együtt hanyatlik, együtt sír vagy együtt nevet, együtt remél vagy együtt aggódik a keresztény világgal és gondolattal.

A Kárpát-medencei honfoglalásunk művét Szent István királyunk teljesítette be a keresztény magyar állam megalapításával, az ő Szent Koronájának kisugárzásában fogadhatjuk ma Önöket, a krónikások szerint halála napján ő ajánlotta a magyarok országát Szűz Mária oltalmába, Magyarország régi latin nyelvű jelzője ezért volt Regnum Marianum.

Ez a magyar állam érdemelte ki magának XII. Gergely pápától „a kereszténység védőbástyája” elismerő megnevezést, majd pedig áldozta fel magát a korabeli keresztény Európa védelmében. Az országra támadó keresztényellenes túlerő súlya alatt 1526-ban – hathatós nyugati segítség híján - a mohácsi csatamezőn ez az állam roppant meg, majd veszítette el cselekvőképességét, ezért Magyarország területileg szétesett, és nagy része több mint százötven esztendőre oszmán uralom alá került, de keresztény hitét megtartotta.

Az ország népessége, amely a XV. század közepén még Angliáéval volt hasonló nagyságú, a háborúk következtében az angolok lélekszámának negyedére apadt a XVII. század utolsó évtizedére. Mindez maga után vonta más népek tömeges betelepülését és szervezett betelepítését is, ami azt is jelentette, hogy a magyarok elveszítették lélekszámbeli többségüket a Szent István-i Magyarországon belül.

A xx. században három alkalommal támadt nemzetünkre, három alkalommal ejtette foglyul államunkat keresztényellenes hatalom: száz esztendeje 133 napra egy szűk bolsevista terrorcsoport, 1944. március 19-én a megszálló náci Németország és magyar kollaboránsaik, majd a második világháború végén bekövetkezett szovjet megszállás révén, több mint négy évtizedre újra a kommunisták. Ezen véres korszakok máig ható tragédiát jelentenek történelmünkben.

A Történelem Ura – mélyen tisztelt Küldöttség – különösen kegyes volt a nemzedékünkhöz, mert megadta nekünk, hogy 1989-1990-ben békésen kimenekítsük Magyarországot egy istentelen és embertelen birodalom összeomló falai közül.
Ez volt a rendszerváltoztatás, amellyel lezártuk a kommunizmust országunkban, és mindebben az ezt lehetővé tevő világpolitikai folyamatban nagyon sokat köszönhettünk Szent II. János Pál pápának is.

2010-ben pedig abban is segített a Gondviselés, hogy demokratikus módon lezárhassuk a posztkommunizmus korszakát is Magyarországon.
Az új Alaptörvényünk, amelyet 2011-ben fogadtuk el, ugyanazon szavakkal kezdődik, mint a himnuszunk: „Isten, áldd meg a magyart!”.
Ezen legfőbb jogszabályunk nemcsak közjogi kerete, hanem keresztény értékrendi foglalata is a magyar állam újjáépítésének, amely az emberi méltóság talaján állva megerősíti a keresztény hitvallás és a nemzeti önazonosság vállalásának szabadságát, megerősíti az élet védelmét, megerősíti a családi, vallási és nemzeti kötelékeinket, vagyis megerősíti mindazon értékeinket, amelyeket a napjainkban érzékelhetően ismét felemelkedőben lévő, istentelen és embertelen új ideológiák és sokszor láthatatlan hatalmak meg akarnak semmisíteni.

Több mint ezer év történelmi tapasztalatán alapul azon meggyőződésünk, hogy államunk és nemzetünk sorsközösségben létezik a kereszténységgel.

Több mint ezer okunk van tehát arra, hogy bízzunk benne, és tegyünk érte, hogy ez a sorsközösség a következő ezer esztendőben is megtartson bennünket.

Mélyen Tisztelt Küldöttség!

Napjaink Európai Uniójában – Horvátország mellett – a bruttó nemzeti össztermékének arányában a múlt béklyóitól végleg megszabadult Magyarország költségvetése fordítja a legtöbb pénzt a hitélet, a vallási közösségek, egyházak és azok intézményeinek támogatására.
2017-ben a 10 milliós lakosságú Magyarország nominálisan majdnem ugyanannyit fordított e célokra, mint a 80 milliós Németország.

A magyar állam 2010 óta több mint 2,3 milliárd eurónak megfelelő költségvetési pénzt fordított az egyházak támogatására, közel 100 millió eurót a Magyarország határain kívül élő, Kárpát-medencei magyar ajkú keresztény egyházi közösségek támogatására, melyek révén – többek között – kevesebb mint egy évtized alatt 120 új templom épült, 2800 régi templom pedig megújult Magyarországon és a Kárpát-medencében.
2016 óta pedig közel 30 millió eurót fordítottunk a „Hungary Helps” program keretén belül a nagyvilág különböző pontjain üldözött vagy veszélynek kitett keresztényeknek a szülőföldjükön való megsegítésére.

Eminenciás Urak, Tisztelt Vendégeink!

A magyar állam nevében biztosíthatom Önöket, mindent megteszünk a jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus méltó és biztonságos megrendezése érdekében.

Kérem a Jó Istent, hogy 2020. szeptember 19-én egészségben és szeretetben találkozhassunk a Kossuth téri szentmisén.
Kívánom, hogy a jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus erősítsen meg a hitében minden keresztény embert, és érintsen meg lélekben minden békességszerető és jóakaratú embert hazánkban, Európában és a nagyvilágban.

Sajtóiroda

9 mai 2019