Köszöntő a X. Kárpát-medencei Családi Nap alkalmából

Országház

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Gyerekek!

Szeretettel köszöntöm a X. Kárpát-medencei Családi Nap résztvevőit. Öröm Önökkel egészségben, békességben és kellemes gyerekzsivajban találkozni itt, az Országgyűlés épületében, amely valójában több mint Országház. Ez a ház a Nemzet Háza is, hiszen minden magyar állampolgár és nemzetünk minden tagja – éljen bárhol a 
Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban – eszmei értelemben a magáénak vallhatja ezt a csodálatos épületet, büszke lehet rá, és otthon érezheti magát benne.
Ezért ugyan ma Önöknek a foglalkozásuk szerint idegenvezetőknek nevezett munkatársaink mutatják be ezt a Házat, de tudniuk kell, hogy Önök itt soha nem idegenek, Önök valójában ma „hazavezetésben” részesülnek, és hazatérnek a nemzetünk múltbéli, jelenbéli és jövőbéli összetartozását megtestesítő Szent Koronához. 
Kedves gyerekek, alaposan nézzétek meg a Szent Koronát, hallgassátok meg a felnőtteket, hogy mit mesélnek róla – azért, hogy amikor majd Ti is felnőttek lesztek és családotok lesz, akkor Ti is hozzátok el ide a gyermekeiteket!

Tisztelt szülők, nem akarom ma Önöket államelmélettel untatni, de engedjenek meg egyetlen hasonlatot: az Országház épülete az eszményeinkben élő magyar állam talán legismertebb jelképe, mert erőt, biztonságot és méltóságot sugároz, vagyis pontosan olyan, amilyennek a mindennapok valóságában szeretnénk látni az államunkat.
Az állam ugyanis sokkal több, mint egy elvont jogi fogalom vagy egy személytelen közigazgatási szervezetrendszer. 
Mi, magyarok az ezeréves Kárpát-medencei történelmünk során azt tanultuk meg, hogy számunkra az állam, a nemzet és a család ügye egymástól szétválaszthatatlanok. Azért szétválaszthatatlanok, mert nincs nemzeti állam nemzet nélkül, nemzet pedig nincs családok nélkül.

Ugyan a felnőttek világában is vannak olyanok, akik az államot jó tündérnek hiszik, és olyanok is vannak, akik hétfejű sárkánynak gondolják, de bárhogyan is vélekedjenek, kivétel nélkül mindenki elsősorban biztonságot vár el az államtól.

Minél bizonytalanabb a külvilág, a magyar államtól annál inkább – és teljes joggal – biztonságot várunk: közbiztonságot, hogy rend legyen az országban, létbiztonságot, hogy tisztességes munkával mindenki tisztességes megélhetéshez jusson, és azt is, hogy mindazon értékeket, amelyek fontosak számunkra – az anyanyelvünket, a kultúránkat, nemzeti önazonosságunkat és szülőföldünk otthonosságát –, minden körülmények között megőrizhessük. 

Az állam azonban számunkra mindig csak annyi biztonságot tud nyújtani, amennyire cselekvőképes. Jogi nyelven ezt nevezzük szuverenitásnak. Az állam viszont csak akkor erős, és csak akkor tud biztonságot nyújtani, ha mindehhez demokratikus módon cselekvőképességet nyer a nemzet tagjaitól.

Erőt adni az államnak azonban csak az érzéseiben és értékeiben összetartozó nemzet tud, az összetartozás érzése pedig mindig a családban, a családi szeretettel kezdődik, és terebélyesedik majd ki a legnagyobb család, vagyis a nemzet összetartozásává. Így függ össze tehát a biztonságra vágyó magyar családok, a nemzetünk és az államunk ügye,

Kedves Vendégeink! 

Azt kívánom, hogy adjanak és kapjanak sok szeretetet a családjukban, mert ezzel tudják a leginkább erősíteni a nemzetünket és az államunkat. 
Örömteli együttlétet kívánok Önöknek, s azt, hogy még sokszor láthassuk egymást a jövőbeli találkozókon! 
Isten áldja mindannyiukat!