Beszéd a KMKF plenáris ülésén

Országház - Vadászterem

Isten hozta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának minden tagját a mai ülésünkön. Tisztelettel köszöntöm a vendégeket, a sajtó jelenlévő képviselőit, és mindannyiunk nevében köszönöm Miniszterelnök úrnak, hogy elfogadta meghívásunkat, és megosztja velünk gondolatait.

Egy hónappal vagyunk az esedékes országgyűlési választások előtt, amelyekre rendkívüli időkben kerül sor. Azért rendkívüliek az idők, mert egy általános világpolitikai és Európai Uniós politikai korszakváltás kellős közepén tartunk.

A világpolitikában lezárulni látszik a diplomáciai érdekérvényesítés kora, és helyébe az erő általi érdekérvényesítés lép – beleértve a katonai erő alkalmazását is. Az Európai Unió a béke, a demokrácia és a jólét korának véget vetve a háború, a diktatúra és az elszegényedés korszakába készül lépni. Ezen változások óhatatlanul kihatnak a magyar állam politikájára, azon belül a külhoni magyarságot legközvetlenebbül érintő nemzetpolitikára is.

Tisztelt Fórum!

Nemzetpolitikai szempontból az idők rendkívülisége nem abban rejlik, hogy háború zajlik a szomszédságunkban. 1990 után zajlott már ilyen, a délszláv háború, de abban egyetlen érintett hadviselő fél sem tekintette deklaráltan ellenségnek sem Magyarországot, sem bármelyik külhoni magyar közösséget.

Ma a jelenlegi ukrán politika háborús túszként használja a kárpátaljai magyarságot, nyíltan beavatkozik a magyarországi választási kampányba, és gyakorlatilag ellenségként viselkedik hazánkkal szemben.

Az első délszláv háború elmúltával a szomszédos országokban élő minden magyar közösségnek a legnehezebb időkben is csak a jogaikért kellett küzdeniük. A kárpátaljai magyarságnak ma a létéért kell küzdenie.

1990 óta az európai politika a külhoni magyarságot ugyan nem sok eredménnyel, de mégis támogatta alapvetően a jogküzdelmeiben.

Napjainkban az Európai Unió intézményei, az Európai Bizottság és az Európai Parlament nem a létküzdelmét folytató kárpátaljai magyarságot, hanem a közösséget túszként használó jelenlegi ukrán politikai vezetést támogatja.

1990 óta Magyarország és a szomszédos országok között voltak politikai feszültségek, amelyeket diplomáciai úton mindig kezelni tudtunk, de egyik ország vezetője sem vetemedett arra, hogy egy másik szomszédos ország vezetőjét nyilvánosan halállal fenyegesse. Mint ismert, Ukrajna elnöke most ezt is megtette. Mindent egybe vetve: ma Magyarország szuverenitására, biztonságára és legalapvetőbb nemzeti érdekeire a jelenlegi ukrán vezetés Brüsszel által cinkos módon támogatott agresszív politikája jelenti a legsúlyosabb és legközvetlenebb fenyegetést.

Nos, tisztelt Képviselőtársaim, itt tartunk ma.

Mindazon választópolgárok, akiket a KMKF tagpártjai képviselnek, azt várják a magyar államtól, hogy minden körülmények között védjük meg mindazt, amit az elmúlt 15 esztendőben a nemzetpolitikában közösen elértünk.

Folytassuk, és ne engedjük semmivel csorbítani a nemzet közjogi egyesítését, azaz a magyar állampolgárság és az azzal járó szavazati jog kiterjesztését a külhonban élő magyarságra, mint ahogyan hasonló jogokkal számos más európai ország külhoni nemzetrésze is rendelkezik.

Folytassuk, és lehetőségeink szerint bővítsük a nemzetpolitikán belül 1990 óta kialakult támogatási rendszert. 1990 és 2010 között mai árfolyamon számolva a magyar állam 400 millió eurónak megfelelő forintot fordított a magyar nemzet 20 százalékát kitevő külhoni magyarság szülőföldön való megmaradásának támogatására.

2010 és 2025 között ugyanezen támogatás 3,2 milliárd euró értékű volt.

Mindazoknak, akik úgy vélik, hogy a magyar állam túl sok támogatást nyújtott az elszakított nemzetrészeinknek, mondjuk el, hogy csak 1990-től számítva napjainkig, ezen magyar közösségeink legkevesebb 6 milliárd euró értéket adtak Magyarországnak.

Nagyságrendileg ugyanis legalább ennyi volt az 1990 óta Magyarországon munkát vállaló külhoni magyarok képzési költsége (kb. 200 ezer munkavállalóval 30 ezer euró egy főre jutó képzési költséggel számolva), aminek megfizetésétől mentesült a magyar állam, így a hazai adófizetők is. Tehát az elmúlt 35 évben a külhoni magyarok anyagi értelemben többet adtak Magyarországnak, mint amennyit kaptak tőle.

A szülőföldön való megmaradás erősítését célzó nemzetpolitikánk azonban sokkal több, mint számviteli tudomány: a magyar sorsközösség egyik legfontosabb megnyilvánulása.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Arra is emlékezzünk, és emlékeztessünk mindenkit, hogy a napjainkban külhoninak nevezett magyarság 1920-ban azért vált külhonivá, mert 1918 és 1919 ősze között az idegen érdekek szolgálatában álló korabeli balliberális és bolsevik politika cselekvésképtelenné tette a magyar államot, ezért az 1920-ban nem tudta megvédeni hárommillió magyar embernek a nemzeti önrendelkezéshez való jogát.

Nem önmagában az első világháborús veszteség, nem önmagában a korabeli magyarországi nemzeti kisebbségek önrendelkezési törekvései, hanem a sorsdöntő időkben megbénított magyar állam teljes cselekvésképtelensége okozta a legnagyobb nemzeti tragédiánkat.

Tisztelt Fórum!

Az országunk és nemzetünk előtt ma is sorsdöntő idők állnak.

Miként őrizhetjük meg minden körülmények között a nemzetét védeni és erősíteni képes magyar állam önállóságát és cselekvőképességét?

Miként őrizhetjük meg, és miként bővíthetjük nemzetpolitikai eredményeinket az előttünk álló időkben?

Nos, tisztelt Képviselőtásaim, mindezek ismertetésére felkérném Orbán Viktor miniszterelnök urat!

Sajtóiroda