Archívum

Archívum - 2024. április 22.


Felszólalás az uniós tagországok parlamenti elnökeinek konferenciáján

I. napirendi pont: A liberális demokráciák új kihívásaival szemebesülő Európai Unió stratégiai autonómiája a közösségi média és a mesterséges intelligencia korszakában, kül- és védelempolitikai szemszögből: Oroszország Ukrajna elleni illegális inváziója és a közel-keleti konfliktus -Spanyolország, Palma

Tisztelt Elnök Asszonyok és Elnök Urak!

A napirendi pont címében jelzett, külön-külön is megvitatást érdemlő, nem kevesebb mint hét önálló téma összefüggéseinek felvázolása egy doktori disszertáció kereteit is szétfeszítené; egy három perces felszólalásba való belesűrítése pedig maga a lehetetlen küldetés. Ezért – engedelmükkel – én inkább a demokráciát érő liberális kihívás fogok beszélni. Rögtön az elején engedjenek meg egy rövid fogalmi tisztázást: a demokrácia egy a sokféle kormányzási formák között, a liberalizmus pedig egy a sokféle politikai ideológiák között. Az Európai Unió Alapszerződésének 2. cikkelye az Uniót megalapozó értékek között említi a demokráciát, mindenféle jelző nélkül. 

Tisztelt Konferencia! 

1946-ban a kommunisták – az angolszász hatalmak Sztálinnal kötött elvtelen paktumának felhatalmazásával – azzal kezdték a demokrácia és a többpártrendszer erőszakos felszámolását, hogy meghirdették: „nincs demokrácia a demokrácia ellenségei számára.” Hogy ki „a demokrácia ellensége”, azt persze ők határozták meg. Az én generációm – tisztet Hölgyeim és Uraim – életének felét egy „népi demokráciának” nevezett baloldali diktatúrában volt kénytelen leélni. Nagyszüleink és szüleink generációja 1956-ban, mi pedig az 1980-as évek első felétől azért küzdöttünk, hogy egyszer még élhessünk a hazánkban olyan demokráciában is, amelyet semmilyen ráerőszakolt jelző nem foszt meg eredeti tartalmától és értelmétől. 1990-ben az első szabad parlamenti választáson, és 2003-ban, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megerősítő népszavazáson e remény jegyében voksoltunk.
Most pedig lássunk egy példát az úgynevezett liberális demokrácia működésének mai valóságából! 

Egy Emir Kir nevű brüsszeli kerületi polgármester 2024. április 16-án egy határozattal a köznyugalom megzavarásának veszélyére és az előadók nézeteire hivatkozva betiltotta azt a nemzeti konzervativizmusról szóló nemzetközi konferenciát, amelyet Magyarország jelenlegi és Lengyelország előző miniszterelnöke, valamint egy volt brit belügyminiszter mellett számos európai politikus és értelmiségi részvételével szerveztek. 

A rendőri karhatalommal végrehajtandó határozat fellebbezését két bírói fórum is negligálta, majd miután Belgium miniszterelnöke az interneten tett bejegyzésében elfogadhatatlannak nevezte a kerületi polgármester határozatát – lássunk csodát! –, a független legfelső közigazgatási bíróság hatályon kívül helyezte azt, így a félbeszakított rendezvényt az éjszakai óráktól már folytatni lehetett. Ilyen a demokrácia ma Európában, ha liberális, és ilyen a jogállam, ha nyugati. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Napjaink kihívásai közepette nem eszmei és politikai kizárólagosságra törekvő brüsszeli birodalmi diktatúrára, hanem szuverén és egymással együttműködni képes erős nemzeti államokra és demokráciákra van szükség az Európai Unióban! Mi, magyarok ezt tekintjük az európai stratégiai autonómia politikai alapjának, tisztelt Kollégák!

Sajtóiroda

2024. április 22.