Archívum

Archívum - 26 agosto 2014


Beszéd a 10 éves a Polgárok Háza ünnepségen

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

10 éves a Polgárok Háza. Ezen az ünnepi napon érdemes feltenni az ilyenkor szinte kötelező kérdést: ment-e előrébb a világ a polgári körökkel, s az otthonokul szolgáló házzal. Van mit ünnepelnünk. Mi, akik ismerjük a politika természetrajzát, elmondhatjuk, nem csak a mi politikai közösségünk ment előrébb, de az egész nemzet élete is.

1998. és 2002. között a rendszerváltoztatás óta először volt olyan kormánya a létező szocialistákkal és társutasaikkal szemben álló polgári erőknek, amelynek nem csak látomása volt a nemzet jövendőjéről, hanem valóban építeni tudott. Építeni tudott, mert lépésről lépésre megszerezte az ehhez szükséges erőt, és szakértelmet – és ezzel egy időben, a szükséges bizalmat és támogatást.

Mindannyian, akik részt vettünk ebben a kormányzásban ismerjük előnyeit és hátrányait, nagyszerű alkotásait és fájdalmas hibáit. E kormányzás legnagyobb érdeme, legnagyobb eredménye, hogy megérintette az embereket. Elsősorban azokat az embereket, akik hittek a szabadságban, és abban, hogy mi, magyarok, összetartozunk. És nem hittek abban, hogy a létező szocialisták át tudnak alakulni egy diktatúra hivatalnokaiból, egy elnyomó gépezet kisebb-nagyobb csavarjaiból demokratikus politikusokká. Nem hittek abban, hogy a társutas értelmiség, amely teljes életpályáját, nem egyszer egész életművét a menetrend szerint érkező charták és hasonlók aláírásából megszerezhető haszonra tette fel, valóban ezt az országot és ezt a népet szolgálja. A szabadság barátai megérezték és megértették, hogy ez a politikai közösség miden hibája mellett is végső soron a közjót és a nemzeti érdeket szolgálja.

Mindannyian emlékszünk arra, hogy milyen hatalmas, azelőtt politikai nagygyűlésen soha nem látott tömeg gyűlt össze a TF-nél, majd utána a Kossuth téren, hogy megfogja, és többé ne engedje el egymás kezét. Ott volt mindenki, akinek fontos volt a szabadság, s aki szembe ment a diktatúrák minden válfajával.

Kedves Barátaim!

Sokan beszálltak akkor a közéletbe és a napi politikába. Voltak, akik hivatásos politikussá tudtak és akartak válni, és voltak, akiknek a célja a politikai közösség önkéntesként történő támogatása lett. A polgári körök története mindannyiuk története. Sikere az ő sikerük: a helyi közösségeké, amelyek szinte az egész országban megjelentek.

Különféle utakat látunk. Volt, akinek beletört a bicskája a politikába – minden vállalkozásnak megvannak a maga hajótöröttei. Voltak, akik belekóstoltak, majd visszatértek hivatásukhoz. Voltak, akik csalódtak, akik meghasonlottak – elvesztettek egy illúziót. Elvesztettek egy illúziót, de – ha valóban elkötelezettek voltak a közös ügy mellett – helyette megtalálták a valóságot. A valóságot, amiben lehet közösen dolgozni, amiben lehet sikert elérni – kemény munkával, kemény helytállással, alaposan végiggondolt stratégiával és kellőképpen rugalmas, de az értékek tekintetében sziklaszilárd taktikával.

Voltak, akik profikká akartak válni, és profivá is tudtak válni egy évtizeddel a rendszerváltoztatás első nemzedéke után. Rendkívül fontos és értékes szerepet játszottak abban, hogy a Fidesz az ellenzék egyik pártjából kétharmados kormányzóerővé, a nemzet sorsát alakító tényezővé tudott nőni a magunk mögött hagyott bő két évtizedben. Profivá váltak, mert profivá kellett válni, hiszen a politikának kőkemény szabályai vannak. A politika is egy szakma, egy hivatás – azzal ellentétben, ahogyan egy másik jobb sorsra érdemes hivatás képviselői gyakran emlegetik – egy rendes munkahely. Egy olyan munkahely, ahol a sikerhez nagyon sok dolgot meg kell tanulni, nagyon keményen és az ügy iránt alázatosan kell dolgozni.

A polgári körök legfontosabb üzenete, hogy meg kell maradnia a léleknek. A léleknek, ami időről időre emlékezteti a legracionálisabb hivatásos politikust is, hogy mi végre van a politika, mint szakma. Mi az a cél, amit mindannyian szolgálunk: a nemzet megmaradása és boldogulása.

Meg kell maradni a léleknek: ebben az értelemben mindannyian, akik a nemzet és a szabadság ügyéért dolgozunk, polgári körösök vagyunk – mindannyiunknak polgári körösökké kell lennünk!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A polgári körök mozgalma európai szinten, de nyugodtan mondhatjuk, hogy mindenhol a nyugati világban, ahol korrekt választásokon dőlnek el a dolgok, egyedülálló politikai innováció volt.

Az a politikai mozgalom, ami végül a polgári körökben testesült meg, adta az erőt és a lehetőséget, hogy szembe lehessen szállni a nyugati világ politikai életét kivásárolni akaró gazdasági érdekcsoportok mindent elsöpörni szándékozó erejével. Azzal a fajta nyomásgyakorlással, ami a legnagyobb veszélyt jelenti a nyugati típusú demokráciára – legyen az liberális vagy illiberális demokrácia.

A polgári körök eszmeisége vitte ki az embereket az utcára a békemenetben, amikor ezek a körök – semmibe véve a választók akaratát – idő előtt meg akarták buktatni a kormányt.

Kedves Barátaim!

Mennyi minden történt itt e ház felépítése óta! Túl vagyunk több kampányon – és büszkén mondhatjuk elsöprő többségben vannak azóta a sikeres, méghozzá világviszonylatban is egyedülállóan sikeres kampányaink.

A Polgárok Háza akkor is és ma is mindenekelőtt a találkozások helyszíne. Helyszíne a gondolatok kicserélésének: előadásoknak, vitafórumoknak, megemlékezéseknek és ünnepléseknek. Helyszíne a magyarság különféle közösségeinek kultúrájával való találkozásnak. Helyszíne a legnemesebb értelemben vett közösségi politizálásnak: a nemzet ügyeivel való foglalkozásnak. Mindannak, ami összetartozásunkat, megmaradásunkat, gyarapodásunkat érinti.

Egy profi csapat gondoskodott és gondoskodik arról, hogy ez a ház betöltse a küldetését. Köszönjük a munkájukat!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Hosszú lenne felsorolni, hogy ki mindenkinek kellene ma köszönetet mondanunk. A házat megtervező és felépítő Makovecz Imrének, aki minden szempontból egy jól működő otthont, igazi központot tervezett és épített fel csapatával ebből az egykori üzemépületből. Hende Csabának, aki az első pillanattól kezdve hatalmas elszántsággal, a rá jellemző különleges munkabírással, nagy szívvel, ugyanakkor rendkívül okosan és körültekintően szervezte meg a polgári köröket. Kubatov Gábornak, aki a maga különleges szervezőkészségével elhelyezte a polgári köröket közösségünkön belül. Bíró Ildikónak, aki kulturális téren, lélekben tett hozzá a magáéból ehhez a közösséghez.

Csak néhány név, néhány arc, de máris milyen hosszú lista. Nem lehetne felsorolni mindazokat, akik egy igaz ügyért lelkesedve, önzetlenül végeztek semmi mással nem pótolható munkát a polgári körök sikeréért. Köszönjük mindenkinek!

10 év alatt sokan költöztek át az égi házba az alapítók közül és azok közül, akik ezért a közösségért dolgoztak. Van kikre emlékeznünk ezen a napon. S ha rájuk emlékezünk, van miben bíznunk is ezen a napon. Bízni mindenekelőtt az Istenben, hogy az igaz ügyet el nem hagyja. Bízni egymásban, az összetartozásban, és a lélekben, a polgári körök lelkében.

Sajtószolgálat

26 agosto 2014