Archívum

Archívum - 19 августа 2013 г.


Beszéd augusztus 20-án

„Meg kell érteni az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad, és mit ölel magához (…) És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell.”

Tisztelt Ünneplő Honfitársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar államalapítás ünnepén ma este bemutatandó színdarab szerzője, Kodolányi János rótta papírra az idézett gondolatokat, egy olyan időben, amikor a magyarok harmada, minden tíz magyar emberből három, idegen államok fennhatósága alá került, amikor igazi földindulásként a történelmi ország kiszaladt a magyarság lába alól.

Olyan idők voltak azok, amikor a magyarság már több évszázada nélkülözte az önálló magyar államiságot, a magyarok saját államuk nyújtotta védelem és oltalom nélkül voltak, idegen államérdekeknek alávetve, más érdekében harcoltak, munkájuk másnak teremtett hasznot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar államalapítás ünnepe egyaránt alkalmas a múltra való emlékezésre és a jövőbetekintésre. Milyen magyar államot teremtettek elődeink, és ezredév után mi, mai magyarok, milyen államot szeretnénk magunknak és gyermekeinknek?

Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek. Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talajába csak keresztény állam tud meggyökerezni.

Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak.

Az állami létünket megalapozó Géza fejedelem nem a keleti kereszténységet veszi fel, mert tudja, hogy Bizánc a keresztény térítéssel együtt megszüntetné a magyarok politikai függetlenséget is, mint ahogyan a bolgárok függetlenségét is megszüntette. Az államalapítás művét kiteljesítő Szent István királyunk nem a német-római császártól fogadja el a koronáját, mert az politikai hűségesküt és a függetlenség csorbulását jelentené, hanem II. Szilveszter pápától fogadja el a Szent Koronát és vele együtt az apostoli felhatalmazást. Azaz szabadon építheti fel a magyar egyház szervezetét, szabadon rendelkezik a pénzteremtés, a pénzkibocsátással jogával, szabadon él az adókivetés jogával, szabadon rendelkezik az ország erőforrás tartalékaival, vagyis szuverén államot teremt.

A Szent István által fölépített keresztény és független magyar állam évszázadokon át védelmet és otthont nyújtott a Szent Korona minden népének – a honfoglaló magyarok utódainak, az itt élő szlovákoknak, az Oszmán Birodalom hódításai elől északra húzódó szerbeknek, a Kárpátokon átkelő románoknak, a messze földről idetelepített dolgos németeknek és sok más népelemnek, kunoknak, örményeknek, zsidóknak, akik együtt harcoltak, ha kellett a Hunyadiak, a Zrínyiek, Rákóczi vagy Kossuth zászlai alatt, s együtt építették, gyarapították a közös hazát, ha a történelem nyugalmasabb időszakai lehetőséget adtak erre.

Amikor a magyarok a középkorban nem tudták megvédeni az állam függetlenségét, veszélybe került annak keresztény jellege is, s a magyarok országa hosszú időre három részre szakadt.

Sokáig olyan idők következtek, amikor a magyarok igazságairól már csak a magyar írók és költők szólhattak leginkább.

Móricz Zsigmond például saját történelmi korának, az újkori magyar földindulások keserves időszakának okait keresve, 1919-ből visszatekintve a régmúltra úgy fogalmazott, hogy a magyar emberek egymás iránti közönye, rokontalansága, rideg és feneketlen önzése az egyik legsúlyosabb baja a magyar életnek, ám ennek a bajnak az oka – állítja Móricz – az állami élet formája. Magyarország 1526 óta rabszolgaállam, 1867 óta pedig Ausztria gyarmata.

Móricz Zsigmond szerint Magyarország gyarmatállamként, 1867 után látszólag kultúrát produkált, de egy olyan kultúrát, amely idegenül nőtt a magyarság fölé, amelyből hiányzott a nemzeti cél és összetartozás, hiányzott bármiféle önálló magyar élet vezérgondolata. A gyarmati államhelyzetben élő magyarságban azért aludt el, halt ki a hazaszeretet és a sorsközösség tudata, mert hazug politikával, hazug irodalommal, hazug társadalmi szólásokkal misztifikálták a magyarok életét, amelynek hatására a magyar értelmiségi hűtlen lett, a magyar paraszt magára maradt, a magyar kisiparos szétzüllött, a magyar gyári munkás meg nemzetietlen szocialistává vált.

Móricz Zsigmond szomorú látleletét ugyanarról a korszakról Ady Endre röviden így fogalmazta meg: „Elveszünk, mert elvesztettük magunkat.” Független magyar államiság hiányában az önmagát elveszejtő magyarság 1920-ban kegyetlen alkuajánlatot kapott a történelemtől: visszakaphatja a középkorban elveszített független államiságát, ha lemond történelmi országáról, és elfogadja, hogy a magyar emberek harmada idegen államok fennhatósága alá kerül.

A második világégés aztán formailag életben hagyta ugyan ezt az államot, de szuverenitását négy és fél évtizedre elemésztette.

S ez az immár kommunistává vált magyar állam is csak annak árán maradhatott meg, hogy a magyaroktól a függetlenség mellett a nemzeti összetartozás érzését is el akarták venni, elidegenítve őket egymástól Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt. Majd az 1956-os gyönyörűséges, de sikertelen lázadás után jött egy újabb ajánlat: ha a magyarok harc helyett végre beletörődnek sorsukba, akkor a szolid gyarapodás és a privát szabadság illúziójával a rabtartók komfortosabbá teszik fogolytáborrá lett országukat.

Miután a magyarokat lemondatták a történelmi országukról, és megingatták őket a nemzeti összetartozásukban is, 1989-90 tájékán érkezett a harmadik ajánlat a történelemtől. Ezen ajánlat kezdetben elegánsnak és barátinak tűnt, csak fokozatosan bontakozott ki a maga súlyával. Az ajánlat lényege az volt, ha a magyarok már korábban lemondtak a történelmi országról és a nemzeti összetartozásukról, akkor a magyarok mondjanak le gyakorlatilag az államukról is. Ezért cserébe a magyarok fogyasztói sokaság maradhatnak egy olyan új rendszerben, amely a magyarok erőforrásait elvonja, amelyben a vallás, a nemzet és a család nem a jövő, hanem a múlt részei, a hit helyét a tagadás, a nemzet helyét a szellemi közös nevező nélküli statisztikai egységek és a család helyét a háztartások veszik át.

A magyarországi választópolgárok ezt az ajánlatot azonban 2010-ben elutasították. Az új magyar országgyűlésnek és kormánynak azt a feladatot adták, hogy építsék újjá a magyar államot és erősítsék meg a magyarok nemzeti összetartozását.

Mindezt tegyék úgy, hogy ne tagadják meg a magyar állam keresztény gyökereit, hogy a nemzetközi jog és politika együttműködési keretei között őrizzék meg a magyar állam függetlenségét és méltóságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Elődeink keresztény és független államot alapítottak, amellyel egy évezredre biztosították magyarként való megmaradásunkat Európában.

Egy évezred után semmi okunk nincs abban hinni, hogy a magyar állam javára válna, ha felszámolná ezen keresztény gyökereit és feladná függetlenségét. Ezen meggyőződésünket tükrözi közjogilag Magyarország új alaptörvénye is.

Semmi okunk sincs egyébként arra sem gondolni, hogy bármelyik európai államnak javára válna, ha lemondana keresztény gyökereiről és felszámolná saját szuverenitását.

Meggyőződésünk, hogy az európai nemzetek saját erői, gazdasági, szellemi és lelki tartalékai összpontosítása, azaz a nemzeti integrációk nélkül az európai államok nem lehetnek hatékony alkotóelemei az európai vagy euroatlanti nemzetközi integrációknak sem. Sem a magyar, sem a szlovák állam nem lehet erős és sikeres a XXI. században, ha nem tudnak biztonságot, méltóságot és gyarapodást nyújtani a területükön élő állampolgáraiknak, ha nem tudnak felelősséget viselni a határaikon kívül élő honfitársaikért.

A határokon átívelő magyar nemzeti integráció vagy a szlovák nemzeti integráció nem veszélyforrásai, hanem eredményességi biztosítékai azon nemzetközi integrációknak, amelyeknek Magyarország és Szlovákia is részese.

Tisztelt Honfitársaim!

Állam – ország – haza. Évszázadokon át – a nemzeti kizárólagosság korszellemének eluralkodtáig – e fogalmak szinte egybeestek, rokon értelmű, de semmiképpen sem egymással szemben álló tartalmú szavak voltak. Csak a Szent István-i állam szétesésével váltak bizonytalanná, nehezen értelmezhetővé, időnként ellentétes értelműekké.

De gondoljunk bele, kedves barátaim, vajon Skultéty László porainak a mai Romániából, Aradról, szülőfaluja, Hegyesmajtény temetőjébe, a hősöknek kijáró tiszteletadással történő áttemettetése nem azt bizonyítja-e, hogy a ma élő szlovák testvéreink éppúgy történelmi hazájuknak tekinthetik Szent István államát, amelyet Skultéty nyolcvanegy éven át magyar huszárként szolgált, ahogy mi, kassai, pápai, aradi, csallóközi, tiszántúli vagy erdélyi magyarok is történelmi hazánknak tekintjük Kassát, Rákóczi és Márai városát éppúgy, mint Aradot, a szabadság vértanúinak városát s a Kárpát-medence bármely települését vagy tájegységét.

S ez így van jól, kedves barátaim, mert jól nem is lehet másként. Nemcsak az együtt megélt múlt okán, hanem a jelen közös problémái, még inkább a jövő egymásrautaltságot teremtő kihívásai miatt is. Nem tagadhatjuk ki egymást a közös történelemből, ahogy az államalkotó többség vélt jogaira hivatkozva nem kísérelhet meg senki kiforgatni másokat nemzeti önazonosságukból, nem nevezhet hazátlannak, nem tekinthet nemzetbiztonsági kockázatnak, nem gyalázhat anyanyelvének nyilvános használata miatt – anélkül, hogy önnön szabadságát is meg ne rövidítené, önnön méltóságát is ne csorbítaná.

A XXI. század előttünk álló kihívásaira már nem lehet, nem érdemes XX. századi válaszokat adni – ha ez a felismerés megérlelődik Közép- és Kelet-Európában, a térség országai közösen lehetnek nyertesei a gazdasági válságot követő időszaknak.

Ha az érintett államok elismernék, hogy a területükön élő őshonos nemzeti közösségek államalkotó tényezők, amely nemzeti közösségeket - az állam területi sérthetetlensége tiszteletben tartásával - megilletnek mindazon jogok és önigazgatási lehetőségek, amelyek biztosítják anyanyelvének és kultúrájának megőrzését, akkor egy évszázados, mindenki életét megkeserítő viszály és konfliktus forrását lehetne kiiktatni.

Magyarország ebben a szellemben cselekszik. A korábbi, kommunista gyökerű alkotmányt felváltó magyar alaptörvény a magyar állam alkotó tényezőinek ismeri el a területén élő őshonos nemzeti közösségeket, így a Magyarországon élő szlovákokat is.

Magyarország nem tiltja, nem bünteti, nem akadályozza, hogy a területén élő nemzeti közösségek tagjai, így a magyarországi szlovákok is, a magyar állampolgárságuk mellé megszerezzék egy másik ország, így Szlovákia állampolgárságát is, vagy hogy zavartalanul éljenek az állampolgársággal együtt járó szavazati jogukkal, ezért a viszonosság alapján ugyanezt várjuk Szlovákiától is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elvárt tisztelet mindig megadott tiszteletet is feltételez. Augusztus 20. után augusztus 21. következik, és ez Szlovákiában többet jelent, mint pusztán egy kalendáriumi dátum. Az ezer évvel ezelőtti magyar államalapítás ünnepét jelentő augusztus 20. napját a naptárban mindig a szlovákok és csehek újkori történelmének gyászos napja követi, a a kommunizmus bilincseinek szorításán lazítani akaró csehszlovák állam 1968. augusztus 21-én történt katonai lerohanásának évfordulója.

A korabeli, szuverenitását vesztett kommunista Magyarország részese volt a Varsói Szerződés keretében a csehszlovák állam elleni katonai agressziónak. Az 1990 utáni demokratikus Magyarország nem csak szavakkal, hanem tettekkel is erkölcsi jóvátételt nyújtott: 1993-ban Magyarország a világ országai közül elsőként, feltétel nélkül ismerte el a Szlovák Köztársaságot mint új államalakulatot.

Azt várjuk hasonlóképpen Szlovákiától, hogy a kommunista Csehszlovákia időszakában a magyarságnak okozott sérelmekért a demokratikus Szlovákia — a történelmi megbékélés jegyében — nyújtson erkölcsi elégtételt.

A múlt csak így zárható le, a jövő – magyaroknak és szlovákoknak közösen — csak így nyerhető meg.

Tisztelt Honfitársaim !

Akik nem a véletlenben, hanem a Teremtő gondviselésben hisznek, azok a nemzeti közösségeket és ezek nyelvét, kultúráját olyan isteni ajándékként fogják fel, amelynek megőrzéséért, ápolásáért s továbbörökítéséért felelősséggel, olykor áldozatvállalással tartozunk. Nem elég tehát deklarálni és elvárni, hogy mások mit nem tehetnek és mit ne tegyenek velünk szemben, nekünk is tudnunk kell, mit kell tennünk magunkért, a ránk bízottakért, s kötelességünk is mindezt teljesíteni.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar Hazát.

Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, életereje, anyanyelve testesít meg és éltet.

Az állam a forma, a haza a tartalom.

„A haza örök, s nem csak aziránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz” – mondta Kossuth Lajos.

Köszönöm, hogy ma együtt ünnepelhetünk.

Isten éltesse a magyar hazát, óvja a magyar államot!

Sajtószolgálat

19 августа 2013 г.