Az Országház minden magyar ember számára önbecsülés és büszkeség forrása Elhangzott 2011. november 16.-án, amikor Kövér László házelnök Irina Bokova asszonnyal, az UNESCO főigazgatójával közösen, ünnepélyes keretek között felavatták a világörökség táblát a Kossuth téren. Tisztelt Bokova Főigazgató Asszony! Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink! A magyar Országház épületét a Világörökség részeként megerősítő mai emléktábla közös avatása egy nagyszerű alkalom arra, hogy egyidejűleg hálával tekintsünk vissza a múltba és bizakodással nézzünk a jövőbe. Hálával tartozunk azon nagyszerű elődeinknek, akik megálmodták és megvalósították a magyar Országgyűlés végleges otthonát, az Országházat. Hálával tartozunk Steindl Imrének, a Ház tervezőjének, akinek az 1902-ben bekövetkezett halála egybeesik a Magyar Országház tényleges használatbavételével, tulajdonképpen a Ház születésnapjával, amely születésnap 110. évfordulójáról jövő esztendőben méltó módon kívánunk megemlékezni. Hálával tartozunk annak a több ezer honfitársunknak, akik 1885 és 1904 között munkájukkal hozzájárultak a Ház építéséhez és köszönettel tartozunk a korabeli magyar adófizetőknek és kormányoknak is, akik biztosították az építkezés folyamatos pénzügyi fedezetét. Az Országház egészében és részleteiben egyaránt impozáns épülete a magyar nemzet alkotóerejének látványos megnyilvánulása és egyben a magyar nemzet hozzájárulása a kulturális világörökséghez, minden magyar ember számára önbecsülés és büszkeség forrása. Az UNESCO Világörökségi Bizottságának kitüntető figyelme a magyar Országház épülete mint közös kulturális kincs iránt nemcsak az elődeink iránt érzett tiszteletet és elismerést indokolja, hanem bizakodásra is feljogosít a jövőt illetően. Az UNESCO Világörökségi programja ugyanis az elmúlt évtizedekben kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy a nemzetek közötti, azaz nemzetközi értékek és érdekek nem állnak szükségszerűen szemben a nemzeti értékekkel és érdekekkel. A világörökség – legyen az épített örökség vagy szellemi öröksége – értelemszerűen az egyes nemzeti közösségek örökségéből tevődik össze, a globalitás és lokalitás nem egymás ellenségei, hanem egymás alkotóelemei. Lokalitás nélkül gyökértelen a globalitás, míg globalitás nélkül elveszíti mércéjét és egyetemes értékét a lokalitás. Ezt a felismerést és gyakorlatot tükrözi az UNESCO Világörökségi programja és talán ez a magyarázata a program rendkívüli népszerűségének és sikerességének is. Bízzunk benne, hogy az UNESCO által a kultúrpolitikai területen megvalósított értékharmónia a globalitás és lokalitás között követendő lehet a nemzetközi kapcsolatok egyéb területein is – mint például a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban – így a jövőben a politikai eliteknek sikerülhet helyes válaszokat adni azokra az átfogó politikai, gazdasági és erkölcsi alapkérdésekre, amelyek választ várnak Európában és a nagyvilágban egyaránt. A jövőt illetően is igaz azonban az a magyar népi bölcsesség, miszerint mindenkinek először a maga háza táján kell sepregetni. Ezért, tisztelt Bokova Főigazgató Asszony, kérem tolmácsolja az UNESCONAK, hogy a világörökség részét képező Magyar Országházat a jövőben is a jó gazda gondosságával kívánjuk megőrizni és környezetét fejleszteni. Az előttünk álló nehéz pénzügyi helyzet dacára a következő években Steindl Imrének, az Országház tervezőjének a korabeli térszerkezeti tervei alapján kívánjuk újjáépíteni az Országház előtti Kossuth teret, ötvözni kívánjuk a hagyományt a korszerűséggel és ezzel reményeink szerint megerősítjük az Országház világörökségi vonzerejét. Köszönöm a figyelmüket