Archívum

Archívum - 2014. szeptember 7.


Beszéd a Zrínyi Napok záróünnepségén

Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma azokra emlékezünk, akik több mint négy évszázaddal ezelőtt Szigetvárt az európai keresztény gondolat és az európai nemzeti gondolat egyik kiemelkedő magyar történelmi őrhelyévé tették. Mi, mai magyarok, a szigetvári hősök eszmei hagyatékának őrzői vagyunk, mert tudjuk, hogy ez a hagyaték nem csak a múltról, hanem a jövőről, a mi jövőnkről is szól. Tudjuk, hogy a keresztény és nemzeti gondolat nélkül nincs szabadság és nincs haza, sem Európában, sem Magyarországon, mint ahogyan nem volt a múltban, úgy a jövőben sem lehet.

Szigetvár ostroma csak katonai értelemben kezdődött a várfalak alatt és csak katonai értelemben ért véget a vár bevételével. Szigetvár eszmei ostroma és mély veszedelme a népét oltalmazó középkori magyar állam hanyatlásával és elporladásával kezdődött és a veszedelem megszűnését is csak a nemzetét ismét oltalmazni képes - keresztény, nemzeti és ezért európai - magyar állam léte jelentheti.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Az erős középkori magyar állam utolsó nagy nemzeti királya, Mátyás király a Pápának írt levelében így fogalmazta meg az államrendező központi akaratát: “ Mindent inkább elszenvedünk, semhogy a magunk és országunk szabadságát elveszítsük”.

Mátyás halálát követően megszűnik a központi akarat, ezért hanyatlásnak indul az állam, amelynek élére nem magyar, hanem idegen uralkodók kerülnek. Az Országgyűlés ugyan még 1505 szeptemberében Rákosmezőn kimondta, hogy II. Ulászló után – meghatározott feltételek esetén - nem választ többé idegen uralkodót, ám alig több, mint négy évtized múlva, 1547-ben a nagyszombati Országgyűlés már lemondott a nemzeti királyválasztásról és Magyarországot idegen uralkodók örökös uralmának ajánlotta.

Mátyás király halálát követően az ország idegen uralkodóinak politikai érdekei miatt, az országot behálózó idegen bankházak gazdasági érdekei miatt, valamint az idegenek érdekeit jutalékok fejében kiszolgáló korabeli magyar főurak miatt a magyar állam züllésnek és porladásnak indult, ezáltal pedig a világbirodalmak ütközőpontjában élő magyarok egyre védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak lettek.

A közelgő külső és belső bajok nagyságát jelezte, hogy hatvanöt esztendővel Hunyadi János világraszóló nándorfehérvári győzelme után, 1521 augusztus 29-án Nándorfehérvárért - Magyarország katonai értelemben vett kulcsáért - újabb csata zajlott. A krónikák szerint ebben a küzdelemben 160 ezer törökkel szemben – amelyből 70 ezer harcoló katona volt - Magyarországnak már csak 700 fő katonára, 700 magyar védőre futotta. A vár parancsnokai elmentek Budára pénzt kérni a védekezéshez, de a Fugger bankház által eladósított magyar udvartól sem a már amúgy is értékét veszített magyar pénzt, sem egyéb erősítést nem kaptak. Mindeközben a nándorfehérvári védelmet irányító magyar kapitány a jobb fizetés reményében átszökött a szembenálló török sereghez.

A korabeli pápai legátus úgy vélekedett ezen baljós időkről, ha Magyarországot három forint árán meg lehetne menteni, nem akadna három ember, aki elszánná magát erre az áldozatra. Nagyszombati Márton bencés apát 1523-ban esdeklően ezekkel a szavakkal fordult a magyarokhoz: “ Kérve könyörgök, a szívetek erre vigyázzon / Főurak, én népem, mind feleim, magyarok/ óvjátok meg a nemzet létét egyakarattal / Hagyva a visszavonást s gyűlöletek bajait”.

A bencés apát intelme és a védtelenül hagyott sok derék magyar ember fohásza nem talált meghallgatásra a népéhez hűtlenné vált magyar állam korabeli vezetőinél. Nándorfehérvár elveszítése után öt esztendővel következett a mohácsi csata, a magyar állam jelképes összeomlása, majd a következő négy évtizedben, azaz a szigetvári csata 1566-os időpontjára már tragikus módon bekövetkezett a magyarok egységes államának tényleges szétesése és megszűnése is, bekövetkezett a hitükhöz és hazájukhoz hű magyarok teljes kiszolgáltatottsága és magukra maradása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar életben a nagy történelmi bűnökkel szemben mindig születnek nagy történelmi erények is. A középkori magyar állam elsorvasztása nagy történelmi bűne mindazoknak, akik részt vettek benne. Különös felelősségük van azon résztvevő magyar elöljáróknak, akiknek a magyar államot önző, rövidlátó, saját anyagai érdekeiktől mohón elvakítva nem veszni hagyniuk, hanem éltetniük kellett volna.

Velük szemben örök hálánk a szigetvári hős védőknek, Zrínyi Miklósnak és katonáinak, akik életük árán is bebizonyították, hogy a kővár ugyan elveszhet, de az Istenben és hazában bízó lelki várak bevehetetlenek.

A krónikások feljegyezték, hogy a 2500 szigetvári védő a közel százezres török sereg felvonulása láttán egy nagy fakeresztet állított az erőd középső részén. A védők hittek Istenben, hittek a kereszténység erejében.

A krónikások feljegyezték, hogy a várból való kitörés előtt Zrínyi Miklós egyik kezében a nemzeti zászló, másik kezében a kard volt. A védők – magyarok és horvátok – egyaránt hittek a Hazában, egyaránt hittek a népük, hittek a nemzetük szolgálatában. A krónikások feljegyezték a halálba induló Zrínyi Miklós utolsó szavait, amelyet társaihoz intézett:

“ Vígan induljunk most, kedves Testvéreim
Ne hagyjuk magunkat könnyen elfogni
Mint a fürjeket úgy fogdosnának minket össze
Hanem vígan kardot rántsunk
Mert így Istent nem felejtjük el”
Zrínyi Miklós nem akart sem a saját, sem a vár népének javaiból sarcot fizetni az idegen hódítóknak, saját pénzéből élelmezte a védők seregét, nem volt hajlandó a törökök által ígért anyagi javakért elárulni társait és feladni a várat.

Miután a védekezés minden lehetőségét kimerítették, a 2500 fős szigetvári védősereg maradéka az Istenben és hazában bízva a biztos halálba, azaz a 90 ezres ellensége gyűrűjébe indult, miközben néhány száz kilométerrel odébb, a Habsburg érdekeket képviselő – de magyar kiráIyi címet is viselő - Miksa császár 80 ezres serege várakozott, Bécs érdekében tétlenül nézték végig Szigetvár ostromát és a magyarok lemészárlását.

A szigetvári védők hite és önfeláldozása olyan történelmi erény, amelyről Richelieu francia bíboros és államminiszter úgy vélekedett, hogy Zrínyi Miklós és Szigetvár védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarságot védelmezni, a boldogulásában segíteni képes magyar állam mindig a magyar emberek hitéből, akaratából és áldozatából születik újra.

Önálló és független magyar állam, a szigetvári hősök és az utánuk következő sok magyar nemzedék évszázadokon keresztül átívelő hitének, akaratának és áldozatának köszönhetően, tragikus történelmi fordulatokat követően 1920-ban születhetett újjá. A magyar népesség egyharmadától elvágva, megcsonkítva és kivéreztetve, kirabolva, ellenségei által pusztulásra szánva, hogy miután népének óriási erőfeszítései révén talpra állt, ismét csak a feldarabolás, kivéreztetés, kifosztás legyen a sorsa, alávetve immár ismét egy könyörtelen és kultúrájától is idegen birodalomnak.

Majd fél évszázad megszállás akasztotta tovább ennek a népnek és államának életerejét, mígnem az úgynevezett rendszerváltozással a világhatalmi erőviszonyok játéka visszaadta az esélyt, hogy a magyaroknak ismét önálló, az európai gazdasági, politikai és kulturális vérkeringésbe visszailleszkedő, határain kívül rekedt nemzetrészeiért felelősséget vállaló, s végre mindezzel együtt polgárainak a gyarapodást és felemelkedést is biztosító országa legyen.

Nos, Tisztelt Honfitársaim! Az ország politikai és gazdasági vezető rétegének magatartásában a legrosszabb történelmi hagyományainkat ötvöző, a legvisszataszítóbb emberi tulajdonságokat felmutató része, alig két évtized múltán, és alig néhány kormányzati ciklus alatt kis híján visszavonhatatlanul eljátszotta ezt a történelmi esélyt is. Kis híján sírba lökte az ezer éves magyar államot, elszegényítette, kifosztotta, javait idegenek kezére adta, jövőjét elzálogosította, az államot fenntartó középosztályt megtaposta és adósságcsapdába lökte. A nemzet hagyományait, kultúráját, önazonosságát tudatosan sorvasztotta, gyengítette. Összetartó közösségeit módszeresen bomlasztotta, az emberek legkülönfélébb csoportjait a legdurvább manipulációkkal egymás, illetve saját nemzetük és államuk ellen fordította.

Békeidőben nem vittek még végbe akkora pusztítást a magyar életben, Tisztelt Honfitársaim, mint amellyel a nemzet 2010-ben szembetalálta magát. A tatárjárás, a hódoltság, a világosi fegyverletétel, a Nagy Háború és Trianon, a második világégés és a szocializmus tragédiáit követő újrakezdések sora után, négy esztendővel ezelőtt ismét hozzá kellett látni Magyarország megújításához, a magyar állam újjáépítéséhez. Hozzáláttunk. Rendbetettük az állam pénzügyeit, kiváltottuk az önkormányzatokat az adósságból, új fejlesztési lehetőségeket nyitva számukra, megkezdtük a családok kimentését a devizaadósság csapdájából, s lassan eljutunk a bankok elszámoltatásáig. A rezsicsökkentés folyamatának elindításával gátat vetettünk a monopolhelyzetben közszolgáltatást végző multi cégek profithajhászásának.

Elkezdtük újra gyarapítani a nemzeti vagyont, visszavéve egy részét annak, amit el sem lett volna szabad herdálni. Bevontuk a közteherviselésbe azokat a külföldi cégeket, amelyek eddig csak egyoldalúan és tisztességtelenül hasznot húztak a magyar emberekből, miközben nyitva hagytuk az ajtót azon befektetők előtt, akik munkahelyeket teremtenek számunkra. Hozzáfogtunk az állami működés teljes átalakításához, az Országgyűléstől és az önkormányzatoktól kezdve az államigazgatáson, az egészségügyön, a teljes oktatási rendszeren, nyugdíjrendszeren és szociális ellátáson, családpolitikán át az adórendszerig és a rendvédelmi szervek megerősítéséig. Mindezt állandó nemzetközi támadások nyomása alatt, és kedvezőtlen nemzetközi gazdasági feltételek között.

Az Önök támogatását és közreműködését kérve, mert tudtuk csak együtt sikerülhet megteremteni az újbóli felemelkedés lehetőségét. S ma elmondhatjuk, sikerült túljutnunk a válságon, elhárítva fejünk fölül a katasztrófa közvetlen veszélyét. Ma Magyarország produkálja az egyik legjobb gazdasági növekedési és munkanélküliségi adatot egész Európában. Huszonkét éve nem álltak annyian munkában, mint ma.

Ez év tavaszán a magyar emberek többsége két választáson is hitet tett amellett, hogy egy olyan erős Magyarországot akar, amely az ő érdekeiket védi és szolgálja a külvilággal szemben, nem pedig idegen érdekeket a magyar emberek rovására. A magyar emberek meggyőző többsége a munka folytatására szavazott, hogy befejezhessük a magyar állam helyreállítását annak érdekében, hogy az képes legyen a XXI. század új és régről örökölt és magunkkal cipelt kihívásainak, problémáinak a megválaszolására és megoldására.

Tisztelt Honfitársaim!

Nekünk, mai magyaroknak, nem életáldozatot, hanem munkaáldozatot kell hoznunk azért, hogy a magyar állam a XXI. században betölthesse feladatát: segítse a magyar nemzetet a szülőföldjén boldogulni, erősítse keresztény értékeiben, nemzeti összetartozásában, és gyarapítsa anyagi erejében.

Mi, ezen feladatra kaptunk 2010-ben megbízást a magyar választópolgároktól, és ezen megbízást erősítették meg számunkra 2014-ben is.

Nagyon sok és nehéz munka, küzdelem áll előttünk a következő esztendőkben is. Szigetvár hőseinek példája erősítse mindannyiunk hitét és erejét, hogy a XXI. században méltóaknak bizonyulunk emlékükhöz!

Isten segítsen bennünket!

Sajtószolgálat

2014. szeptember 7.