Kövér László a Magyar Parlament elnöke olyan embernek számít, aki megmondja véleményét és Orbán Viktor miniszterelnök egyik legrégebbi harcostársa. A Weltwoche interjújában elmondja, miért tart attól, hogy eljön Európa vége és forradalmat jósol „a politikai korrektség szellemi terrorja” ellen.

BK: Kövér úr, a hétvégén lezárták a magyar-horvát határt ugyanúgy, mint korábban a szerb határt. Mi a véleménye erről?

Kövér: A részleges határzár – mint a szerb határon is – megakadályozza, hogy ellenőrizetlen embertömegek juthassanak át az Unió schengeni határán – azaz teljesítjük vele vállalt kötelezettségeinket. Másrészt egyértelművé teszi, hogy a magyar állam – más államokkal szemben – nem egy migrációs utazási iroda, és mi, magyarok nem vagyunk hajlandók tettestársak lenni Európa tönkretételében.

BK: A Magyar Parlament „Európa védelmére” szólította az EU-t. Nem ezt teszi?

Kövér: Nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy az európai intézmények rendszere kudarcot vallott. A nemzetállamok egyre több politikusa és értelmiségije is ezen a véleményen van. Elsősorban úgy tűnik, hogy az adminisztratív hozzá nem értés játsza a főszerepet, de mélyebben gyökerező bajokról van szó: az EU még azt sem tudja eldönteni, hogy mit gondol a menekültválságról, hogy az jó-e vagy rossz. Ha az ember még ezt sem tudja eldönteni, akkor nem lehet megoldani a problémát. Egy amerikai think tank elemzője egyszer azt kérdezte tőlünk: „Az EU? Az micsoda? Hívjatok fel, ha tényleg van ilyen.” Az biztos, ha van is, már egyáltalán nem hasonlít arra, amit Adenauer és Schuman megálmodott.

BK: Magyarország ebben a helyzetben egyre inkább hallatja a hangját. Elszigetelődött az ország vagy a válságban befolyásos szereplővé válik?

Kövér: Amióta a FIDESZ 2010-ben megnyerte a választásokat, az európai baloldal megpróbálta elszigetelni az országot, különösen az európai intézményekben. Megpróbálták Magyarországot pellengérre állítani politikai elitjének nézetei, és gazdaság-, valamint társadalompolitikája miatt. Ez kudarcot vallott, mert a demokráciában még mindig számít, hogy mit gondolnak az emberek, akik a válságos pillanatokban a kormány mellett az utcára vonultak és 2014-ben ismét a Fideszre szavaztak. Most azonban egy új támadási hullám közepén vagyunk.

BK: Most mi rosszat követtek el?

Kövér: Merészeltük megfogalmazni nemzeti érdekeinket, és azokat keresztül is vittük. Ezek a támadások azonban még alaposabban kudarcot vallottak. Ez alkalommal nem csak a magyar közvélemény, hanem a közép-európai országokból kapott támogatás miatt is. Az úgynevezett „régi EU-s államok” sok politikusa is inkább Orbán Viktorral ért egyet, mint azokkal, akik a menekültválságban esélyt látnak.

BK: Ismét egymásra talál a régi Közép-Európa?

Kövér: Minden rosszban van valami jó is. Remélem a Magyarország melletti mostani kiállás azt jelenti, hogy Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban felismerik azt, hogy azok a dolgok, amelyek elválasztanak bennünket nem olyan nagyok, mint azok a közös veszélyek és kihívások, amelyek előttünk állnak. Nézeteltéréseink kisebbek, mint az, ami évszázadok óta fennálló sorsközösségünkben összeköt bennünket.

BK: Ez idő szerint cseh határőrök és egy lengyel helikopter is segít Magyarország déli határának védelmében. A Visegrád-csoportban tehát Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország közös határőrsége jön létre?

Kövér: Ez inkább szimbolikus támogatás, mint a határőrizet valódi megerősítése. Végül Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból nem több, mint egyenként 50 rendőr fog érkezni. Arról van szó, hogy ezek az országok ki akarják fejezni szolidaritásukat irántunk és megértésüket a mi politikánk iránt.

BK: Angela Merkel szövetségi kancellárt néhányan azért dicsérik, mert „elég bátor ahhoz, hogy vezessen” – szükség esetén a közvéleménnyel szemben. Ön azonban „gyávának” nevezte azokat a politikusokat, akik figyelmen kívül hagyják választóik akaratát. Merkel asszony gyáva?

Kövér: Általános dolog, hogy a választók érdekeit képviselő politikusokat populistának bélyegzik. Pedig a demokráciában pontosan erről van szó. Nálunk a parlamentet még mindig úgy hívják, hogy népképviselet. Az természetesen a politikai elit feladata is, hogy a választók helyett megfogalmazza érdekeiket és értékeiket és célokat tűzzön ki. Ha ez azonban ellentmondásba kerül a polgárok tényleges akaratával, akkor az ilyen politikusok már nem töltik be a funkciójukat. Csak diktatórikusan lehet a többségre rákényszeríteni a saját nézeteket. Nálunk ez már megvolt a barna és a vörös diktatúrában. Ma ez a politikai korrektség diktatúrája.

BK: „Diktatórikus” lenne a „politikai korrektség”?

Kövér: Határozottan. Kádár elvtárs és Brezsnyev elvtárs örülnének, ha láthatnák, hogyan alakítják ma a közvéleményt. Én ettől hasfájást kapok. Néha úgy érzem magam, mint a kezdetekkor, a 80-as évek közepén, amikor én és sokan mások úgy éreztük, hogy olyan világban éltünk, amiben nincsen levegő. A kommunizmusnak ebben a puha végső fázisában a Stazival ellentétben a magyar politikai rendőrség láthatatlan volt, igazából nem lépett fel. Elviselhetetlen volt azonban a légkör, noha nem volt nyílt cenzúra. Ma van egy hasonló láthatatlan erkölcsi cenzúra, egy szellemi terror Európában. Ennek a szellemi terrornak a gyakorlói csakúgy, mint akkor, olyan emberek, akik a népet kényszeríteni akarják a boldogságra, akár tetszik nekik akár nem. Ezek a véleményalkotók szellemi rokonságban állnak a mi valaha volt kommunistáinkkal, sokan maguk is valamikor Maoisták és Marxisták voltak, mielőtt liberálisok lettek.

BK: Ön utalt arra, hogy a menekültválság elhozza ennek a „politikai korrektségnek” a végét. Hogyan?

Kövér: Hiszen ez már most is így van. Az emberek felemelik a hangjukat, hiszen az interneten is nyomon követheti azt, hogy az olvasók az újságokat kommentáló rovatokban milyen keményen ellentmondanak az ott terjesztett véleményeknek. Az utcán tiltakoznak, Németországban is. Nem csak a menekültpolitika miatt, hanem például azért is, hogy milyen átláthatatlan úton-módon tárgyalnak az Európa és az USA között tervezett szabadkereskedelmi egyezményről.

BK: E kérdés esetében úgy tűnik, hogy az elutasítása a korábbi keleti tömb országaiban nagyobb, mint nyugaton. Ez mivel függ össze?

Kövér: Lehet, hogy az átélt kommunista idők miatt érzékenyebbek vagyunk az ilyen dolgokra. Az emberek mindenesetre érzik, hogy ez így nem megy tovább, hogy elhallgatják a problémákat, elterelik a figyelmet és kitérnek, miközben Európa a legmélyebb válságba süllyed.

BK: Mindenütt erősödnek az úgynevezett populista pártok. A Front National, az SVP, Ausztriában az FPÖ, Németországban az AfD, szélsőséges, nacionalista, rasszista erő ezek?

Kövér: Ha az FPÖ Bécsben több, mint 32%-ot kap, és szélsőségesnek nevezik, akkor ez azt jelenti, hogy a választók harmadát nevezik szélsőségesnek, vagy butának, mert nem értik, hogy kire szavaznak. Tény az, hogy ha a jobbközép pártok nem tudnak szabadulni az őket körülölelő balosok fogságából, akkor a jobboldalon radikális, rendszerellenes erőknek adnak teret. Bécsben éppen ez történt az ÖVP esetében.

BK: Merkel kancellár asszony a migránsokban Európa jövőjét, Orbán pedig Európa végét látja. Kinek van igaza?

Kövér: Mindkettőjüknek. A nyugat-európai városok demográfiai előrejelzéseiből kiolvashatjuk, hogy kb. mikor lesz Kölnben vagy Antwerpenben az első muzulmán polgármester. Ez a jövő. Az európai kultúra, amely a legsikeresebb a világon, az antik, a zsidó és keresztény hagyományok gyümölcsöző keverékéből jött létre. Egy másik erősség a nemzeti kultúrák sokoldalúsága. Ez a civilizáció elválaszthatatlan keresztény örökétől. A demográfiai helyzet már most, a mostani bevándorlási hullám nélkül is a reménytelenség határát súrolja és alighanem e civilizáció végéhez fog vezetni. Nem a távoli jövőben, hanem gyermekeink vagy legkésőbb unokáink életében.

BK: Ami elvezet bennünket ahhoz az állításhoz, hogy Magyarország „a keresztény európai kultúrát kívánja védelmezni” De Európa igazából már nem teljes mértékben ateista?

Kövér: Nem a hitüket gyakorló keresztények sajnos csökkenő számáról van szó. Arról van szó, hogy kulturális örökünk elválaszthatatlan a kereszténységtől. A reneszánsz festmények, a gótika, a barokk zene, mindez nem képzelhető el a keresztény összefüggések nélkül. Ez az örökség szól beszédünk fordulataiból és hétköznapi reflexeinkből. Gyakorta úgy mondunk valamit, hogy tudtunkon kívül a Bibliából idézünk. Ahogy egykori miniszterelnökünk Antall József mondta: Európában az ateisták is keresztények, legalább kulturálisan. Ez egy türelmes kultúra és vallás, és ez a gyengéje: ellenfelei, legyenek azok liberális világmegváltók vagy iszlamisták, azonban nem türelmesek. Noha a liberálisok szívesen nevezik magukat toleránsnak.

BK: Merkel asszony kancellárságába kerülhet-e a félelem „Európa eme végétől”?

Kövér: Én személy szerint tisztelem őt és a CDU/CSU legfontosabb partnerünk az EU-ban. Érdekünkben áll az, hogy ezt a válságot úgy kezelje, hogy ő, Európa és Magyarország megerősödve jöjjenek ki belőle. A megfelelő nemzeti érdekek figyelembevételével. Sajnos az, amit az EU ebben a kérdésben eddig tett, nem csak a mi érdekeinket sérti, hanem lábbal tiporja a hatályos európai jogot is. Korábban Magyarországot azzal vádolták, hogy felszámolja a jogállamot. Ma az EU Bizottságát és az EU Parlamentjét nem érdekli, ha ők kényszerítenek ránk egy olyan kvótarendszert, amelynek az európai egyezményekben nincs alapja. Ez csak akkor lenne jogos, ha az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők egyhangúan emellett döntenének. Véleményünk szerint egyetlen más eljárás sem legitim.

BK: Magyarország tehát be fogja perelni az EU-t? Hiszen Szlovákia ezt kívánja tenni.

Kövér: A FIDESZ parlamenti frakciója már felszólította a kormányt minden elképzelhető jogi lépés mérlegelésére.

WBK: De hát a menedékjog az EU kompetenciája és a Belügyminiszterek Tanácsa minősített többséggel döntött.

Kövér: Az a véleményünk, hogy a Belügyminiszterek Tanácsa ezzel túl lépett a kompetenciáján. Természetesen a nagy tagállamok kezdeményezésére és éppen azért, hogy megkerülje az állam- és kormányfőknek a Tanácsban fennálló konszenzuskényszerét. Ezáltal erőszakot tettek azokon az országokon, akik nem értenek egyet egy ilyen döntéssel.

BK: Ez egy lépés az egységesen vezetett Európa irányába. A válság odavezet?

Kövér: A válságot mind az európai föderalizáció, mind azok instrumentalizálják, akik velünk hasonlóan azt mondják, hogy amikor beléptünk az EU-ba, nem egy szövetségi államba léptünk be, hanem szuverén államok uniójába. Ennek során csak olyan mértékben mondtunk le a szuverenitásról, ahogy azt az európai egyezmények előirányozták. Nem akarjuk Magyarországot felszámolni, hogy ismét egy birodalom tartományává váljunk. Ezt többször elszenvedtük, a törökök, németek, oroszok birodalmi terjeszkedései által. Nincs kedvünk ahhoz, hogy történelmünk 1000 év után egy euro-atlanti birodalom peremén elhelyezkedő, degradált tartományként végződjön.

BK: Ön Orbán Viktor miniszterelnök egyik legrégebbi barátja és harcostársa. Hogyan jellemezné őt?

Kövér: Ő egy rendkívüli képességű ember és igazi magyar. Történelmünk során újra meg újra voltak olyan vezető személyiségeink, akik készek voltak nehéz időkben népük elé állni és vezetni – a legtöbbször vesztes szabadságharcokba. Ő egy ilyen alkat, és maga is gyakran hivatkozott ezekre a szabadságharcokra.

BK: És veszíteni is fog?

Kövér: (mosolyog). Ha mi vesztünk, egész Európa veszít.

BK: Magyarország megint Európa védelmezője?

Kövér: Közös történelmünk két központi jelentőségű dátuma 56-ra végződik: 1456-ban a Hunyadi János által vezetett keresztény sereg Nándorfehérvárnál legyőzte a Bécs felé törő törököket. A másik dátum 1956, a kommunisták elleni felkelésünk. Mindkét esetben számunkra az európai értékek védelme is fontos volt

BK: A vége mégis vereség lett, mind a törökök, mind az oroszok ellen. A mostani harcukat is el fogják veszíteni?

Kövér: Úgy gondolom, hogy a gazdasági „szabadságharcot” már megnyertük. Most egy másik küzdelem zajlik, amely 1848/49-es szabadságharcunkra hasonlít. Akkor számos lengyel, szerb, horvát, német és sokan mások a mi oldalunkon álltak (a Habsburgok ellen, a szerk.) – pontosan, mint most a menekültválságban. Van abból az időből egy szép katonadal gyűjtemény, de ne féljen, nem fogom most elénekelni.

BK: Köszönöm szépen az interjút.

Az interjút itt olvashatják!