Tisztelt Kormányzó-helyettes Úr, Polgármester Úr!
Tisztelt Honfitársaim, Hölgyeim és Uraim, kedves Szülők és Gyerekek!

A magyar népi bölcsesség szerint a gyermekek szemében mindig a jövő tükröződik, ezért az óvoda – itt Salánkon is – nem pusztán egy nevelési intézmény, hanem mindig a Jövő Háza. Egy magyar óvoda Kárpátalján – vagy bárhol a nagyvilágban – mindig a magyar jövő egyik legbiztosabb ígérete.

A gyerekeink szemében tükröződő jövő pedig itt Kárpátalján, Ukrajnában, Magyarországon vagy Európában nagyrészt olyan lesz, mint amilyenné mi, a gyermekeinkért felelős felnőttek és a jövőért felelős politikusok tesszük.

Amikor a mindennapi élet nehézségeinek súlya alatt a felnőttek elfáradnak, kilátástalannak és reménytelennek érzik a napi egzisztenciális küzdelmeiket, akkor a gyermekek tekintetéből mindig erőt, reményt és távlatot meríthetnek.

Mi, magyarok így érezzük ezt itt Kárpátalján és szerte a Kárpát-medencében. Ezért, különösen ma, az adventi boldog várakozás időszakában, mindannyiunk számára ajándék együtt lenni a salánki óvodásokkal. Adventkor arra várunk, hogy megszülessék a szeretet tanítómestere, és erre különösen nagy a sóvárgás ott, ahol háborús fenyegetettségben élnek az emberek.

Kárpátalja és Ukrajna ma sajnos ilyen háborús félelmektől és fenyegetettségtől szenved. Sok magyar gyermek Kárpátalján, sok ukrán gyermek Ukrajnában nem érti, hogy édesapjuknak miért kell távol lenni a családtól, miért kell távoli harctereken szolgálniuk vagy még távolabbi külföldön dolgozniuk azért, hogy a család megélhetése biztosított legyen. Sok magyar gyermek nem érti édesanyja szívében az aggodalmat a kárpátaljai szülőföldért, a magyar közösségért és a magyar anyanyelvért.

Ha a gyermekek szemébe nézünk, akkor az ukrajnai, a kárpátaljai – és így a salánki – gyermekek szemében is egy olyan tiszta és emberséges jövőt szeretnénk látni tükröződni, amilyenné mi, ukrán és magyar felnőttek, szülők és politikusok tehetnénk.
Miközben a nagyvilág több mint hétmilliárdnyi lakosából több milliárd embernek nem adatik meg az egészséges levegő, víz és termőföld, addig Ukrajnában és Kárpátalján mindez bőséggel rendelkezésre áll mindenki számára.

Miközben tőlünk nem túl távol, néhány órányi repülőútra, például az élelemhiánnyal küzdő Nigériában félmillió gyermek éhezik és évente több tízezer gyermek hal éhen, addig Ukrajnában évek óta a világ negyedik legnagyobb gabonatermését arathatják le az itteni szorgalmas emberek.
Miközben a világban sokan hitehagyottá válnak, Ukrajnában és Kárpátalján erős az Istenbe vetett hit, amely a XXI. században is a legerősebb valóságalakító erő.

Ukrajna és Kárpátalja tehát a legfontosabb dolgokkal rendelkezik ahhoz, hogy a gyerekei szemében csillogó, jobb jövőt meg tudja teremteni minden lakója számára. Ebben a jövőteremtésben pedig Magyarországnak állami érdeke támogatnia Ukrajnát, és nemzeti kötelessége segítenie a kárpátaljai magyarságot. Érdekünk támogatni Ukrajnát, mert miként a mindennapi életben, úgy az államközi kapcsolatokban is, mindig jobb egy sikeres szomszéd, mint egy sikertelen.

Magyarország az elsők között ismerte el a független Ukrajna létét, az első ország volt, amely Ukrajnában nagykövetséget nyitott, és az Európai Unióban szintén az első – és eddig az egyetlen – ország, amely ingyenes vízumot, azaz korlátozásmentes belépést biztosít minden ukrán állampolgár számára.

Magyarország a politikai és anyagi ereje mértékéig napjainkban is mindenben segíti a nehéz helyzetben lévő Ukrajnát. Nemcsak a szándékok és nyilatkozatok, hanem a tények és cselekedetek alapján is elmond-hatjuk, hogy Magyarország az egyik legkiszámíthatóbb és legsegítőkészebb szomszédja a fiatal Ukrajnának, és a jövőben is az akar maradni, ha hasonló tiszteletet, megértést és segítséget kap Ukrajnától, mint amelyben Ukrajna részesül Magyarországról. Magyarország mindenekelőtt azt várja az ukrán államtól, hogy tisztelje és segítse azt az ezeréves magyar nemzeti összetartozást, amely Kárpátalja magyarságát összeköti Magyarországgal.

A kárpátaljai magyarok bebizonyították, és naponta bizonyítják, hogy egyidejűleg akarnak és tudnak értékteremtő és lojális állampolgárai lenni Ukrajnának és hűséges tagjai maradni a magyar nemzetnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örömünnepre érkeztünk ma, mert a magyar jövő szűkössé vált salánki házát, azaz az óvodát, Debrecentől Miskolcon át Salánkig tartó magyar összefogással sikerült tágasabbá tennünk.

Az ember Holdra szállásakor használt, klasszikussá vált megfogalmazást kölcsön véve: kis lépés ez az emberiség, de nagy lépés a salánki
gyerekek számára, és őszinte örömforrás az összefogásban részes minden magyar számára.
Azt bizonyítja, hogy a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc emlékét hűen őrző és ahhoz méltó salánki magyarság bízik a szülőföldjének jövőjében, és tenni is akar érte. Ezen bizodalmában és tenni akarásában osztoztak a debreceni és miskolci polgárok, akiknek megbízásából és képviseletében a városok elöljárói segíteni tudtak a salánki jövő erősítésében.

Magyarország kormánya a 2017-es esztendőt a nemzetpolitikában a magyar óvodák évének szánja, ezzel is erősítvén a nemzet jövőbe vetett hitét.

A Kárpát-medencében mindenütt megújulnak és megerősödnek majd a magyar jövő házai. A salánki óvoda – miként a napokban átadott viski magyar óvoda is – ennek a közös magyar akaratnak a kárpátaljai hírnöke, amely nemcsak a magyar állam elkötelezettségét, hanem a magyarországi társadalomnak, a magyarországi polgároknak a külhoni magyarokkal való nemzeti szolidaritását is bizonyítja.
Kedves Szülők, kedves salánki Honfitársaim!

Soha nincs, nem lesz olyan nagy baj, amelyet mi, magyarok összefogva, egymást segítve, itt a Kárpát-medencében ne tudnánk legyőzni. A történelem megtanított bennünket arra, hogy nehéz idők után mindig jöhetnek jobb idők, ha hiszünk benne, és teszünk érte, hogy eljöjjenek.
Kívánom, hogy a megújult salánki óvoda újítsa meg a reményt és bizodalmat, a jövőbe vetett hitet, legyen biztonságos otthona a salánki gyerekeknek, és bizonyuljon rövid időn belül szűknek, hogy újabb tereket nyithassunk a magyar jövőnek Kárpátalján.

Isten adja, hogy így legyen!