Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Díjazottak, Hölgyeim és Uraim!

Ismét tavasz, ismét Innovációs Nagydíj – immáron 17. alkalommal kerül sor a magyar műszaki alkotóerő seregszemléjére az Országházban, amelyen mindenkit tisztelettel köszöntök. Isten hozta Önöket ezen a megújulást és a maradandóságot egyaránt jelképező mai rendezvényen.
A tudomány nemzetközi, de a tudomány művelői, az alkotók mindig tartoznak valahová: egy nemzeti közösséghez, amely sem megmaradni, sem megújulni nem tud a képviselői sokoldalú alkotóereje nélkül.

Az elmúlt negyedszázad egyik közös tapasztalata és tanulsága, hogy minél erősebb szövetségre lép egymással a megújulás és a maradandóság, annál biztosabb és biztatóbb a magyar jövő.

Az Önök, a magyar műszaki alkotóerő képviselőinek jelenkori teljesítménye nélkül mindannyian csak a múltbéli teljesítmények emlékéből élhetnénk, és a magyar gazdaságnak esélye sem volna arra, hogy a szükségből erényt, a hátrányból előnyt, azaz a tőkeszegénységből innovációs többletet kovácsoljon.

Aki versenyben akar maradni a világ egyre nehezebb pályáin, egyre keményebb nemzetközi megmérettetésein, annak – ha tetszik, ha nem – a lehető legkorszerűbb módszerekkel és a lehető legfrissebb ismeretekből kell felkészülnie, s a lehető legújabb, legeredetibb megoldásokkal kell előállnia. Ebben segítenek Önök, és – pénzügyi ereje mértékéig – ebben igyekszik segíteni Önöket a magyar állam.

Az elmúlt negyedszázadban az is kiderült, hogy a versenyben maradásunkhoz – hát még előkelő helyezésünkhöz – arra az állandóságra, maradandóságra is feltétlenül szükség van, amelyet csak egy szilárd értékalapon nyugvó, a közjót szolgáló állam képes garantálni.
Egy irányzékát vesztett, zilált gazdaságba és társadalomba innovációs energiákat fektetni annyi haszonnal jár, mint a pénzünket feneketlen zsákba önteni.

Tíz évvel ezelőtt sem volt kevesebb ötletes, megújulni kész emberfő, Magyarországon, mégis a magyar gazdaság és a magyar társadalom egy csődközeli helyzet szaporodó válságjeleit mutatta.

Ebből a helyzetből kimozdulva, ettől elrugaszkodva kellett kialakítani és működésbe hozni egy olyan társadalom- és gazdaság-politikát, amely a széttartó érdekek helyett egyetlen legfőbb érdeket állít figyelme középpontjába: a nemzeti érdeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Napjainkban a szűkebb és tágabb fizikai, gazdasági, társadalmi és természeti környezetünk eddig még soha nem tapasztalt gyorsasággal változik.

Ehhez a viharos változáshoz mindenkinek – az egész társadalomnak – igazodnia kell a maga módján.
A változások viharos erejétől tartva mi sem vonhatjuk be vitorláinkat, mert akkor meg a tengerárnak lennénk kitéve: tehetetlenül hánykolódnánk, sodródnánk, ki tudja, meddig és hova?

Ezért legjobb, ha a magunk urai maradunk, s ebből az elemi erejű szélből, amennyit csak tudunk, befogunk a magunk vitorlájába.
Szakértők szerint az európai gazdasági növekedésnek közel a kétharmada műszaki innováción alapul, ez kellene, hogy számunkra is, a magyar gazdaság számára is irányt mutasson.

A kormány elkötelezte magát arra, hogy a kutatás-fejlesztéssel és innovációval kapcsolatos forrásokat, támogatásokat évről évre növeli.
Elkötelezte magát arra, hogy – a növekedési pályára állított, stabil fejlődést mutató gazdaságon túl – egy átláthatóbb és szilárdabb támogatási, finanszírozási rendszerrel teszi tervezhetőbbé a jövőt az innováció szereplői számára.

A nemzeti össztermékben a tíz esztendővel ezelőtti 0,96 százalék kutatási és fejlesztési ráfordítások aránya ebben az évben elérheti a 1,5 százalékot, ami nagyságrendileg 500 milliárd forintot jelent.

Ez azt jelzi, hogy nemcsak a szavak, de a számok is biztatóan alakulnak a magyar innováció területén.
Ennek jegyében született meg 2015 januárjában a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, biztosítván a kutatási és innovációs szakpolitikák kormányzati szintű összehangolását, az állami finanszírozás stabil intézményi hátterét.
A kormány arra is elkötelezte magát, hogy az oktatási rendszer fejlesztésénél is figyelembe veszi a rugalmas alkalmazkodás és az örökös megújulás – vagyis az innováció – szorító követelményét.

Ám mindez csak az érem egyik oldala. Szükséges, fontos, de nem elégséges.

Az örökös megújulás e ma zajló világversenyében csak azok az országok, nemzetek maradhatnak talpon, amelyek közösségi tudatát teljes egészében áthatja egyfelől a maradandóság – az önazonosság megőrzésének – vágya, másfelől az örökös megújulásra való készség.
Másképpen kifejezve: maradandóságunk megóvásának egyik legfőbb záloga ma éppen a folyamatos megújulásra való képességünk és készségünk.

Ilyen értelemben a maradandóságunk – megmaradásunk – tisztelt Hölgyeim és Uraim Önökön, a magyar megújulás letéteményesein is múlik.
Ezért illeti meg Önöket – s az Önök minden támogatóját – megbecsülés és köszönet.

Ezért méltó helye az Önök előtti tisztelgésünknek a magyar maradandóság, megmaradás e jelképes helyszíne, az Országház.
Az innováció terén végzett példamutató tevékenységükkel, a gyakorlati életben hasznosított megújítási törekvéseikkel, sikereikkel Önök azt üzenik minden honfitársuknak, hogy bennünk, magyarokban van kellő készség és képesség arra, hogy megfeleljünk a világ kihívásainak.
Csak éppen kinek-kinek a maga helyén, a maga területén nagy elhatározásra kell jutnia, s bele kell vágnia a maga fájába a maga fejszéjét.
Önöknek volt bátorságuk belevágni, ennélfogva az Önök munkássága, az Önök teljesítménye kedvező – ösztönző és élénkítő – hatást fejt ki a gazdaságra, a tudományra, a kultúrára, szűkebb és tágabb közösségeinkre.

Az idei Innovációs Nagydíj pályázati kiírásra 38 pályamű érkezett be.

Összességében lefedik a magyar gazdaság szinte teljes szerkezetét: a mezőgazdaságtól az orvostudományig, az élelmiszeripartól a villamos iparig, a műanyagipartól a járműiparig, a hulladékgazdálkodástól a szennyvíztisztításig.

S ami ugyancsak nagyon örvendetes: a pályamunkák között a jelen és a jövő olyan innovatív területein mozgók is nagy számban szerepelnek, mint például a digitalizált szolgálatvezérlés és üzleti intelligencia; a radiológiai képalkotás; a 3D-s modellezés, tervezés és szoftverfejlesztés; vagy például az űrtávközlés.

Önöknek köszönhetően van esély arra, hogy külföldi barátaink a jövőben megállapíthassák: a műszaki tudományok és innováció területén nemcsak a XX. századot csinálták Budapesten, hanem a XXI. századnak is a nagy részét.

Adjon Isten jó egészséget, kitartást és töretlen alkotóerőt Önöknek, hogy így legyen!