Archívum

Archívum - 2017. december 10.


UNESCO Világörökségi cím elnyerésének évfordulójára emlékező ünnepség

Hollókő

Tisztelt Polgármester Úr, kedves Hollókőiek, kedves Vendégek!

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán / Az élet él és élni akar.” – Ady Endre költőnk örökérvényű szavaival köszöntöm a hollókői világörökséget őrzőket nemcsak az Országgyűlés nevében, hanem mindazok nevében is, akik Hollókő népéhez hasonlóan Budapesten harminc esztendeje őrzik a szintén világörökség részévé vált pesti és budai Duna-partokat, benne a Lánchíddal és az Országház épületével.

Hollókő a világon az első falu, Budapest szívében pedig a Duna-parti környezet Magyarországon az első városi helyszín, amelyeknek 1987 óta papírjuk is van arról, hogy egyediségükben egyetemes világörökséget képeznek és őriznek. Egy négyszáz fő alatti lakosságszámú kis magyar falu és egy kétmilliós magyar nagyváros harminc esztendeje nemzetközileg is hitelesítve ugyanazt hirdetik: az örökség nemcsak a kövekben, nemcsak az épületekben, hanem a szellemiségben is rejlik; az örökség nem pusztán megkövült hagyaték, hanem élő és élni tanító hagyomány.
A palóc élet, a magyar élet, a közép-európai élet él, élni akar és élni fog – ezt üzeni a világnak a hollókői világörökség, ezért a hitért, akaratért és tenni akarásért mondunk a mai napon is köszönetet Hollókő minden lakosának és mindazoknak, akik szívükön viselik, hogy a hollókői üzenet eljusson mindenhová az országban, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.

A palócok földjét a történelem sodrásában pusztította tatár és török, emésztette tűz, szétszabdalta és sorvasztotta Trianon, ám a jó palócok ismerték a magyar megmaradás azon titkát, mely szerint a védelem ereje soha nem a falakban, hanem mindig a lelkekben lakozik. A megmaradás másik, palóc titka valahogy úgy szól – ahogyan azt Mikszáth Kálmán tömören megfogalmazta: „mindig eleibe kell lőni a szerencsének, mint a vadgalambnak”.

Az évszázadok során Hollókő maroknyi népe nagyon megtanulta, hogy a faluba mindig csak a balszerencse érkezik magától, mint például az 1909-es nagy tűzvész, a szerencsét azonban erőnek erejével mindig csiholni kell, azért mindig meg kell dolgozni, felelősséget kell vállalni, és a sok munka mellett jó döntéseket kell hozni. Ez a tapasztalat és tudás szerencsére mára sem enyészett el sem az Önök falujában, sem az országunkban.

Hogy csak egyetlen példát mondjak: a balsors úgy hozta, hogy 2010-ig olyan kormánya volt Magyarországnak, amely adósságba verte az országot, az önkormányzatokat és rengeteg magyar családot is. Mindazoknak, akik becsülettel és szorgalommal elvégzett munkájuk révén előre akartak egyet lépni a gyarapodás útján, az akkori politika nem lehetőséget nyújtott, hanem csapdát állított, mégpedig adósságcsapdát, amelynek az a lényege, hogy minél szorgalmasabb és takarékosabb valaki, annál inkább kiszolgáltatottá válik benne.

Az ország sorsában osztozva ezen adósságcsapda áldozata lett Hollókő is. 2010-ben a falunak 80 millió forint volt a költségvetése, és közel 30 millió forint volt az adóssága. Az akkori politika a költségvetésük harmadát is meghaladó adósságterhet helyezett a hollókőiek vállára, és ami itt kicsiben történt, azt történt nagyban az egész országban. Mindenki – az állam, az önkormányzatok és számtalan család – az uzsoraadósságok terhei alatt roskadozott. Semmire nem jutott pénz, amire kellett volna.

2010-ben Hollókő az országgal együtt „eleibe lőtt” a szerencsének, azaz hozott egy jó döntést: a parlamenti választásokon elzavarta az addigi politikát, és új fejezetet írt, új politikának nyitott teret. Majd mindenki felgyűrte az inge ujját, és vállalta a megfeszített munkát. Hét esztendő után mindennek az eredménye itt Hollókőn az, hogy a falunak több mint kétszeresére, 80 millióról 180 millióra nőtt a költségvetése, és megszabadult a teljes adósságától. Mindezek mellett pedig az elmúlt hét évben több mint 2 milliárd forint fejlesztési pénz érkezett a faluba, és a következő három évben további közel 3 milliárd forint áramlik majd közvetlen hollókői fejlesztésekre. A falu részese lesz továbbá egy határokat átívelő, 7 milliárd forintos térségi turisztikai fejlesztési programnak is.

Ezek a hollókői eredmények mindenekelőtt az Önök döntéseinek és az Önök munkájának köszönhetőek, a nagypolitika, a kormány, az állam képviselői mindig csak Önökkel együtt tudnak sikereket elérni.
Így tudtunk az elmúlt hét esztendőben közösen jó döntésekkel és eredményes munkával a hanyatlásból emelkedést, a reménytelenségből reményt, a kilátástalanságból és bizonytalanságból pedig lehetőséget és biztonságot teremteni minden magyar ember számára, itt Hollókőn és az országban egyaránt.
A Közép-Európa legjobb állapotban megőrzött népi épületegyüttesével rendelkező Hollókő erőssége a turizmus, amit az évi százezres látogatói szám is jelez. Az elmúlt években végzett munka eredményei tapasztalhatók: 2010 és 2016 között Hollókőn csaknem ötszörösére nőtt a külföldi és belföldi vendégek száma, és hatszorosára a vendégéjszakáké. A tavaly megnyitott négycsillagos szállodának köszönhetően azóta megháromszorozódott a vendégforgalom.

Hollókő szép jövő kapujában áll. A következő években minden bizonnyal növelni fogja vonzerejét, mert a népi hagyományok és a természetes, élhető falusi környezet – minden ellenkező híresztelés ellenére – fel fog értékelődni Európában.
Igaz, hogy vannak – nem kevesen, és nem lebecsülendő erővel –, akik Európát, mint keresztény kulturális valóságot, benne az európai népeket és a hagyományaikat egyaránt el akarják törölni. De többen, sokkal többen vannak az őrzők a strázsán, vagyis többen vannak azon európaiak, akik nem akarnak és nem fognak lemondani gyökereikről, hagyományaikról és arról, hogy egy olyan Európát hagyjanak örökül a gyerekeiknek és unokáiknak, amelyre azok büszkék lehetnek, és amelyben értékteremtő munkán alapuló jólétben és biztonságban élhetnek.
Magyarország napjainkban az Európát őrzők első vonalában áll, mert mi, magyarok túl nagy árat fizettünk a történelemben azért, hogy egy jobb, igazságosabb és biztonságosabb Európa ne elillanó remény, hanem megélhető valóság legyen mindannyiunk számára.
Strázsatársaink a szomszédaink, közép-európai sorstársaink, és szövetségeseink mindazon európai emberek, akik nem akarnak szellemi hontalanná válni szülőföldjükön. Ennek okán is köszöntöm tisztelettel és barátsággal Hollókő testvértelepüléseinek jelen lévő képviselőit, felvidéki és erdélyi magyar honfitársainkat. Kívánom, hogy a közös célokkal arányos közös erővel vigyázzunk a kárpát-medencei és európai örökségünk őrhelyein.

Kedves hollókői fiatalok, tisztelt szülők, nagyszülők!

A palócok hite szerint minden hulló csillag egy halottat, minden álló csillag az életet jelképezi. Soha ne hagyják, hogy Hollókőre ráboruljon az éj sötétje! Ne hagyják, hogy Hollókő egy élő és élhető faluból egy látogatható emlékparkká üresedjen. Tamási Áron gyakran idézett, gyönyörű gondolata szerint „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Márpedig igazán otthon az ember csak a szülőföldjén tud lenni – ott, ahol fölnevelkedett. Vajon kell-e, lehet-e szebb és jobb otthont keresni és találni Hollókőnél? Biztassák azokat, akik itt születettek, hogy ne szakadjanak el a falutól, maradjanak itt, vagy térjenek vissza.

Mert – Isten segedelmével és gyermekáldásával – együtt képesek vagyunk és leszünk biztosítani a boldogulás feltételei; mert Hollókő a jövőben is megtartja lányait és fiait, ha ők is megtartják a falujukat. Ezt a bizodalmat kell megerősítenünk minden hollókőiben, minden magyarban a Kárpát-medencében, és minden európai emberben Európában. Mert – ahogyan Márai Sándor fogalmazott 1957-ben – „mindig annyira élünk, amennyire Magyarország él”; Magyarország pedig annyira él – tehetnénk ma hozzá –, amennyire munkánkkal, áldozatvállalásunkkal, utódainkkal éltetni tudjuk és akarjuk. Ekkor – és csak ekkor – nyílik lehetőségünk arra, hogy a tiszteletreméltó örökséget, amelyet az előttünk járók ránk bíztak, jó kezekbe tudjuk tovább adni.

Isten éltesse Hollókőt, mindenkinek adjon jó palóc bölcsességet és lényeglátást az előttünk álló országgyűlési választásokra, adjon erőt és kitartást és jó társakat a kitűzött tervek megvalósításához. Reményteli adventi várakozást és áldott karácsonyt kívánok Önöknek!

Sajtóiroda

2017. december 10.