Tisztelt Kuratórium! Tisztelt Díjazottak és Hozzátartozók! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!

A rendszeresség nemcsak a kutatásban vagy a pedagógiában fontos, hanem egy létszervező alapelv is, amely képes kiszámíthatóságot és biztonságérzetet nyújtani bármilyen bizonytalanságban.

A NOVOFER Alapítvány évtizedes kiszámítható munkája, a Gábor Dénes díj odaítélésének rendszeressége is annak a bizonyosságát erősíti, hogy a magyar műszaki szellemi alkotóerő fejlesztése és elismerése nemcsak egy állami feladat, hanem sokak szívügye a magyar társadalomban. Szívügye mindazoknak, akik hisznek ebben az alkotóerőben, mindazoknak, akiknek képviselőit ez évben is tisztelettel köszönthetem. Isten hozta Önöket az Országházban!

Ha jól tudom, az alapítvány 2005 óta tartja év végi díjosztó rendezvényét az Országházban, jómagam 2010 óta lehetek házigazdája Önöknek, és ha jól számoltam, azóta – egyetlen alkalom kivételével – minden esetben személyesen is eleget tudtam tenni megtisztelő felkérésüknek.
Az elmúlt hét esztendős időszak talán kellő távlatot nyújt annak értékelésére, hogy honnan indultunk és hol tartunk ma a hazai műszaki alkotóerő, az innovációs készségek és képességek kibontakoztatásában.

Engedjék meg, hogy ugyan kellő szerénységgel, de először mégse egy műszaki, hanem egy másfajta közösségi innovációs teljesítményről beszéljek. Az a mód, ahogyan a 2010 tavaszán még gazdaságilag fuldokló, társadalmilag szétzilált és politikailag cselekvésképtelen Magyarország hét esztendő alatt fokozatosan talpra állt, az önmagában egy olyan magyar innováció – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, amelyben leginkább csak mi, magyarok hittünk. Sokan mások azt mondták nekünk, hogy ez eleve lehetetlen, vagy ha mégis lehetségessé válna, akkor nem lesz fenntartható. Ez a közösségi teljesítmény mindenekelőtt Önöknek, magyar választópolgároknak köszönhető, akik szavazatukkal 2010-ben teret nyitottak egy új politikának, 2014-ben mindezt megerősítették és mindeközben hét év alatt munkájukkal és kitartásukkal Magyarországon az addigi hanyatlást emelkedésre, a reménytelenséget pedig bizakodásra tudták váltani. A nagypolitikának, a kormánynak pedig mindebben az volt az érdeme, hogy élt, nem visszaélt az Önök által felruházott bizalommal, élt az Önök által megteremtett mozgástérrel. A gazdasági visszaesésből így lett tartós gazdasági növekedés, amely idén talán a négyszázalékos mértéket is elérheti.
Az elszabaduló államadósság így lett kordában tartható és csökkenthető, a reálbér-csökkenésekből így lett reálbérnövekedés, a munkanélküliségből pedig munkaerőhiány, a 9 százalékos államháztartási hiány így csökkent 3 százalék alá.
Szikár gazdasági tények ezek, amelyek mögött a magyar társadalom, az Önök munkája és teljesítménye áll. 2009-ben még az volt a kérdés Európában, hogy Görögországhoz hasonlóan Magyarország is összeomlik-e pénzügyi-gazdasági értelemben, annak minden társadalmi következményével, ma pedig sok helyen az a kimondott vagy kimondatlan kérdés, hogy miként lehet átvenni bizonyos elemeket, megoldásokat a magyar talpra állási és növekedési modellből.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Túl a pénzügyi-gazdasági válság következményeinek felszámolásán, az ország talpra- és újra emelkedő pályára állításán, egyre inkább azok a feladatok kerülnek előtérbe, amelyek megoldása elengedhetetlen ahhoz, hogy ez az emelkedő pálya gazdaságilag fenntartható legyen, s ezáltal stabil alapot is nyújtson a társadalmi értelemben vett felemelkedéshez, nemzeti közösségünk történelmi gyökerű gondjainak – mint amilyen a népesedési válság, a középosztály számbeli és anyagi erejének elégtelensége vagy a nemzet Trianon óta létező szétszakítottsága – reménybeli meghaladásához.

Ezen feladatok között természetesen előkelő helyen szerepel az innováció bázisának megerősítése. A Központi Statisztikai Hivatal Adatai szerint 2016-ban kutatási fejlesztési tevékenységre nemzetgazdasági szinten már több mint 427 milliárd forintot, azaz a nemzeti össztermékünk 1,22 százalékát tudtuk fordítani.
Zárójelben jegyezzük itt meg, hogy Japánban ez az arány 3,5 százalék, az Egyesült Államokban 2,5 százalék, míg az EU tagállamok átlaga eléri a 2 százalékot – a nominális összegekről nem is beszélve. A kutatási területen dolgozók között a kutatók és fejlesztők aránya 1,3 százalékkal növekedett, a felsőoktatáson belül lezajlott átszervezések következtében az intézmények száma 65-re csökkent, de ezeken belül 58-al bővült és 1311-re emelkedett a kutatóhelyek száma. Ezzel a felsőoktatási kutatóhelyek aránya 48 százalékra nőtt az összes nemzetgazdasági kutatóhelyhez viszonyítva.

A vállalkozások szerepvállalása a kutatás-fejlesztésben évről évre erősödik, jelenleg az összes forrás csaknem 60 százaléka, azaz 317 milliárd forint a gazdasági szereplőktől érkezik. A vállalkozási szektorban folyó kutatások a külföldi vagy részben külföldi tulajdonú kutatóhelyeken koncentrálódnak, tekintettel a magyar cégek még mindig fennálló komparatív tőkehiányára.
Az államháztartási szektorban a kutatási-fejlesztési tevékenységek keretében az alapkutatások a meghatározóak, az állami források 59 százalékát erre a célra fordítják, ezen belül a természettudományi alapkutatásokra fordítanak a legtöbbet.
A statisztikai adatok mögötti valóságot Önök ismerik a legjobban, a bajokat és a megoldási lehetőségeket is minden bizonnyal Önök tudják a legszakszerűbben és legéletszerűbben beazonosítani, és a hiányosságokból fakadó gondokat is csak az Önök kutatói többletteljesítményével lehet valamilyen mértékben ellensúlyozni, áthidalni. A kutatási-fejlesztési pénzügyi ráfordítások viszonylag alacsony szintjének az állam tudatában van, a nemzeti innovációs stratégiájában 2020-ra a kormány ezért tűzte ki célként a GDP arányos 1,8 százalék elérését, és igyekszik javítani a szabályozási feltételeket is; ilyen előremutató példa lehet a startup cégek részére biztosított adókedvezmény. A kutatás és fejlesztés az egész világban nyilvánvaló módon versenyképességi tényező, ám az kevésbé nyilvánvaló sokak számára, hogy ezen terület szükségszerűen nemzetközi jellege ellenére, a nemzeti észjárás, gondolkodásmód, világkép, egyszóval a nemzeti azonosságtudat meghatározó eleme a kutatási és fejlesztési tevékenységeknek.

A magyar műszaki alkotóerő nemcsak a világszínvonalú tárgyi tudásban, hanem a nemzeti identitásban is gyökerezik. Ez egy olyan adottságunk, amely sok egyéb hátrányunkat enyhítheti, vagy egyenesen a hátrányból előnyt is faraghat. Arra, hogy mindez nem önáltatás, hanem valós lehetőség, a magyar tudománytörténet sok bizonyítékkal szolgál. A magyar állam identitásvédő, identitáserősítő politikája mindezért egy erőtartalék lehet a magyar tudomány, a kutatási készségek és képességek erősítése terén is.

A NOVOFER Alapítványt külön elismerés illeti azért, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel nemcsak a hazai, hanem a Kárpát-medencei magyar műszaki alkotóerő megtalálására, összefogására, utánpótlásának segítésére és teljesítményének elismerésére is törekszik.

Bízom benne, hogy a Gábor Dénes díjosztó – akiknek jelenlévő képviselőit most külön kiemelten is köszöntöm – alkalmából a külhoni magyar kutatók a következő években is visszatérő vendégei lesznek az Országháznak.

Minden díjazottnak gratulálok, köszönöm az alapítvány kuratóriumi tagjainak önzetlen, elhivatott és szakszerű munkáját, s a tisztelt Megjelenteknek, mindannyiuknak reményteli adventi várakozást és áldott karácsonyt, békés, boldog és eredményes új esztendőt kívánok!