Tisztelt Elnök úr, tisztelt Kuratórium, tisztelt Díjazottak, tisztelt Vendégek!

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” – írta Kosztolányi Dezső annak idején Ábécé a nyelvről és lélekről című munkájában.

Aligha vannak sorok, amelyek hívebben fejezhetnék ki a lelki, gondolati azonosságot szervezet és névadója között.

A Kosztolányi Dezső Céltársulást a Pécsi Tudományegyetem végzett és végzős hallgatói alapították 2015 szeptemberében azzal a céllal, hogy segítse és ösztönözze a Kárpát-medence magyar fiatalságát a szülőföldön való boldogulásban.

A szervezet névadójára tekintettel különös figyelmet fordít az egykori Délvidék, azaz a mai Szerbia, Horvátország és Szlovénia területén élő magyar közösségekre, így a bácskai, bánsági, szerémségi, drávaszögi, szlavóniai és muravidéki magyar fiatalokra.

A magyarság a Kárpát-medencében egy ezeréves szüntelen szívdobbanás, amely szállásterületében, lélekszámában és lelki, fizikai erejében folytonosan és váltakozva kitágul és zsugorodik, ám soha, a legnehezebb körülmények között sem szűnik meg dobogni, ha mi, magyarok vállaljuk az életet, azaz vállaljuk a gyermekáldást, és ha gyermekeinkből öntudatos fiatalokat tudunk nevelni.
Felsorolni is hosszú volna mindazokat a tevékenységeket, amelyekkel a Kosztolányi Dezső Céltársulás a kárpát-medencei fiatalság eredményes megszólítását és az anyaországi, illetve külhoni magyar ifjúság önazonosságának megőrzését segítette.

Díjazottjaink a maguk eszközeivel és lehetőségeivel évek óta a cselekvő nemzeti összetartozást erősítik. Taneszközöket és magyar könyveket juttattak el – a többi között – a kárpátaljai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum részére, a horvátországi Belovárra vagy a drávaközi Laskói Általános Iskola tanulóinak, vagyis a külhoni magyar világunk olyan hajszálereire is figyelnek, amelyek nélkül nem lehet egészséges maga a szívkorona sem.
A díjazott által elindított Kosztolányi Tehetség Program keretében évek óta magyar fiatalok segédkeznek horvátországi magyar iskolákban. Ugyanígy elvitathatatlan érdemeket szerzett magának a Pécsi Református Kollégiummal karöltve létrehozott Református Cserediák Program vagy a Pécsi Középiskolás Minitábor. Utóbbiak keretében Zsdála szórvány-településének magyar diákjai látogathattak az anyaországba.

A 2018. évi „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat elnyerő Kosztolányi Dezső Céltársulás közössége saját bevallása szerint is „hagyományos értékekre építő, mégis modern, fiatalos és lendületes csapat”.

Önmeghatározásuk és az általuk következetesen képviselt szellemiség különösképpen figyelmet érdemel napjainkban. A hivatás, a kötelesség és a közösség eszméi szerint cselekvő fiatalság feladata az individualizmus és a globalizált társadalmak korszakában nagyobb, mint valaha. Felismerni és felismertetni, hogy az egyén csak közösségben tud kiteljesedni, hogy a jogok csak a kötelességekkel párosulva tudnak egyensúlyt teremteni, hogy csak akkor ismerhetjük meg igazán a világot, ha ismerjük önmagunkat, azaz van szilárd önazonosságunk – nos, mindezek nemcsak tiszteletreméltó erények, hanem a helytállás mentális biztosítékai is egy olyan XXI. században, amely korábban nem tapasztalt kihívásokat hoz mindenki számára.

A magyar fiatalok legnagyobb feladata, hogy az előttünk álló időkben éltessék tovább Magyarországot magyar országként, és éltessék a Kápát-medencében az ezer éve ismétlődő magyar szívdobbanást. Csak ezen kötelezettségünk teljesítésével nyerhetik el maguknak a jogot, hogy hosszú távon is emberhez méltó életet élhessenek a szülőföldjükön.

Mindezekre tekintettel a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány díja mindenekelőtt szerény ösztönzés akar lenni – nem csupán a díjazottak, de minden magyar fiatal számára. Ösztönzés abban a munkában, amelyet ma országunkban minden tudatosan cselekvő polgár végez nemzeti közösségünk és kétezer éves európai keresztény kultúránk védelmében.

Tisztelt Díjazottak! Adjon Isten hitet, erőt, kitartást és hű társakat a jó ügyben kifejtett munkájukhoz!