Tisztelt Konferencia! Tisztelt Kollégák!

Kelet-közép-európai országai polgárainak évtizedes vágya az átlagos európai életszínvonal elérése. Noha ezen célunkhoz képest még csak félúton vagyunk, de térségünk gazdasági fejlődésében egyre közelebb kerülünk a fenntarthatóság határaihoz.

A fenntartható fejlődés számos eleme közül csak hármat emelnék most ki: a demográfiai fenntarthatóságot, a munkaerő-piaci fenntarthatóságot és a környezeti fenntarthatóságot.

Kelet-Közép-Európa minden országában folyamatos a népességfogyás, aggasztóan csökken a munkaerő létszáma, és növekszik a környezeti erőforrásaink kizsákmányolása. Ha ezeken a folyamatokon nem tudunk változtatni, akkor a belátható jövőben a régió országainak gazdasági és társadalmi rendje, valamint nemzeti jellege egyaránt veszélybe kerül. Közös tapasztalatunk, hogy a globalizáció nem hogy nem oldja meg, hanem generálja, és földrajzilag szétteríti a fenntartható fejlődést akadályozó társadalmi, gazdasági és környezeti problémákat.

A demográfiai és munkaerő-piaci gondokkal küzdő nyugat-európai országok 1990 óta a tágan vett kelet-közép-európai térségből – a Baltikumtól Ukrajnán keresztül Bulgáriáig ‒ több mint 25 millió, 25 és 45 év közötti életkorban lévő, szakképzett embert vontak ki, és 2050-ig – a becslések szerint – további 20 millió szakképzett embert fognak kivonni a térségünkből. Nem vitás, hogy ezen emberek a magasabb bérek miatt, a jobb megélhetés reményében, szabad akaratukból távoztak országainkból, de az sem vitás, hogy ezen emberek összességében ezer milliárd eurót meghaladó képzési költségeit a kelet-közép-európai országok állami költségvetései viselték.

Mindezek alapján például elérkezett az ideje annak – tisztelt Kollégák –, hogy Kelet-Közép-Európa országai – európai uniós és nem európai uniós országok egyaránt – közösen megfogalmazzák és benyújtsák az Európai Uniónak azon igényüket, hogy pénzügyi kompenzációt kapjanak a munkaerő képzési költségeikhez, és rávegyék az Európai Uniót, hogy az idegen kultúrájú népesség tömeges bevándoroltatása helyett az őshonos európai népesség demográfiai katasztrófájának elkerülését célzó, összehangolható nemzeti politikákat ösztönözze. A fejlődés fenntarthatóvá tételében megkerülhetetlen az országok közötti globális és regionális együttműködés.

A klímaváltozás nem ismer határokat, ökológiai régióink, folyóink vízgyűjtő-területei több állam területére is kiterjednek.
A fenntarthatóság fontos alapkritériuma, hogy gazdasági tevékenységeink fizikai terjedelmének belül kell maradnia a természeti eltartó képesség, a biokapacitás határain. Jelenleg ennek a követelménynek itt, Kelet-Közép-Európában sem felelünk meg, s az erőteljes gazdasági növekedés komoly környezeti többletterhelést eredményez.

Globálisan és regionálisan egyaránt elérkezett annak is az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, hogy – a NATO-ban vállalt, előírt mértékű katonai kiadások mintájára, illetve esetlegesen azok rovására – az országok bruttó nemzeti össztermékük egy részét, például annak fél százalékát, közös kutatási és fejlesztési, illetve környezeti kárelhárítási programokon keresztül a globális és regionális környezeti fenntarthatóságra fordítsák.

Ebben kezdeményező szerepet tölthetnének be Kelet-Közép-Európa országai, hiszen régiónknak nemcsak a katonai biztonsága, de környezeti biztonsága is különösen sérülékeny.

Köszönöm lengyel házigazdáinknak a mai konferencia megszervezését, éppúgy a fenntarthatósági téma mai felvetését. Javaslom, hogy e kérdést a jövőben is folyamatosan tartsuk napirenden a kelet-közép-európai regionális együttműködésünkben.