Archívum

Archívum - 3 May 2013


A Rákóczi Szövetség laudációja

Tisztelt Elnök Úr ! Kedves Vendégeink!

A magyar nemzeti összetartozás fogalma kapcsán – talán Önök is tapasztalhatták – mindig akadnak örök értetlenkedők, akik visszakérdeznek: mi az, hogy magyar?, mi az, hogy nemzet?, mi az, hogy összetartozás?

Ezen kérdésre szavakkal és tettekkel egyaránt lehet felelni. A Rákóczi Szövetség tagjai tettekkel válaszolnak, és válaszukat minden jóhiszemű érdeklődővel több mint két évtizede szívesen megosztják.

A legjobb válasszal maga a Szövetség vezetője, Halzl József szolgált. Sokak számára emlékezetes történet a Kárpát-medencében, hogy a 90-es évek elején megcsörrent a telefon a brassói, temesvári vagy pozsonyi magyar egyetemisták kollégiumában, és egy ismeretlen ismerős – akkor éppen Magyarország egyik legnagyobb és legfontosabb állami vállalatának a vezérigazgatója –bemutatkozott:

„Jó napot kívánok, Magyar Diákszövetség? Halzl József vagyok, a Rákóczi Szövetség elnöke, segíthetünk valamiben?„

Ma a Rákóczi Szövetségben azt a közösséget ünnepeljük, amelynek tagjai kérdés nélkül tudják a választ arra, hogy mi a magyar nemzeti összetartozás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A Rákóczi Szövetség a rendszerváltozással együtt született, 1989-ben. Olyanok alapították, akiket a nemzeti érzelem mellett a nemzeti értelem is vezetett. Rendkívül gyakorlatiasan vették számba a magyarság mindennapi életét: értékeket és akadályokat, lehetőségeket és hátrányokat, erényeket és hiányokat, erősségeket és fogyatékosságokat. Tették mindezt úgy, hogy soha nem tévesztették szem elől: a magyar jövőt mindig a magyar fiatalság jelenti.

A Rákóczi Szövetség értékközösséget tudott teremteni a Kárpát-medencében, különböző programjaival több mint két évtized alatt kettőszázezer Kárpát-medencei magyar fiatalt hozott egymáshoz közelebb. Felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és magyarországi fiatalok találkozhattak így egymással, olyan kétszázezer kárpát-medencei magyar fiatal, akiknek a mindenkori találkozását egyébként 1990-ig, sok évtizeden keresztül több ország hatósága és kommunista tudatipara igyekezett megakadályozni.

Még számba venni is komoly vállalkozás mindazt, amit eddig megtettek. Kezdjük talán a Gloria Victis megemlékezéssel, amely a rendszerváltoztatás óta minden esztendőben méltón mutatta fel 1956 igazságát. A megindítóan nagy tömegben minden évben együtt mennek a szabadság hősei, a régi műegyetemi fiúk és lányok a határon innen és túlról érkező mostani egyetemistákkal. A fáklyák kivétel nélkül minden évben fellobogtak: akkor is, amikor a rendszerváltoztatás megfenekleni látszott és akkor is, amikor a politikában a szabadság és a demokrácia erői kerekedtek felül. A közös ünneplést, az ünnepekben való találkozást szolgálja március 15-én a különböző határon túli közösségek találkozása is.

A magyar fiatalok találkozását szolgálja a kultúrában és a történelemben a számtalan verseny és vetélkedő, ami a tanulóifjúság számára ad lehetőséget egymás megismerésére. A találkozást szolgálja a történelemtanárok közös táborozása is, ahol a tudomány új eredményein és új nézőpontok megismerésén túl a közös hivatás gyakorlói kerülnek össze.

Egészen egyedülálló és úttörő a felvidéki beiratkozási program, amelynek keretében óvodába és iskolába készülő magyar gyerekeket és szüleiket szólítanak meg és ösztönöznek arra, hogy válasszák a magyar anyanyelvi oktatást. A Szövetségnek több mint száznyolcvan Kárpát-medencei középiskolában működnek ifjúsági szervezetei.

A Rákóczi Szövetség tevékenységeiből a magyar polgári kormányzat is ihletődött, így a felvidéki beiratkozási program szolgált példaként a státustörvényben 2001-ben biztosított, a Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatás ösztönzésére hivatott oktatási-nevelési támogatások rendszerére, hasonlóképpen a Rákóczi Szövetség által szervezett intézményes Kárpát-medencei ifjúsági táboroztatások voltak az előképei a 2010 után a nemzetpolitikai kormányzat által elindított Határtalanul címet viselő iskolai utazási programnak.

Nagy jelentőségű a Rákóczi Szövetség vezetőképzése is, amelynek keretén belül számtalan tehetséges fiatal teszi meg első lépéseit a közélet felé vezető úton. Fenti indokok alapján a Polgári Magyarországért Alapítvány részére megtiszteltetés, hogy a Fiatalokért díját ebben az esztendőben a határokon átívelő legnagyobb magyar nemzeti ifjúsági hálózatnak, a Rákóczi Szövetségnek ítélheti oda.

Olyan közösség ez, amelyhez minden esztendőben nagyjából ezer honfitársunk érzi úgy, hogy érdemes csatlakoznia, bekapcsolódnia a háromszázhatvan helyi szervezet valamelyikének munkájába. Olyan közösség a Rákóczi Szövetség, amelynek tagjai kérdés nélkül értik és érzik, hogy miért nehéz kettős állampolgárnak lenni Felvidéken, hogy miért végtelenül szomorú a Vereckén megrongált emlékmű, hogy miért kell magasra emelni az Erdélyben a hatóságok által meg nem tűrt székely zászlót, hogy miért kell ismerni a temerini fiúk sorsát és a szentlászlói templom történetét.

Különösen fontosnak gondolom, kedves barátaim, azt a munkát, amit a Szövetség gróf Esterházy János és II. Rákóczi Ferenc örökségének gondozásával fejt ki. Mindkét személyiség a nemzet szolgálatának szentelte életét – és hűséges volt ehhez a szolgálathoz a legvégsőkig. Hűségesek voltak akkor is, amikor a küzdelem és a munka nem kecsegtetett sikerrel. Életükkel mindannyiunk számára példát mutattak. E példa azonban csak akkor hathat, akkor adhat erőt és tehet hozzá mindennapi munkánkhoz, ha újra és újra emlékezünk rá.

Engedjék meg, hogy végezetül felidézzem gróf Esterházy János szavait: „Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, amelyekben fokozott a felelősségünk Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelősséget. Nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni, nem fogunk összeütközésbe kerülni sem az isteni, sem az emberi törvényekkel, mert rendületlen a bizalmunk és hitünk az isteni igazságban. Bízzunk a magunk erejében és emelt fővel hirdethetjük, hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk érintetlen, nem vétettünk senki ellen, és csak azokat a jogokat követeljük, amelyek feltétlenül megilletnek bennünket.”

Ez az eszmeiség vezérli több mint két évtizede a Rákóczi Szövetséget, és – mindannyiunk érdekében kívánom – vezérelje a következő évtizedekben is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Annak a politikai közösségnek a nevében, amely több mint két évtizede dolgozik és küzd a polgári Magyarországért, a szabadságért, a nemzet megmaradásáért és gyarapodásáért, nagy tisztelettel köszönöm meg mindazt, amit a Rákóczi Szövetség a fiatalokkal és a fiatalokért, a magyarságért és összetartozásunkért tett.

Köszönöm a figyelmüket.

Sajtószolgálat

3 May 2013