Beszéd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán az Országházban
Tisztelt Fórum, Hölgyeim és Uraim!
Van, amikor a politikai elméletek, ideológiák és retorikák kijönnek a pártpolitikai kabinetekből, kijönnek a közjogi, tudományos vagy éppen politikai marketing szakmai műhelyekből és szembetalálkoznak a valósággal. A demokráciákban ilyen találkozása a politikának a valósággal a választás maga.
A 2014-es esztendőben a kárpát-medencei magyar politikai osztály két választáson is megmérettetik, azaz a magyar politika – és így a nemzetpolitika is - két alkalommal is átesik a valóság próbáján: az egyik az európai parlamenti választás, a másik a magyarországi parlamenti választás.
Ezeken a választásokon az Önök által képviselt majd minden magyar közösség valamilyen formában érintett: az erdélyi magyarok magyarországi nemzettársaikkal együtt mindkét választáson akadálymentesen szavazhatnak – hasonlóképpen a horvátországi, szlovéniai testvéreinkhez – , a felvidéki magyarok elviekben csak az europarlamenti választásokon, míg a délvidéki magyar társaink csak a magyarországi választásokon fejezhetik ki akadálytalanul a véleményüket. A legakadályozottabbak ezeken a választásokon a kárpátaljai magyar társaink, reméljük, hogy ezen jogi korlátozás nem tart sokáig, és addig is ígérjük a kárpátaljai magyarságnak, hogy politikai üzenetét meghalljuk, megértjük és számon tartjuk.
Mindezek okán, kérem engedjék meg, hogy röviden ezen választások jelentőségéről szóljak. Ami az europarlamenti választásokat és Brüsszelt illeti: amit nagyjából eddig is tudtunk az Európai Unióról, arról most brüsszeli papírunk is van.
Nevezetesen tudtuk, tapasztaltuk azt, hogy az Európai Uniónak problémaelhárító álláspontja és magatartása van az Európában számbeli kisebbségben élő, őshonos nemzeti közösség ügyeiben. Az Európai Uniót foglalkoztatja az uborka görbületének szabályozása, igen helyesen foglalkoztatja az Európába más földrészekről bevándorló százezrek és milliók sorsa, de nem foglalkoztatja a nyelvi és kulturális önazonosságáért küzdő, több tízmilliós, kisebbségi sorban élő őshonos európai ember sorsa.
A Székely Nemzeti Tanács és az RMDSZ által egyeztetett módon, változó tartalommal és külön-külön elindított európai polgári kezdeményezéseknek közös sorsa lett a brüsszeli elutasítás. Ezzel az Európai Unió tulajdonképpen azt üzeni, hogy a nemzeti közösségek jogvédelmi küzdelmében nem érdemes jogkövető, békés, tárgyalásos magatartást tanúsítani, mert az nem talál meghallgatásra. Az Európai Uniónak ezen üzenete erősíti a politikai szélsőségeket, erősíti a közösségi jogok erőszak útján történő érvényesítésének veszélyét.
Tőlünk, magyaroktól, azonban történelmi értelemben is távol áll bármiféle erőszakos jogérvényesítés, és nem is vagyunk úgy öltözve hozzá –, hogy egy klasszikust idézzek. Rendületlenül hiszünk a békés jogkeresés és jogteremtés esélyében. Ezért a mostani brüsszeli elutasítás nem azt kell eredményezze, hogy elfordulunk Brüsszeltől – az Európai Parlamenttől –, hanem ellenkezőleg, a kárpát-medencei magyarságnak a korábbiakhoz képest nagyobb létszámban kell képviseltetnie magát az Európai Parlamentben. Még több európai szövetségest kell megnyernünk az ügynek, és még elszántabban kell dolgoznunk azért, hogy az Európai Unió felülvizsgálja a számbeli kisebbségben élő őshonos európai nemzeti közösségek – így a magyar közösségek – iránt tanúsított politikáját.
Engedjék meg, hogy megköszönjem a Székely Nemzeti Tanácsnak és az erdélyi magyar közélet szereplőinek az európai polgári kezdeményezések érdekében kifejtett munkájukat, illetve külön is megköszönjem minden erdélyi magyar politikai erőnek azt, hogy félretéve belső vitáikat, a Székely Nemzeti Tanács által szervezett százezer főt mozgósító Székely Menetelésen példát mutattak valódi összefogásból és együttműködésből. Példát mutattak Európának a békés elszántságból és erőt illetve önbizalmat sugároztak a jogaiért küzdő minden kárpát-medencei magyar közösségnek.
Ez a magyar autonómiához, az egyenlő méltósággal élhető élethez vezető út. Ha kitartunk rajta, célba fogunk érni.
Ennek az útnak fontos, nélkülözhetetlen állomása Brüsszel, az Európai Parlament. Ezért nemzetpolitikai szempontból 2014-ben a legfontosabb feladat, hogy a magyar választópolgárok segítségével a kárpát-medencei magyar képviselet erejét növeljük Brüsszelben. Ami a magyarországi parlamenti választásokat illeti, nemzetpolitikai szempontból történelmi választások előtt állunk.
Azért történelmi, mert a magyar állam fennállása során eddig soha nem nyílt lehetőség arra, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok általános, egyenlő, közvetlen és titkos demokratikus szavazati joggal egyidejűleg részt vehettek volna a magyar országgyűlés megválasztásában. Az 1848. évi 5-ös törvénycikkely megteremtette a magyar történelemben a népképviseleti választói jogot, a 2014-es országgyűlési választás pedig először teszi lehetővé minden magyarnak a nagyvilágban, hogy egyidejűleg, azonos cél érdekében élhessen a szavazati jogával.
A 2014-es magyarországi parlamenti választások megerősítik a nemzet közjogi egyesítését. A külhoni magyarok által leadott szavazatok nem a mennyiségük, hanem a minőségük okán nyithatnak két vonatkozásban is új fejezetet a magyar politikában.
Az egyik új lehetőség, hogy a külhoni magyar szavazatok révén a magyar államnak nem pusztán erkölcsi felhatalmazása, hanem választási legitimációja lesz arra, hogy képviseljen minden magyart, bárhol is éljen a nagyvilágban. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi jogi értelemben is megteremtődnek a feltételei annak, hogy a magyar közösségek részügyei egyetlen magyar ügyként legyenek megjeleníthetőek a nemzetközi kapcsolatokban.
A másik új lehetősége a jövő évi magyarországi parlamenti választásoknak, hogy a külhoni magyarok bevonása a magyarországi politikai akaratképzésben segítheti a magyarországi pártpolitikát abban, hogy felszámolja önmagán belül azt a nemzeti tudathasadást, ami 1919 óta jelen van a magyarországi politikai osztály nemzethez való viszonyában.
A magyarországi baloldalt segítheti abban, hogy visszaforduljon a nemzetéhez, a magyarországi liberálisokat segítheti, hogy felélesszék a magyarok nemzeti szabadelvűségét, a magyarországi jobboldalnak pedig lehetőséget ad, hogy kiteljesítse politikai hitvallását.
Tisztelt Honfitársaim!
Ahogy jeleztem, ebben a törvényhozási ciklusban valószínűleg ez az utolsó találkozásunk ebben a körben, a KMKF legközelebbi plenáris ülésére csak a jövő év közepén kerül sor. A számvetés és a számadás kötelezettsége nyilvánvaló. Hosszasan lehetne taglalni a szűkebben vett nemzetpolitika terén elért eredményeket, miként azt is, mivel maradtunk még adósok magunk számára.
Nagyon mélyről indultunk. A huszonhárom millió románozás, az egységes magyar nemzet létének elvitatása, december 5-e szégyene mélyítette azt a mocsarat, amelyből ki kellett lábalnunk. A bizalom ott, azok között is megbomlott, ahol korábban még létezett, nem csak az anyaországban, de kívül is. Hitvallás a nemzeti összetartozásról, országgyűlési bizottság létrehozása az elszakított nemzetrészek iránti felelősségvállalás kiteljesítése érdekében, az alaptörvény elfogadása, félmillió állampolgárságát visszanyert magyar ember, a választójog kiterjesztése a határokon átívelő nemzetegyesítés jegyében - a múlt tükrében mindez nem kevés, de nem is elég. Részben szimbolikus, részben közjogi relevanciával bíró előfeltételei, egyfajta keretrendszere annak a sziszifuszi munkának, amely a mindennapi valóságban is érzékelhető módon kell, hogy összekösse a nemzetet egyben tartó szálakat, s amely munka még előttünk áll. Ennek a munkának a sikeres elvégzéséhez pedig még egy fontos előfeltételt teljesítenünk kell, ez pedig a bizalom helyreállítása.
Tisztelt Honfitársaim!
Adventben vagyunk, a lelki elmélyülésre, elcsendesedésre való időben. Ha módunk nyílik rá, gondoljuk át, ki-ki személy szerint miként tudna többet tenni ennek érdekében, mint tett eddig. Mindannyiuknak békés adventet, áldott karácsonyt és reményteljes újesztendőt kívánok!
Van, amikor a politikai elméletek, ideológiák és retorikák kijönnek a pártpolitikai kabinetekből, kijönnek a közjogi, tudományos vagy éppen politikai marketing szakmai műhelyekből és szembetalálkoznak a valósággal. A demokráciákban ilyen találkozása a politikának a valósággal a választás maga.
A 2014-es esztendőben a kárpát-medencei magyar politikai osztály két választáson is megmérettetik, azaz a magyar politika – és így a nemzetpolitika is - két alkalommal is átesik a valóság próbáján: az egyik az európai parlamenti választás, a másik a magyarországi parlamenti választás.
Ezeken a választásokon az Önök által képviselt majd minden magyar közösség valamilyen formában érintett: az erdélyi magyarok magyarországi nemzettársaikkal együtt mindkét választáson akadálymentesen szavazhatnak – hasonlóképpen a horvátországi, szlovéniai testvéreinkhez – , a felvidéki magyarok elviekben csak az europarlamenti választásokon, míg a délvidéki magyar társaink csak a magyarországi választásokon fejezhetik ki akadálytalanul a véleményüket. A legakadályozottabbak ezeken a választásokon a kárpátaljai magyar társaink, reméljük, hogy ezen jogi korlátozás nem tart sokáig, és addig is ígérjük a kárpátaljai magyarságnak, hogy politikai üzenetét meghalljuk, megértjük és számon tartjuk.
Mindezek okán, kérem engedjék meg, hogy röviden ezen választások jelentőségéről szóljak. Ami az europarlamenti választásokat és Brüsszelt illeti: amit nagyjából eddig is tudtunk az Európai Unióról, arról most brüsszeli papírunk is van.
Nevezetesen tudtuk, tapasztaltuk azt, hogy az Európai Uniónak problémaelhárító álláspontja és magatartása van az Európában számbeli kisebbségben élő, őshonos nemzeti közösség ügyeiben. Az Európai Uniót foglalkoztatja az uborka görbületének szabályozása, igen helyesen foglalkoztatja az Európába más földrészekről bevándorló százezrek és milliók sorsa, de nem foglalkoztatja a nyelvi és kulturális önazonosságáért küzdő, több tízmilliós, kisebbségi sorban élő őshonos európai ember sorsa.
A Székely Nemzeti Tanács és az RMDSZ által egyeztetett módon, változó tartalommal és külön-külön elindított európai polgári kezdeményezéseknek közös sorsa lett a brüsszeli elutasítás. Ezzel az Európai Unió tulajdonképpen azt üzeni, hogy a nemzeti közösségek jogvédelmi küzdelmében nem érdemes jogkövető, békés, tárgyalásos magatartást tanúsítani, mert az nem talál meghallgatásra. Az Európai Uniónak ezen üzenete erősíti a politikai szélsőségeket, erősíti a közösségi jogok erőszak útján történő érvényesítésének veszélyét.
Tőlünk, magyaroktól, azonban történelmi értelemben is távol áll bármiféle erőszakos jogérvényesítés, és nem is vagyunk úgy öltözve hozzá –, hogy egy klasszikust idézzek. Rendületlenül hiszünk a békés jogkeresés és jogteremtés esélyében. Ezért a mostani brüsszeli elutasítás nem azt kell eredményezze, hogy elfordulunk Brüsszeltől – az Európai Parlamenttől –, hanem ellenkezőleg, a kárpát-medencei magyarságnak a korábbiakhoz képest nagyobb létszámban kell képviseltetnie magát az Európai Parlamentben. Még több európai szövetségest kell megnyernünk az ügynek, és még elszántabban kell dolgoznunk azért, hogy az Európai Unió felülvizsgálja a számbeli kisebbségben élő őshonos európai nemzeti közösségek – így a magyar közösségek – iránt tanúsított politikáját.
Engedjék meg, hogy megköszönjem a Székely Nemzeti Tanácsnak és az erdélyi magyar közélet szereplőinek az európai polgári kezdeményezések érdekében kifejtett munkájukat, illetve külön is megköszönjem minden erdélyi magyar politikai erőnek azt, hogy félretéve belső vitáikat, a Székely Nemzeti Tanács által szervezett százezer főt mozgósító Székely Menetelésen példát mutattak valódi összefogásból és együttműködésből. Példát mutattak Európának a békés elszántságból és erőt illetve önbizalmat sugároztak a jogaiért küzdő minden kárpát-medencei magyar közösségnek.
Ez a magyar autonómiához, az egyenlő méltósággal élhető élethez vezető út. Ha kitartunk rajta, célba fogunk érni.
Ennek az útnak fontos, nélkülözhetetlen állomása Brüsszel, az Európai Parlament. Ezért nemzetpolitikai szempontból 2014-ben a legfontosabb feladat, hogy a magyar választópolgárok segítségével a kárpát-medencei magyar képviselet erejét növeljük Brüsszelben. Ami a magyarországi parlamenti választásokat illeti, nemzetpolitikai szempontból történelmi választások előtt állunk.
Azért történelmi, mert a magyar állam fennállása során eddig soha nem nyílt lehetőség arra, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok általános, egyenlő, közvetlen és titkos demokratikus szavazati joggal egyidejűleg részt vehettek volna a magyar országgyűlés megválasztásában. Az 1848. évi 5-ös törvénycikkely megteremtette a magyar történelemben a népképviseleti választói jogot, a 2014-es országgyűlési választás pedig először teszi lehetővé minden magyarnak a nagyvilágban, hogy egyidejűleg, azonos cél érdekében élhessen a szavazati jogával.
A 2014-es magyarországi parlamenti választások megerősítik a nemzet közjogi egyesítését. A külhoni magyarok által leadott szavazatok nem a mennyiségük, hanem a minőségük okán nyithatnak két vonatkozásban is új fejezetet a magyar politikában.
Az egyik új lehetőség, hogy a külhoni magyar szavazatok révén a magyar államnak nem pusztán erkölcsi felhatalmazása, hanem választási legitimációja lesz arra, hogy képviseljen minden magyart, bárhol is éljen a nagyvilágban. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi jogi értelemben is megteremtődnek a feltételei annak, hogy a magyar közösségek részügyei egyetlen magyar ügyként legyenek megjeleníthetőek a nemzetközi kapcsolatokban.
A másik új lehetősége a jövő évi magyarországi parlamenti választásoknak, hogy a külhoni magyarok bevonása a magyarországi politikai akaratképzésben segítheti a magyarországi pártpolitikát abban, hogy felszámolja önmagán belül azt a nemzeti tudathasadást, ami 1919 óta jelen van a magyarországi politikai osztály nemzethez való viszonyában.
A magyarországi baloldalt segítheti abban, hogy visszaforduljon a nemzetéhez, a magyarországi liberálisokat segítheti, hogy felélesszék a magyarok nemzeti szabadelvűségét, a magyarországi jobboldalnak pedig lehetőséget ad, hogy kiteljesítse politikai hitvallását.
Tisztelt Honfitársaim!
Ahogy jeleztem, ebben a törvényhozási ciklusban valószínűleg ez az utolsó találkozásunk ebben a körben, a KMKF legközelebbi plenáris ülésére csak a jövő év közepén kerül sor. A számvetés és a számadás kötelezettsége nyilvánvaló. Hosszasan lehetne taglalni a szűkebben vett nemzetpolitika terén elért eredményeket, miként azt is, mivel maradtunk még adósok magunk számára.
Nagyon mélyről indultunk. A huszonhárom millió románozás, az egységes magyar nemzet létének elvitatása, december 5-e szégyene mélyítette azt a mocsarat, amelyből ki kellett lábalnunk. A bizalom ott, azok között is megbomlott, ahol korábban még létezett, nem csak az anyaországban, de kívül is. Hitvallás a nemzeti összetartozásról, országgyűlési bizottság létrehozása az elszakított nemzetrészek iránti felelősségvállalás kiteljesítése érdekében, az alaptörvény elfogadása, félmillió állampolgárságát visszanyert magyar ember, a választójog kiterjesztése a határokon átívelő nemzetegyesítés jegyében - a múlt tükrében mindez nem kevés, de nem is elég. Részben szimbolikus, részben közjogi relevanciával bíró előfeltételei, egyfajta keretrendszere annak a sziszifuszi munkának, amely a mindennapi valóságban is érzékelhető módon kell, hogy összekösse a nemzetet egyben tartó szálakat, s amely munka még előttünk áll. Ennek a munkának a sikeres elvégzéséhez pedig még egy fontos előfeltételt teljesítenünk kell, ez pedig a bizalom helyreállítása.
Tisztelt Honfitársaim!
Adventben vagyunk, a lelki elmélyülésre, elcsendesedésre való időben. Ha módunk nyílik rá, gondoljuk át, ki-ki személy szerint miként tudna többet tenni ennek érdekében, mint tett eddig. Mindannyiuknak békés adventet, áldott karácsonyt és reményteljes újesztendőt kívánok!
Sajtószolgálat
6 December 2013