Tisztelt Ünneplő Közösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim!

A második világháború után Európa romokban hevert. Egy istentelen és embertelen diktatúra kínozta meg, és egy szörnyű háború rombolta le. Újra kellett kezdeni mindent. Újra ki kellett jelölni azokat az utakat, amelyeken járni lehet, s amelyeken emberhez illő életet lehet élni. Ekkor kezdtek el az európaiak ismét gondolkodni egy hármas jelkép jelentéséről, azon három dombról, amelyre a nyugati világ szabadságból, kultúrából és hitből felépült. Ez a három domb az athéni Akropolisz, a római Capitolium és a jeruzsálemi Golgota.

A magyarság Budapesttől Csíkzsögödig Szent István királyunk óta részese Európa keresztény építkezésének. Jelenkorunkban gyakran beszélünk az Akropoliszról és a Capitoliumról, az általuk jelképezett európai tudomány és államszervezés nagyszerű teljesítményeiről. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a Golgota keresztútjáról sem.

Arról az egyszerű tényről, hogy a kereszténység tanítása szerint az ember életének és szenvedésének van célja és értelme: a másik ember, akivel összetartozunk. Amint a Megváltó vállára vette a keresztet, nemzedékek hosszú sora vállalta mindazt az áldozatot, ami ahhoz kell, hogy az életet továbbadja. Továbbadja békében és háborúban, bőségben és ínségben.

Mi, magyarok is ezért éltünk túl mindent, s ezért nem pusztultunk el a tatár és török dúlás, mindenféle megszállások és diktatúrák rémuralma idején sem. Ezért tudtuk megőrizni és újjáépíteni kultúránkat és államiságunkat, ezért tudjuk összetartozásában megerősíteni a nemzetünket ma is.

Európában ma sem élünk könnyű időket – még akkor sem, ha sokkal jobb anyagi körülmények között élhetünk, mint az előttünk járó nemzedékek. A három domb – és különösen a Golgota – által szimbolizált értékek ismét veszélyben vannak.

Szent II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezte azt a romboló nihilizmust, amely anyagi érdekektől vezettetve szét akar verni minden lelki közösséget – a családjainkat, a hitbéli gyülekezeteinket és a legtágabb lelki sorsközösséget, a nemzetet is. A halál kultúrája a szabadság nevében a rend ellen fordul, a jog nevében a demokrácia létére tör. Célja a természetes közösségek felmorzsolása olyan ─ a nemi, családi, vallási és nemzeti önazonosságukból kiforgatott ─ fogyasztói lényekké silányított egyénekre, akik értéktudatuk elveszítése miatt már képtelenek érdekeik felismerésére, képtelenek az önvédelemre, és ezért biztosabban alávethetők, uralhatók és kifoszthatók. Mindez ellen az európai embernek csak a keresztény hite, a gyermekáldást vállaló családi szeretetközössége, és az értékeiben öntudatos nemzeti közössége nyújthat védelmet.

Nem szabad felednünk: a nyugati világ nem létezhet a Golgota nélkül, Európa nem létezhet kereszténység nélkül. Minden fontos dolog, amit Európa az elmúlt századok alatt hozzátett az emberiség életéhez, valamiféleképpen kapcsolatban van a kereszténységgel: annak eszmeiségéből sarjadt, folyamatosan abból táplálkozik. Ezért fogalmazott pontosan annak idején az Európai Unió egyik alapító atyja, hogy „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”.

A ma megszentelt zsögödi keresztút ezért egy európai emlékeztető, amelyért köszönettel tartozunk alkotóinak, köszönettel tartozunk a zsögödi gyülekezetnek.
Arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy hit, hűség és áldozat nélkül senki számára nincs sem megmaradás, sem feltámadás.

Időről időre el fognak jönni ide az emberek, hogy – Nagyböjtben, Húsvétra készülve, vagy csak életük fontos pillanataiban – végigjárják, és lélekben megtapasztalják a Golgota mélységeit. Eközben nem egyszerűen felteszik majd az élet nagy kérdéseit, hanem válaszokat is találhatnak rá. Ahogy a régiek mondták: „amíg imádkoznak az emberek, megszületnek a válaszok”.

„Háromságban Egy Szent Isten, Áldjon Minden Nemzetség!” – ez az üzenet olvasható az utókor számára a csíkzsögödi Szentháromság Plébániatemplomnak a templomhajót a szentélytől elválasztó csúcsíves diadalívén. Őseink áldozata adjon erőt a hitében és szülőföldjében gyökerező székelységnek Erdélyben, adjon erőt a magyarságnak a Kárpát-medencében, és adjon reményt Európa számára a nagyvilágban.

Isten segítsen bennünket, hogy szülőföldünkön megmaradhassunk azoknak, akik vagyunk: keresztény magyaroknak!