Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Egyetemi Polgárok, kedves Fiatalok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy új tanév kezdetén sok egyetemnek az a célja, hogy tegyen egy lépést afelé, hogy a jövőben egyszer világszínvonalra jusson.

A mai tanévnyitóját az Állatorvosi Egyetem azon cél jegyében tartja, hogy a jövőben is világszínvonalon maradjon. Ma ugyanis itt, Budapesten nemcsak a világ egyik nagy múltú állatorvosi egyeteme kezdi meg 234. tanévét, hanem az egyik legjobb is, 149 esztendeje változatlan helyszínen és oktatási folytonossággal, napjainkban már közel 50 országból érkező egyetemi hallgatókkal. Egy olyan egyetem, melynek több tankönyvét szakmai alapműként tartják számon szerte a világon, ahol a magyar mellett világnyelveken is folyik az oktatás, és amely egyetemet fenntartó alapítvány névadójának, Marek Józsefnek komáromi szobrán az áll, hogy „a világ állatorvosainak tanítómestere”.

Napjainkban a magyar állatorvostudomány több mint két évszázados teljesítménye szakmai talapzatán újulhat meg szervezetileg az Állatorvostudományi Egyetem, ezért hálás szívvel gondolunk ma is az állatorvosi képzést hazánkban 1787-ben megalapozó Tolnay Sándor professzorra, aki nemcsak a szakmájának, hanem az anyanyelvünknek is a szerelmese volt. Az ő konok küzdelmének köszönhető, hogy a magyar nyelv képzési nyelvvé válhatott a korabeli idegen nyelvű állatorvosi felsőoktatásban. Köszönettel tartozunk mindazon nagyszerű oktatóknak, akik az idők során öregbítették az egyetem hírnevét, mindazon hallgatóknak, akik itt megszerzett tudásukkal egy életen át állatorvosi esküjük szerint szolgáltak, és szívből gratulálunk mindazoknak – az egyetem csaknem száz egykori végzős hallgatójának – akik a mai napon jubileumi elismerésben részesülnek.

Tisztelt Egyetemi Közösség!

Napjainkban is megtapasztalhatjuk annak igazságát, hogy rendkívüli időkben különösképpen felértékelődik rendes teendőink elvégzésének fontossága.

A világjárvány mindannyiunk számára egy ilyen rendkívüli helyzet. Egyéni és közösségi próbatétel fegyelemből, felelősségből és a megváltozott élethelyzetekhez való alkalmazkodási képességből.

Jó hír – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarország mindeddig jól vizsgázott. Jól vizsgáztak oktatási rendszerünk intézményei is, ezért ma egészségügyi szempontból az Állatorvosi Egyetem is biztonságban kezdheti meg a tanévet. Tehát rendes teendőinknek – mint amilyen a tanévnyitás – eleget tudunk tenni.

A ránk köszöntött idők azonban nemcsak a járvány miatt rendkívüliek. A világon ma erőteljes verseny, hatalmi pozícióharc és átrendeződés zajlik – politikai, katonai, pénzügyi, gazdasági, technológiai és kulturális téren egyaránt.

Érdekek és értékek ütköznek, s a mindezzel együttjáró növekvő bizonytalanság a XXI. század embere számára felértékeli a biztonság problémakörének fontosságát. Az egészségügyi biztonságtól a katonai biztonságig, az élelmiszerbiztonságtól a digitális biztonságig, az energetikai biztonságtól a klímabiztonságig, az egyéni létbiztonságtól a közbiztonságig sorjáznak a válaszra váró kérdések világszerte. S noha egyre inkább látható, hogy a globalizáció kihívásaira adandó megfelelő válaszok megtalálásához az erőforrásokat egyre koncentráltabban és hatékonyabban felhasználó új nemzetközi együttműködési rendszerre van szükség, azonközben az is egyre világosabb, hogy – ha meg akarjuk őrizni a demokrácia működőképességét és egyéni illetve közösségi szabadságunk jelenlegi fokát, akkor – meg kell találnunk az együttműködésben azt az új egyensúlyt is, amely biztosítani tudja az alapvető nemzeti érdekek érvényesülését. Ellenkező esetben a nemzetállami demokráciák keretei kiüresednek illetve felbomlanak, értékrendi közösségeink – nemzeteink, családjaink, egyházaink – szétmállanak, és semmi nem lesz, ami társadalmaink kapaszkodókat vesztett tagjait megvédhetné a pénzhatalom általi totális szellemi és anyagi alávetettségtől.

Ilyen körülmények között nemcsak az állami cselekvőképességet szavatoló politikai szuverenitás értékelődik fel, hanem a felsőoktatást és a tudományosságot is magába foglaló nemzeti kulturális teljesítmény is, vagyis egy nemzet azon képessége, hogy önmaga értékeit és érdekeit meghatározza és képviselje. Mindezért a magyar egyetemek nemcsak a nemzetközi felsőoktatás és tudományosság eredményes résztvevői, hanem a magyar kulturális szuverenitás erősödő alapintézményei is kell legyenek.

Ezt a célt szolgálja a magyar felsőoktatásban jelenleg zajló szervezeti modellváltás is: az állam – továbbra is szavatolva az egyetemek pénzügyi stabilitását – vagyonkezelő alapítványoknak adja át az egyetemfenntartói jogokat, ezzel növelve az egyetemek önállóságát, lehetőségét és felelősségét egyaránt, hogy még gyorsabban tudjanak alkalmazkodni az átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokhoz.
Az egyetemek növekvő önállósága azonban egyetlen intézmény számára sem jelenthet növekvő különállást a magyar valóságtól, a nemzeti és társadalmi elvárásoktól. Az egyetemi autonómia ugyanis a magyar kulturális szuverenitás megerősítésére, és nem annak szétrombolására szolgál.

Az Állatorvostudományi Egyetem fenntartói modellváltása sikertörténetnek ígérkezik: nemcsak azért, mert az egyetem tanári kara és a fenntartó alapítvány kuratóriumi tagjai elhivatottak – akiknek ezúttal is köszönjük felelősségteljes munkáját, és sok sikert kívánunk a továbbiakhoz –, nemcsak azért, mert a következő három esztendőben az állam 66 milliárd forintos fejlesztési forrást biztosít az Állatorvostudományi Egyetemnek, hanem azért is, mert ez az intézmény a múltban sem volt hűtlen a magyar rögvalósághoz, ezért a jövőben sem jelent nehézséget alkalmazkodnia a változó valósághoz.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Egy pillanatra idézzük fel gondolatban, milyen volt a világ 1787-ben, amikor a pesti universitas orvoskarán megalapíttatott az állatgyógyászati tanszék, s ez a történet útjára indult. Mit tett azóta a világ és hazánk életéhez hozzá ez az egyetem? Nem adhatunk maradéktalanul számot az eredményekről, a hivatásukat odaadóan gyakorló állatorvosok teljesítményéről, akik a gyógyítás legkülönbözőbb feladataiban pergették le az életüket – sokszor nem csak a betegségekkel, hanem a történelem viharaival is küzdve: háborúkkal, amelyekben helyt álltak, a rendszerváltoztatásokkal vagy gazdasági válságokkal, melyek következményeként újra kellett fogalmazni az állatorvosok helyét a társadalomban. Ne feledjük, az állatorvos a pap, az orvos és a tanító mellett a vidéki Magyarország értelmiségének megbecsült tagja volt, és ez a jövőben sem kellene, hogy másként legyen. Hosszan sorolhatnánk az Állatorvosi Egyetem tudományos teljesítményeit – például a betegségeket, amelyeket ezen az egyetemen írtak le először, amelyekre itt találtak gyógymódot – valójában azonban felbecsülhetetlen és felsorolhatatlan mindaz a szakmai és emberi érték, amelyet az idők során az egyetem adott a hallgatóin keresztül az országnak és a világnak.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Milyen ma állatorvosnak lenni? Egészen mást jelent a budai kerületekben és mást jelent egy faluközösségben, mást jelent egy városi praxisban, mást jelent egy nagy állattartó telepen vagy állami szolgálatban, esetenként a madárinfluenzával vagy a sertéspestissel küzdve. Egy azonban közös: a teremtett élet tisztelete és szolgálata.

A vidéki Magyarország megújulásával és az agrárium újbóli megerősödésével párhuzamosan újra egyre fontosabbá válik az Önök szolgálata. A világban, amelyben élünk, mind jobban felértékelődik az egészséges élelmiszer. A kvantumszámítógépek csodálatosak, de nem tudnak tejet adni, a robotok is nagyszerűek, de jobbak azok a tojások, amelyeket tyúkok tojnak, és húsból is jobb, ami nem műanyagból készül.

Állatorvosok nélkül nincsenek egészséges állatok, azok nélkül pedig nincsenek egészséges állati eredetű élelmiszerek sem.
Egy valóban szuverén Magyarország nem létezhet jól működő agrárium nélkül – jól működő agrárium pedig nem létezhet alkalmas állategészségügy, jól felkészült állatorvosi kar nélkül.
Magyarország szeretne hozzájárulni ahhoz is – egyebek mellett az állatorvosképzéssel is –, hogy minél több ország tudja ilyen téren is elnyerni a maga szabadságát.

A mezőgazdaság teljesítőképessége és fenntarthatósága nemzeti sorskérdés és a világ jövőjét meghatározó kihívás is egyben. A helyes válaszok megtalálásában pedig az Önök szakmájának hozzájárulása sem nélkülözhető.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mai világunkban a tudományos élet is egyre inkább nemzetközivé lesz. Csak azok az országok állhatják meg a helyüket a versenyben, amelyek maguk is korszerű, jó színvonalon művelik a tudományt, a felsőoktatásban pedig gondoskodnak annak közkinccsé tételéről.
Ezúttal is köszöntjük a nagyvilág közel 50 országából érkező hallgatókat, akik az Állatorvostudományi Egyetemen szeretnék megszerezi a választott hivatásuk gyakorlásához szükséges tudást. Szerezzenek barátokat is Magyarországon, s térjenek úgy haza, hogy – az Önök előtt itt végzettekhez hasonlóan – az alma materhez fűződő szép emlékeiken túl magukkal viszik és megőrzik tudományos és szakmai kapcsolataikat
is.

Köszönjük az egyetem magyar hallgatóinak, hogy vállalják a staféta továbbvitelét, az állatgyógyítást, valamint a hazai agrárium és a szülőföld szolgálatát. Legyenek méltók az Önök előtt járó nemzedékek tiszteletet érdemlő emberi és szakmai teljesítményéhez!

Biztonságos és eredményes tanévet kívánok mindannyiuknak! Isten áldja az Állatorvostudományi Egyetem minden polgárát!