Beszéd a Szentkirály Szövetség találkozóján

Szentistván

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt ünneplő Közösség! Kedves Vendégek!

A régiek azt mondták, hogy e világon nincsen semmi állandó – csak a csillagok az égen. Azóta már tudjuk azt is, hogy amit az égen látunk, az is voltaképpen történelem. A csillagok fénye ugyanis sokmillió évvel ezelőtt indult el, s azóta kibocsátóik már egészen máshol vannak – ha egyáltalán léteznek –, mint ahol látjuk őket.
A magyar égen azonban valóban van egy állócsillag: Szent István királyunk. Ezer esztendeje, jó és rossz időben biztos tájékozódási pont a számunkra. Nehéz Lenne úgy Esztergomban, Székesfehérváron, Kalocsán, Pannonhalmán vagy Gyulafehérváron – de nehéz lenne úgy ott járnunk, hogy ne szembesülnénk ránk hagyott örökségével. A Szent Királyról elnevezett Kárpát-medencei településeinken még inkább így van ez. 

Tisztelt Ünneplő Honfitársaim!

Augusztus 20-hoz, az ország születésnapjához közeledve úgy illő, hogy számba vegyük István király művét.
Számba vegyük mindazt, amiből létrejött: a hont keresők és foglalók életét, hosszú vándorlását és megérkezését, Verecke híres útját és a pozsonyi csatát, amely után végleg a miénk lett ez az ország – még akkor is, ha egy évezred alatt néha megszálltak vagy éppen szétszakítottak bennünket kelet vagy nyugat birodalmai.

Számba vegyük, amit István király a maga korában alkotott: a magyarság saját akaratából és erejéből megalapított, a közjó szolgálatára rendelt keresztény államot. Vegyük számba az ország első törvénykönyvét, a megszervezett vármegyéket és egyházmegyéket, amelyek kijelölték életünk jogi kereteit! A felépített várakat, a templomokat és kolostorokat, amelyek évszázadokra a magyar kultúra legfontosabb védművei és műhelyei lettek! Vegyük számba azt a hatalmas politikai teljesítményt, amellyel István, negyven esztendőnyi rettenetesen nehéz uralkodása alatt egyesítette az országot, nem egyszerűen leszámolva az ellene fellázadókkal, hanem a béke egyensúlyát hozva létre. Úgy kapcsolta be királyságát a keresztény világ életébe, hogy nem lett senkinek sem a hűbérese, de a saját jogán egy lett Európa apostoli királyai közül.

Számba vesszük az örökséget is. Mindazt, ami megmaradt az Árpádok országából. Azt, ami túlélte a Szent Király után következő polgárháborús időket. A tatárjárás pusztítását, amikor a fuldai kolostor évkönyvébe azt írták be a derék szerzetesek, hogy Magyarország háromszáz év után elpusztult. Azt, ami túlélte az oszmánokkal vívott két és háromnegyed százados élet-halál harcot. Azt, ami túlélte a Habsburgok birodalmának másodrangú részeként eltöltött csaknem négy évszázadot. Számba kell vennünk mindazt, ami túlélte az istentelen és embertelen XX. század pusztításait: a két világháború poklában elveszett nemzedékeket, Trianon és a párizsi béke nemzetcsonkításait, a nemzeti és a nemzetközi szocializmus diktatúráinak rémuralmát.

Számba vesszük a megtett utat. Mennyit változott azóta az élet, hogy az első vármegyék határait kijelölték, és megvetették az első székesegyházak alapjait! Mennyit változott a világ akár csak a mi életünkben is! Más volt az élet, másra figyeltek az emberek, máshogy és más célokért, más eredményeket elérve dolgoztak, mások voltak a gondolataik a mindennapi betevőről és a fényűzésről.

Mégis: miként az előttünk járó nemzedékek minegyike, úgy mi is a Szent Király népe vagyunk. Nemcsak leszármazottai azoknak, akiket kormányzott, de hitének társai, országának lakói, az eszméi által létrehozott javak örökösei is. Ezért vagyunk ma itt, és ezért találkozunk egymással, az Ő nevében. Köszönöm a Szentkirály Szövetségnek, hogy ilyen szép számban ma is összegyűjtött bennünket a Kárpát-medence minden égtájáról!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Történelem Ura minden embernek és minden nemzedéknek kirendeli a feladatot, és kiszabja hozzá az idejét.
Amint a Szent Királynak megvolt, nekünk is megvan a magunk jelen ideje. Itt és most kell megtennünk önmagunkért és egymásért azt, amit Szent István példája révén a Teremtő nekünk parancsol. 

A változó világban a mi legfőbb korparancsunk változatlan: megmaradni magyarként és keresztényként. Megőrizni szuverén államunkat, megóvni és továbbadni keresztény kultúránkat, erősíteni nemzeti összetartozásunkat, megtartani hazánk és szülőföldünk otthonosságát.
Mindezt önerőből, önfegyelemmel és önbizalommal - úgy, ahogyan Szent István és nemzedéke egykor megteremtette mindazt, aminek mi, mai magyarok felelős őrzői vagyunk.

Napjaink viharos időszakában, amelyben Európa és a nyugati világ hánykódik, létkérdés, hogy sikerrel vívjuk meg a magunk harcait. Meg kell nyernünk a diplomáciai csatákat, hogy Magyarország kimaradhasson a szomszédunkban dúló háborúból, és másfél évnyi küzdelem után előbb fegyverszünet majd béke következhessen. Meg kell nyerni a politikai csatáinkat, hogy vissza tudjuk verni azokat a támadásokat, melyek célja, hogy újra csak egy birodalom részévé tegyenek bennünket.  Meg kell nyernünk a szellemi csatákat is, melyeket a nyugati világot elpusztítani akaró, – Szent II. János Pál pápa megfogalmazása szerint – a halál kultúrájának nevezett erő ellen kell megvívnunk.
A halál kultúrája jegyében szét akarják zúzni életünk eddigi évezredes rendjét és értékeit, fel akarják számolni értéktudatunkat, hogy ne legyünk képesek megkülönböztetni a jót a rossztól. A halál kultúrája erőinek nemcsak az anyagi javaink kellenek, hanem a lelkünk is.

Ezért el akarják idegeníteni az embert önmagától, családjától, hitbéli és nemzeti közösségétől, hiszen az elidegenedett ember magányos, a magányos ember pedig mindig könnyű préda, könnyebben megtéveszthető, megtörhető, alárendelhető és kifosztható. 

A halál kultúrája jegyében fel akarják számolni a nemzeteket, és az azok védelmére hivatott nemzeti államokat, fel akarják számolni a közjón és a közérdeken alapuló jog uralmát, mert a társadalmak kifosztására törő magánérdekek és gátlástalan tervek korlátlan érvényesítésében illetve végrehajtásban a nemzeti öntudat, az állami cselekvőképesség és a demokratikus rend gátló tényező. 

A halál kultúrája el akarja törölni azt a keresztény örökséget, amelyet kétezer esztendővel ezelőtt Jézus hagyományozott követőire, és amelyet ezer esztendővel ezelőtt Szent István hagyományozott a magyar utókorra.

Ennek az ádáz küzdelemnek a csatazaja hallható ma mindenütt a nyugati világban, különösképpen Európában, s e küzdelemben a kontinens nyugati fele illetve az általa meghatározott Európai Unió nem áll győzelemre.

Tömeges illegális migráció, aljas háború, erőszakos gender-propaganda; gazdasági lecsúszás, erkölcsi bomlás, társadalmi szétesés; gyermektelenség, dologtalanság, a felelősségvállalásra és az áldozathozatalra való képtelenség; az önbecsülés hiánya, az önbizalom megrendülése és az önrendelkezés elvesztése; a vezető rétegek korrumpálódása és degenerálódása, a demokrácia kiüresítése, a népről szóló döntések magánhatalmaknak való átjátszása; a nemzetek bomlasztása és kultúrájuk felszámolása, a tekintély- és szabálytisztelet tudatos aláásása, a természet törvényeinek tagadása és a józan ész elvetése – mindez pedig a parttalanná tett emberi jogok és a korlátlannak hirdetett szabadság jegyében! 2023 derekán ez az európai valóság – nem is teljességre törekvő – leírása.

Tisztelt Honfitársaim!

Egy több mint ezer esztendeje jogfolytonosan fennálló európai állam polgáraiként, Szent István Magyarországának örököseiként és egy olyan nemzet tagjaiként, mely történelme során a megmaradásért folytatott küzdelmeivel többször – így 1456-ban, 1849-ben és 1956-ban – is európai hivatást töltött be, ma sem térhetünk ki a kihívás elől, hogy családainkat és nemzetünket, keresztény kultúránkat és életformánkat megvédve, ugyanakkor együttműködve minden Kárpát-medencei és európai sorstárs nemzettel hozzájáruljunk az élet kultúrájának győzelméhez Európában is.

Minderre készek és képesek vagyunk – tisztelt Honfitársaim – mert Szent István népeként mi soha nem az erőinknek megfelelő feladatokat, hanem mindig a feladatainknak megfelelő erőt kérünk és kapunk a Történelem Urától.

A Szent Király emlékezetének talán ez a legidőszerűbb üzenete.

Önerő, önbizalom és önfegyelem – az előttünk álló időkben vezéreljenek bennünket ezek a Szent-Istváni erények, és akkor teljesíteni fogjuk feladatainkat, elődeinknek elégtételt szolgáltatva, utódainknak pedig reményt nyújtva.
Adjon a Jóisten ehhez mindannyiunknak kellő erőt, bölcsességet és kitartást!

Isten éltesse a Szent Királyunk emlékét és a nevét viselő településeink szövetségét!