Beszéd a Vecsési Művelődési Ház átadásán
Beszéd Művelődési Ház átadásán
Vecsés, 2013. május 24.
„Magyarországot úgy lehet talpra állítani, ha mindenütt fölemeljük. Fölemeljük Kisizsákot és Nagykanizsát, Somogysámsont és Budapestet, Kőszeget és Kalocsát. Minden kövét, gerendáját, tégláját, darabját az országnak egyszerre, és ott helyben kell fölemelnünk ahhoz, hogy talpra tudjuk állítani a hazánkat. Ez másképp nem megy.”
Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Vecsésiek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor három esztendővel ezelőtt hozzáfogtunk Magyarország megújításához, miniszterelnök úr ezekkel a szavakkal jelezte annak a munkának a természetét, amibe akkor belevágtunk. Kemény három esztendőn vagyunk túl. Egyszerre kellett kiásni magunkat a nemzet életét minden szinten - a családok, a települések és az állam szintjén - megbénító adóság-hegy alól, egyszerre kellett a befejezetlen rendszerváltoztatás adóságait törlesztenünk, s egyszerre kellett megtalálnunk az ország és a magyarság gyarapodásának új útjait, mindezt a XXI. századi való világ nyomasztó kihívásai közepette.
Mindannyian tudjuk, hogy milyen rettenetesen nehéz, olykor kifejezetten keserves küldetés ez. Három esztendővel a munka kezdete után azt láthatjuk, hogy mintha megfordulna a szél és megváltoznának a dolgok. Közöttük egy sor olyan, amiről úgy tűnt: reménytelen, kilátástalan vállalkozás. Tegnap érkezett a hír például, hogy minden bizonyosság szerint az Európai Bizottság kiengedi Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól. Lépésről lépésre visszanyerjük szabad mozgásterünket, s a teljesítményt a Magyarországgal egyáltalán nem szimpatizáló gazdasági és hatalmi tényezők is kénytelenek elismerni.
Vecsés nem az ország. Vecsés egy hely az országban. Olyan emberek laknak benne mióta világ a világ, akik mindig megdolgoztak a saját otthonukért, családjukért, boldogulásáukért, s ezzel egyszersmind emelték településük rangját és az ország színvonalát. Kevés olyan település van itt a Kárpát-medencében, amelynek a mindennapi munkáját annyian ismernék, és annyian élveznék e munka gyümölcsét, mint épp Vecsését. Sok nemzedék dolgozott és dolgozik meg azért majd’ háromszáz éve, hogy sokak asztalán ott legyen az a páratlan savanyúság, amely az Önök városát és közösségét talán leginkább ismertté tette.
E három évszázad története azt bizonyítja: ha komolyan akarjuk, akkor képesek vagyunk a legnehezebb időket is megélni, ha kell, képesek vagyunk mindent újra kezdeni, és képesek vagyunk építeni, maradandót alkotni. Ha komolyan akarja, minden nemzedék megtalálhatja azokat az utakat, amelyeknek a segítségével képes boldogulni.
Tisztelt Vecsésiek!
Sokat halljuk ma, hogy a dolgok fejben dőlnek el. Ott dől el, hogy mindaz, amit véghez akarunk vinni sikeres lesz-e: alaposan végiggondoljuk-e, elég jól, elég bátran akarjuk-e, s van-e bennünk elég alázat és elszántság, hogy a végére járjunk a dolgoknak. Vecsés komolyan gondolta, hogy megújítja a városközpontot és benne a művelődési házat. Önöknek nemcsak jó ötletük és szép álmaik voltak, de hajlandóak voltak meg is valósítani azokat: felmérték és gondosan felhasználták a lehetőségeiket, körültekintően megtervezték a megvalósítás útjait, és kemény munkával végig is mentek rajtuk.
A kormányzás legfontosabb feladata, hogy lehetőségeket teremtsen és elősegítse ezen lehetőségek megvalósulását. Ahhoz, hogy a dolgok megváltozhassanak, sokak munkájára van szükség. A mai naphoz kapcsolódóan azt mondhatjuk: Brüsszelben, Budapesten és itt, Vecsésen is. Ebben a nagyszerű vállalkozásban partnerük volt az egész ország és partnerük volt Európa. Sokan tartották fontosnak e városközpont ügyét. S az most elkészült. Nagy és szép pillanat ez, melyhez hasonlónak egyre több helyen lehetünk részesei, tegnap Gyálon, holnap Kapuváron, holnapután Tökölön vagy Pápán.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Csodaszép életem volt. Meseszép.” – búcsúzott tőlünk Bálint Ágnes. Ennél nagyobb dolgot egy keményen átdolgozott élet után kevés ember mondhat. Az Õ élete része volt Vecsés életének, éppen úgy, ahogy – túlzás nélkül állíthatjuk – gyermekkorunk meséi révén Magyarország életének is. Az én nemzedékem éppen úgy ismerte és szerette a Futrinka utcát és Mazsolát, mint a gyermekeinké, s azt hiszem, egyáltalán nem megalapozatlan a feltételezés, hogy majd az unokáink is szeretni fogják mindazt, amit és ahogyan elmesélt.
Bálint Ágnes mesét mondott, amivel eddig három emberöltőt tanított emberségre, szépségre, jóságra, igazságra és legfőképpen szeretetre. Meséi összegyűjtötték az embereket – akkor is, ha a tévé előtt néztük, akkor is, ha a rádió körül hallgattuk, s akkor is, ha valaki felolvasta azokat. Azzal a jó érzéssel álltunk fel történetei mellől, hogy együtt, közösen valami kedves és szép dologban volt részünk.
Ennek a művelődési otthonnak, ami az Õ nevét viseli az a küldetése, hogy olyan hely legyen, ami nemcsak várja, de időről időre össze is gyűjti Önöket, hogy találkozhassanak egymással és átélhessék az összetartozás melengető, erőt adó érzését. Abban kell segítenie az embereknek, mindenekelőtt a vecsésieknek, hogy közelebb hozza hozzájuk mindazt a szépséget és igazságot, amit a kultúra – a nemzeti, az európai és a világ kultúrája – megteremtett.
Azt hiszem, sok minden megváltozott és megváltozik Önöknél a Városközpont megújításával. Közösen elvégeztek egy hatalmas munkát, amelynek gyümölcseit együtt fogják élvezni. Tudjuk jól, hogy nemcsak a cél elérése számít, de maga az út is, amíg eljutunk a célig, sokat alakít, formál rajtunk. Bátran mondhatjuk: megerősödve kerültek ki ebből a munkából. A megszerzett sokféle tapasztalat és rutin, kapcsolat és képesség sokat fog hozzáadni a város további fejlődéséhez is.
Önök megteremtették a lehetőséget, hogy még inkább egymás felé fordulhassanak. Azt kívánom mindannyiuknak, hogy találkozzanak sokszor e ház falai között. Éljék meg itt újra meg újra, hogy valóban összetartoznak. Bálint Ágnes gondolatával kívánom Önöknek: legyen szép az életük azon a településen, amelyet otthonukká tettek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vecsés egy hely az országban. Egy hely, ahol komolyan veszik mindazt, ami az életből rájuk hárul: otthont és családot, munkát és összetartozást. Vecsésnek, a vecsésieknek köszönhetően is emelkedik az ország. Köszönjük Önöknek!
Vecsés, 2013. május 24.
„Magyarországot úgy lehet talpra állítani, ha mindenütt fölemeljük. Fölemeljük Kisizsákot és Nagykanizsát, Somogysámsont és Budapestet, Kőszeget és Kalocsát. Minden kövét, gerendáját, tégláját, darabját az országnak egyszerre, és ott helyben kell fölemelnünk ahhoz, hogy talpra tudjuk állítani a hazánkat. Ez másképp nem megy.”
Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Vecsésiek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor három esztendővel ezelőtt hozzáfogtunk Magyarország megújításához, miniszterelnök úr ezekkel a szavakkal jelezte annak a munkának a természetét, amibe akkor belevágtunk. Kemény három esztendőn vagyunk túl. Egyszerre kellett kiásni magunkat a nemzet életét minden szinten - a családok, a települések és az állam szintjén - megbénító adóság-hegy alól, egyszerre kellett a befejezetlen rendszerváltoztatás adóságait törlesztenünk, s egyszerre kellett megtalálnunk az ország és a magyarság gyarapodásának új útjait, mindezt a XXI. századi való világ nyomasztó kihívásai közepette.
Mindannyian tudjuk, hogy milyen rettenetesen nehéz, olykor kifejezetten keserves küldetés ez. Három esztendővel a munka kezdete után azt láthatjuk, hogy mintha megfordulna a szél és megváltoznának a dolgok. Közöttük egy sor olyan, amiről úgy tűnt: reménytelen, kilátástalan vállalkozás. Tegnap érkezett a hír például, hogy minden bizonyosság szerint az Európai Bizottság kiengedi Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól. Lépésről lépésre visszanyerjük szabad mozgásterünket, s a teljesítményt a Magyarországgal egyáltalán nem szimpatizáló gazdasági és hatalmi tényezők is kénytelenek elismerni.
Vecsés nem az ország. Vecsés egy hely az országban. Olyan emberek laknak benne mióta világ a világ, akik mindig megdolgoztak a saját otthonukért, családjukért, boldogulásáukért, s ezzel egyszersmind emelték településük rangját és az ország színvonalát. Kevés olyan település van itt a Kárpát-medencében, amelynek a mindennapi munkáját annyian ismernék, és annyian élveznék e munka gyümölcsét, mint épp Vecsését. Sok nemzedék dolgozott és dolgozik meg azért majd’ háromszáz éve, hogy sokak asztalán ott legyen az a páratlan savanyúság, amely az Önök városát és közösségét talán leginkább ismertté tette.
E három évszázad története azt bizonyítja: ha komolyan akarjuk, akkor képesek vagyunk a legnehezebb időket is megélni, ha kell, képesek vagyunk mindent újra kezdeni, és képesek vagyunk építeni, maradandót alkotni. Ha komolyan akarja, minden nemzedék megtalálhatja azokat az utakat, amelyeknek a segítségével képes boldogulni.
Tisztelt Vecsésiek!
Sokat halljuk ma, hogy a dolgok fejben dőlnek el. Ott dől el, hogy mindaz, amit véghez akarunk vinni sikeres lesz-e: alaposan végiggondoljuk-e, elég jól, elég bátran akarjuk-e, s van-e bennünk elég alázat és elszántság, hogy a végére járjunk a dolgoknak. Vecsés komolyan gondolta, hogy megújítja a városközpontot és benne a művelődési házat. Önöknek nemcsak jó ötletük és szép álmaik voltak, de hajlandóak voltak meg is valósítani azokat: felmérték és gondosan felhasználták a lehetőségeiket, körültekintően megtervezték a megvalósítás útjait, és kemény munkával végig is mentek rajtuk.
A kormányzás legfontosabb feladata, hogy lehetőségeket teremtsen és elősegítse ezen lehetőségek megvalósulását. Ahhoz, hogy a dolgok megváltozhassanak, sokak munkájára van szükség. A mai naphoz kapcsolódóan azt mondhatjuk: Brüsszelben, Budapesten és itt, Vecsésen is. Ebben a nagyszerű vállalkozásban partnerük volt az egész ország és partnerük volt Európa. Sokan tartották fontosnak e városközpont ügyét. S az most elkészült. Nagy és szép pillanat ez, melyhez hasonlónak egyre több helyen lehetünk részesei, tegnap Gyálon, holnap Kapuváron, holnapután Tökölön vagy Pápán.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Csodaszép életem volt. Meseszép.” – búcsúzott tőlünk Bálint Ágnes. Ennél nagyobb dolgot egy keményen átdolgozott élet után kevés ember mondhat. Az Õ élete része volt Vecsés életének, éppen úgy, ahogy – túlzás nélkül állíthatjuk – gyermekkorunk meséi révén Magyarország életének is. Az én nemzedékem éppen úgy ismerte és szerette a Futrinka utcát és Mazsolát, mint a gyermekeinké, s azt hiszem, egyáltalán nem megalapozatlan a feltételezés, hogy majd az unokáink is szeretni fogják mindazt, amit és ahogyan elmesélt.
Bálint Ágnes mesét mondott, amivel eddig három emberöltőt tanított emberségre, szépségre, jóságra, igazságra és legfőképpen szeretetre. Meséi összegyűjtötték az embereket – akkor is, ha a tévé előtt néztük, akkor is, ha a rádió körül hallgattuk, s akkor is, ha valaki felolvasta azokat. Azzal a jó érzéssel álltunk fel történetei mellől, hogy együtt, közösen valami kedves és szép dologban volt részünk.
Ennek a művelődési otthonnak, ami az Õ nevét viseli az a küldetése, hogy olyan hely legyen, ami nemcsak várja, de időről időre össze is gyűjti Önöket, hogy találkozhassanak egymással és átélhessék az összetartozás melengető, erőt adó érzését. Abban kell segítenie az embereknek, mindenekelőtt a vecsésieknek, hogy közelebb hozza hozzájuk mindazt a szépséget és igazságot, amit a kultúra – a nemzeti, az európai és a világ kultúrája – megteremtett.
Azt hiszem, sok minden megváltozott és megváltozik Önöknél a Városközpont megújításával. Közösen elvégeztek egy hatalmas munkát, amelynek gyümölcseit együtt fogják élvezni. Tudjuk jól, hogy nemcsak a cél elérése számít, de maga az út is, amíg eljutunk a célig, sokat alakít, formál rajtunk. Bátran mondhatjuk: megerősödve kerültek ki ebből a munkából. A megszerzett sokféle tapasztalat és rutin, kapcsolat és képesség sokat fog hozzáadni a város további fejlődéséhez is.
Önök megteremtették a lehetőséget, hogy még inkább egymás felé fordulhassanak. Azt kívánom mindannyiuknak, hogy találkozzanak sokszor e ház falai között. Éljék meg itt újra meg újra, hogy valóban összetartoznak. Bálint Ágnes gondolatával kívánom Önöknek: legyen szép az életük azon a településen, amelyet otthonukká tettek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vecsés egy hely az országban. Egy hely, ahol komolyan veszik mindazt, ami az életből rájuk hárul: otthont és családot, munkát és összetartozást. Vecsésnek, a vecsésieknek köszönhetően is emelkedik az ország. Köszönjük Önöknek!
Sajtószolgálat
24 de mayo de 2013