„Vajon mi az, ami nagyszerű, de ugyanakkor nem nehéz?”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatalok!

Egy derék római polgár, bizonyos Marcus Tullius Cicero tette fel ezt a kérdést jó 2000 esztendővel ezelőtt. Nincs egyetlen komoly dolog a világon, aminek véghez vitele ne igényelne komoly erőfeszítést, kemény munkát – és még ennél valami többet, saját magunkból: elkötelezett lelkesedést.

Ma az életünket körülvevő médiumokból a „könnyű siker, könnyű pénz” életszemlélete árad. Az élet azonban nem a celebek világa, ahol – állítólag – munka és teljesítmény nélkül sok pénzt lehet keresni. Ti már tudjátok, kedves fiatalok, hogy nem lehet, de nem is kell, nem szabad és legfőképpen nem is érdemes munka nélkül megúszni az életet. Az élet amúgy sem arra való, hogy megússzuk. Érdemes komoly célokat kitűzni, körültekintően megtervezni a hozzájuk vezető utakat, és keményen megdolgozni értük.

Ti, akik országos szinten a magatok szakmájának legjobbjai vagytok a korosztályotokban, mindezt már átéltétek. Keményen és sikeresen dolgoztatok. Sikeretek nagyon sokak számára jelent majd példát: így dolgozni jó és érdemes.

A munkátok megtermette a maga gyümölcseit: közületek sokan kitűnő álláslehetőségeket, mások a pályakezdéshez szükséges felszerelést kapták meg a verseny végén díjként, jutalomként. Egyszerűen szólva: egy jó kezdés lehetőségét. Ennél azonban fontosabb az, amit a régi bölcsesség úgy fogalmaz meg: a jó munka legnagyobb jutalma, hogy elvégezhettük. Hiszen miközben felkészültetek erre a versenyre, a munka titeket is alakított: tudást és magabiztosságot adott nektek, amivel el lehet kezdenetek a pályafutásotokat. Nem véletlenül mondja a verseny jelmondata: „A jó szakma felér egy diplomával!”

Életünk legtöbb idejét munkával töltjük. Nagyon nem mindegy, hogy szeretjük-e ezt a munkát, amit csinálunk, értünk-e hozzá, és ezért sikeresek vagyunk-e benne. Ti már tudjátok a feleletet erre a kérdésre.

Tisztelt Felkészítő Tanárok! Kedves Mesterek!

„A vágy a tökéletesedésre az ember szívgyökere; itt szenved a legtöbbet, de itt vannak a legjobb örömei is. Ezt becsüli másokban, ha megvalósulni látja, s a legkisebb eredmény láttán is tud csodálkozni.” – mondja Vasadi Péter. Önök azon túl, hogy mesterei a maguk szakmájának, tudásukat át is tudják adni a fiataloknak. Ez pedig az egyik legértékesebb képesség!

A kornak, amiben élünk, nem csak eszmékre és tudásra van szüksége, hanem példaképekre és jó mesterekre, akik nem csak szakmai hozzáértéssel, hanem emberségük példájával is tudnak hatni.

Olyan mesterekre, akik megtanítják a rájuk bízottakat jól és szépen dolgozni, s megtanítják arra is, hogy a megbízhatóság úgy az életben, mint az üzleti világban a legkifizetődőbb stratégia.

Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek!

Sok-sok dologból áll össze az életünk, amit mind-mind egy szakma szállít készen a számunkra. Sok-sok ember munkája szükséges, hogy ez az ország, ami körülvesz bennünket, működjön. Sok-sok hely van ebben a nagy közös együttműködésben: meggyőződésem, hogy mindenkinek juthat benne feladat és munka. Sok olyan szakma van, elsősorban a kétkezi munka, ami egyszerre nehéz és egyszerre mégis nagyszerű, ami megélhetést kínál, még sem akad elég jelentkező, hogy megpróbálkozzon vele.

Ha meg akarjuk változtatni a mostani nehéz helyzetet, ha azt akarjuk, hogy mindenkinek jusson kenyérkereset, meg kell ismertetnünk a fiatalokat a szakmák kínálta biztos megélhetés lehetőségével.

A mostani verseny a résztvevők nagy száma és a színvonal magas szintje is azt jelzi: Magyarország most visszatalál egy útra, amin – mióta világ a világ, meg egy nap – mindig is járt. Joggal remélhetjük, hogy napról napra egyre nagyobb becsülete lesz a szakmáknak, a kétkezi munkának.

Magyarország és a nemzet jövője azon múlik, hogy lesznek-e emberei, akik magas szinten művelik a szakmájukat. Akik a maguk területén, a maguk hivatásában teljesíteni tudják, amit kell: megbízhatóak, hozzáértőek, gondosak és készségesek tudnak lenni.

Az, hogy ennek a minden szempontból nagyszerű versenynek a díjátadója a parlamentben van, nem véletlen. Itt van a helye az Országházban, hiszen a szakemberképzés országos ügy: közös jövőnk egy jelentős szelete múlik rajta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma itt győzteseket ünneplünk – nemcsak a szó versenyzői értelmében. Olyan fiatalokat ünnepelünk, akik felkészültek az életre. Komoly kenyérkereső szakma van a kezükben, két lábbal állnak a saját lábukon: képesek gondoskodni önmagukról, szolgálatára lehetnek másoknak és ezzel sokat hozzá tudnak tenni egy helyi közösség, s rajta keresztül a nemzet életéhez.

„A világ évkönyveiben minden nagy és impozáns mozgalom a lelkesedés győzelme. Semmi nagy dolgot nem értek el enélkül.” – állítja Emerson.

Nos, ahhoz, hogy ma itt találkozhassunk ezekkel a fiatalokkal, nagyon sokaknak kellett együtt dolgozniuk. Nagyon sokaknak kellett lelkesen együtt dolgozniuk, hogy ezek a fiatalok megtalálják az útjukat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatalok!

Van-e ennél nagyobb, nehezebb, szebb, impozánsabb vállalkozás?!

Köszönjük Önöknek mindazt, amit értük tettek!