Tisztelt Művésznő!
Hölgyeim és Uraim!
Kedves Honfitársaim!

A zászlófelvonás mindig azt hirdeti, ha egy küzdelem sikerrel véget ért, vagy ha egy új küzdelem kezdődik. A zászló a múlthoz való hűséget és a jövőbe vetett reménységet jelenti. A zászló közösséget hirdet és közösséget teremt.

Nekünk, mai magyaroknak, az országzászlónk különösképpen ezt jelenti, ezért az apáink és nagyapáink által állított minden országzászló helyreállítása is jelképes bizonyossága annak, hogy a szeretet mindig erősebb a gyűlöletnél, a hűség erősebb a hűtlenségnél és ezért mindig képesek vagyunk újjáépíteni mindazt, amit mások leromboltak.

A zászlónk erejét mindig az alatta felsereglő magyarok hite és áldozata adta, akkor is, ha győzelmet hirdetett, és akkor is, ha ellenség taposott rajta.

Gondoljunk azokra a zászlókra, amelyek Nándorfehérvár és Eger várának tornyain lengtek, amelyek Muhi és Mohács mezején lobogtak. Azokra, amelyekre a szabadság igéit írták, amelyeket a Pilvaxban és a Műegyetemnél bontottak ki, és azokra, amelyeket Isaszegnél, Buda váránál, a Corvin közben és a Széna téren hordoztak, s azokra is amelyek Nagymajténynál, Világosnál vagy Trianon idején hullottak alá.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai napon helyreállított kispesti Országzászlót nyolcvan esztendővel ezelőtt, Magyarország 99. országzászlójaként avattak fel, és egyike volt annak a több mint hétszáz megépített országzászlónak Magyarországon, amelyek hirdették, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésekben halálra, rabságra és felejtésre ítélt magyarság élni akar, szabadságot akar és emlékezni.

Móricz Zsigmond, magyar világunk egyik legjobb ismerője, az első világháború végére bekövetkezett magyar összeomlás legmélyebb okait abban látta, hogy 1867 után ugyan Magyarország látszólag kultúrát produkált, de egy olyan kultúrát, mely idegenül nőtt a magyarság fölé, amelyből hiányzik a nemzeti cél, hiányzik bármiféle önálló magyar élet vezérgondolata. Móricz Zsigmond szerint ezért 1867 után a magyar népben kihunyt, elaludt a hazaszeretet és a sorsközösség tudata. Mindez azért, mert hazug politikával, hazug irodalommal, hazug társadalmi szólásokkal misztifikálták a magyarok életét, amelynek hatására a magyar értelmiségi hűtlen lett, a magyar paraszt magára maradt, a magyar kisiparos szétzüllött, a magyar gyári munkás meg nemzetietlen szocialistává lett.

A magyar emberek egymás iránti közönyének, rokontalanságának, a rideg és feneketlen önzésnek az oka – Móricz Zsigmond szerint – az állami élet formája. Magyarország 1526 óta rabszolgaállam volt, 1867 után pedig Ausztria gyarmatává vált. Móricz szavai fájdalmasak, de érthetőbbé teszik a Trianonhoz vezető utat, mint a szocializmus évtizedeinek hazug történelemkönyvei.

A XX. században a magyarság számára három olyan alkuajánlatot tett a történelem, amelyből akár egyetlen egy is végzetes lehetett volna.

Az első alkuajánlat – miként arra Móricz Zsigmond is utalt - 1867 után fogant, a századfordulóra erősödött meg és 1918-20-ra szegezte a magyarság torkának:

ha a magyarok lemondanak a történelmi országukról, visszakapják az 1526 óta nem létező önálló államukat, önálló nemzeti és állami életet élhetnek, sőt, még az elszakított országrészekkel együtt elszakított magyar nemzetrészeknek is méltósággal élhető közösségi jogokat és életet ígértek. A magyarság – a nyomasztó idegen túlerővel szemben és a nemzeti összetartozás hiányából fakadó belső erőtlensége miatt is – kénytelen volt elfogadni az alkut.

A második alkuajánlat 1947-48-ban érkezett, brutális erővel, s 1956 után bomlott ki a maga teljességében. A lényege az volt, hogy miután lemondtak a történelmi országról, a magyarok mondjanak le a nemzetükről is. Ezért cserébe megmarad az államuk, igaz hogy az szocialista állam lesz, de megmarad, és ez az állam még a legvidámabb barakká is válhat a kommunista lágerben.

A magyarság a fojtogató szorításban és a nemzeti összetartozást tudatosan üldöző, bomlasztó belső meghasonlottság hatására ismét kénytelen volt elfogadni az alkut.

A harmadik alkuajánlat 1989-90-ben érkezett, rendszerváltásnak nevezték, eleinte elegánsnak és barátinak tűnt, de az ajánlat igazi célja ismét csak fokozatosan bontakozott ki: miután a magyarok lemondtak történelmi országukról és meginogtak nemzeti összetartozásukban is, eljött az idő, hogy mondjanak le tulajdonképpen az államukról is.

Így vált volna lehetővé mindössze egy évszázad alatt kiforgatni egy nemzetet önmagából, történelmi országából és nemzeti államából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt két évtizedben a magyarok felismerték, megérezték a harmadik alkuajánlat végzetességét, ezért azt 2010-ben határozottan elutasították, majd ezen döntésüket 2014-ben ismét megerősítették.

A magyarok 2010-ben a régi alkuk folytatása helyett új célt tűztek ki maguknak: olyan államot akarnak, amely szolgálja, és nem kiszolgáltatja a nemzetét, olyan összetartó nemzetet akarnak, amely tudja összpontosítani anyagi, szellemi és lelkierejét önmaga és Európa érdekében, javára egyaránt.

A napjaink országzászlói itt, Kispesten és országszerte azt hirdetik, ezen új céljaink érdekében készen állunk újabb küzdelmekre a nemzeti önbecsülésünk jegyében, senki érdekét nem sértve, csak a magyarok érdekeit szolgálva.

A magyarok újraállított országzászlói nem a múlt kerekét akarják visszaforgatni - miként a zászlók korábbi agresszív rombolói és mai rosszhiszemű vádaskodói állítják - hanem irányt mutatnak, nyomvonalat szabnak a jövőnek.

Az országzászlóink azt üzenik, hogy a nyelvközösségben és sorsközösségben élő nemzet és annak érdekei képezik az állam fundamentumát, hogy nincs európai öntudat nemzeti öntudat nélkül, és nincs európai teljesítmény nemzeti teljesítmények nélkül.

Azt üzenik – miként új Alaptörvényünk is –, hogy hit, nemzet és család nem a múlt rekvizitumai számunkra, hanem megmaradásunk és életünk záloga. Azt üzenik, hogy összetartozunk, s a manapság liberálisnak nevezett téveszmékkel szemben ez az összetartozás az igazi záloga az egyén valódi szabadságának és méltóságának. A történelem, vagy inkább úgy mondanám arctalan, névtelen, de nagyon is hús-vér emberek által mozgatott hatalma harmadik alkuajánlata ma is áll, s egyre erőszakosabban próbálják azt ránk erőszakolni. Adjuk fel hitünket, hagyjuk szétszóródni, elfonnyadni nemzetünket, ne gondoljunk a családdal, adjunk fel mindent, ami emberré tesz bennünket.

Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt Kispesti Polgárok!

Köszönöm mindenkinek, aki munkájával hozzájárult, hogy ezt az üzenetet az újraállított országzászló a mai naptól itt, Kispesten is hirdetheti, vagyis hogy ezt nem tehetjük, mert mi valóban szabadok akarunk lenni.