Beszéd a recski kényszermunkatáborban felállított sztélé avatásán
Tisztelt Megemlékezők!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Lányok és Fiúk!
Recsk történelmi emlékhely. Egy hely, ahol a szabadság véget ért, ahol egy hamis eszme nevében rabságra vetették, megtörték és meggyilkolták a szabadon élő, szabadon gondolkodó, szabadon cselekvő embereket.
Recsk az a hely, ahol megmutatkozik a kontinensnyi méretekben, globális erőként megvalósult szocializmus igazi arca, a kommunizmus lényege: a terror.
A csákánykői tábor egyike azoknak a táboroknak, amelyek az Elbától a Csendes-óceánig, Kínától Észak-Koreán át Kubáig a rendszert életben tartották.
A recski bűnök akkor teljesednek be, ha elfelejtjük őket. „ Mond el fiaidnak és azoknak, akiket rádbízott az Úr” – szól a mózesi tanítás. Az emlékezés ezért nem csak a múltbéli áldozatok iránti tiszteletet, hanem a jövő iránti felelősséget is jelenti.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Recsk megsemmisítő tábor volt, lényegét tekintve egy nemzetgyilkossági kísérlet helyszíne, ahol senkinek az életével sem kellett elszámolni.
Találkozott itt a társadalom szinte minden csoportja: hívő keresztények és gyakorló ateisták, a soá elől megmenekült zsidók meg a frontot és a hadifogságot járt ludovikások, munkások, parasztok és értelmiségiek, korábbi miniszterek és szakszervezeti vezetők, írók, költők, papok, tisztességben megőszült hivatalnokok, saját bestiális rendszerük fogaskerekei közé került kommunisták – és ki tudja ki mindenki még!
Ezért aztán Recsk a nemzet közös börtöne és közös temetője.
Minden közösség, társadalmi csoport kép-viselője raboskodott itt, amely szemben állt a világtörténelem legnagyobb zsarnokságával. Szemben állt tevőlegesen, és szemben állt csupán a puszta létezésével.
1956 igazsága itt, Recsken született meg ebben a pokolban, – és ebben a pokollá tett országban. Falun és városon, a kitelepítettek körében, a norma-rendezésekkel sanyargatott munkásokéban, az évente többször is kifosztott parasztokéban, az élet peremére szorított középosztályéban. 1956 igazsága a szabadság volt.
1956-ban ugyan nem győzhetett ez az igazság, de elpusztíthatatlannak bizonyult. Minden erőszak, minden hazugság és minden titkolózás ellenére a magyarok szívében lelt menedéket. Megmaradt, kitartott a gulyáskommunizmus, a hitelből finanszírozott viszonylagos jólét idején is. S aztán amikor a rendszer Vlagyivosztoktól Berlinig összeroskadt belső ellentmondásainak súlya alatt, ez az igazság okozta vesztét.
A meggyilkolt Nagy Imre újratemetése vagy a recski film bemutatása kijavíthatatlan repedéseket okozott a kommunista láger legvidámabbnak mondott barakkjának falain.
A létező szocializmus bűneinek nyilvános elsorolása volt az első lépés azon az úton, ami elvezetett a szabad választásokig, a szovjet csapatok távozásáig.
Kedves Lányok és Fiúk!
Recsk olyan hely, amelyet mindenkinek meg kell ismernie. Mindenkinek – főként nektek: a parlamentáris demokráciában, a szabad választások korában, a polgári jogok élvezetében és a szabadság lehetőségei között felnőtt nemzedéknek.
Legfőképpen azt kérem tőletek: fedezzétek fel a magatok számára e hely történetét. Fedezzétek fel, értsétek meg, és időről időre emlékezzetek rá. Emlékezzetek és emlékeztessetek másokat is.
Ismerjétek meg e hely emberi tanulságait.
Azt, amit a rabok az évszázados gazdag – szegény, nemes – nem nemes, hívő – nem hívő, városi – vidéki szembenállás után itt mindörökké megtapasztalhattak: hogy összetartozunk. Görgey Guidó, egy bátor magyar királyi honvédtiszt, aki részt vett a nemzeti szocialisták elleni ellenállásban, zsidókat és más üldözötteket mentett, maga is elszenvedte mindazt, ami itt történt.
Így emlékezett:
„Megtanultuk Recsken, hogy az emberi érték annyira az egyéniségtől függ, hogy teljesen mindegy, (…) milyen körülmények közül jönnek az emberek, milyen az iskolai végzettségük, milyen fajtából kerültek oda. Az egyéni érték számít.
Óriási segítség volt, hogy voltak emberek, akik összetartottak, akik egymást megtanulták tisztelni, mert Recsken a vesékbe láttunk. Ott nem volt mese, ott kijött az emberekből, hogy mit érnek.”
A másik nagy tanulság, amit Faludy György költő – aki maga is a táborban raboskodott – így fogalmazott meg: „Emberek lehettünk akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni.” Ez azt jelenti, kedves lányok és fiúk, hogy mindig dönthetünk jó és rossz között – a következményeket pedig vállalnunk kell. Amint vállalta az a rab, aki nem volt hajlandó megütni rabtársát az őr utasítására.
Amint vállalta a következményeket az a rab, aki nem volt hajlandó besúgni társait. Rendkívül kemény kínzásokat kellett mindezért kiállaniuk, de megmaradtak embernek, és – ha megadatott nekik a szabadulás – utána újra tudták kezdeni az életüket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Napjainkban sokan, akik ifjúságukat a szocialista pártállamban, és az utána következő időket a szocialista utódpártban a magyar állami vagyon privatizációnak nevezett elvesztegetésével töltötték, napjainkban az ország átalakítása és rendbetétele kapcsán diktatúrát emlegetnek. Mondják ezt azok, akiknek – általuk soha meg nem tagadott – a politikai, szellemi és jogelődei létrehozták számunkra Recsket.
Ha szétnézünk itt ebben a táborban, megszemléljük a bányát, s azt a néhány relikviát, amit a rendszert védelmező belbiztonsági szolgálatok meghagytak, s amelyet néhány elkötelezett történész és e történet által megérintett emberséges ember gyűjtött össze, s látjuk az emlékművet, ami az itt fogságot szenvedő másfélezer embert sorolja fel, láthatjuk, milyen volt a létező diktatúra.
Recsk figyelmeztetés, hogy milyen erkölcsi terhet vesznek magukra azok, akik leginkább elfelejtenék, elfelejtetnék a múltat.
Ez a hely figyelmeztet mindenkit: nincs és nem is lehet alku a szocializmus terrorrendszerével, s ezért nincs és nem is lehet alku a kínzókkal és börtönőrökkel, sem azok szellemi és politikai örököseivel, sem azokkal, akik bármilyen okból védik és mentegetik őket
Tisztelt Megemlékezők! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma megjelöltük ezt a helyet egy emlékoszloppal, hogy a nemzet más emlékhelyeihez hasonlóan ide irányítsuk a jelenkor figyelmét. Ide irányítsuk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk.
Emlékezzünk és tegyünk érte, hogy soha többé ne történjen meg még egyszer az, ami itt megtörténhetett.
Emlékezzünk, hogy tudjuk és értsük, érezzük és szeressük a szabadságot. A szabadságot, ami Recsk után és 1956 után erősebben köt össze bennünket, mint valaha a történelem folyamán.
Örök kegyelet az áldozatoknak, örök emlékezet az utókornak.
Isten segítsen bennünket!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Lányok és Fiúk!
Recsk történelmi emlékhely. Egy hely, ahol a szabadság véget ért, ahol egy hamis eszme nevében rabságra vetették, megtörték és meggyilkolták a szabadon élő, szabadon gondolkodó, szabadon cselekvő embereket.
Recsk az a hely, ahol megmutatkozik a kontinensnyi méretekben, globális erőként megvalósult szocializmus igazi arca, a kommunizmus lényege: a terror.
A csákánykői tábor egyike azoknak a táboroknak, amelyek az Elbától a Csendes-óceánig, Kínától Észak-Koreán át Kubáig a rendszert életben tartották.
A recski bűnök akkor teljesednek be, ha elfelejtjük őket. „ Mond el fiaidnak és azoknak, akiket rádbízott az Úr” – szól a mózesi tanítás. Az emlékezés ezért nem csak a múltbéli áldozatok iránti tiszteletet, hanem a jövő iránti felelősséget is jelenti.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Recsk megsemmisítő tábor volt, lényegét tekintve egy nemzetgyilkossági kísérlet helyszíne, ahol senkinek az életével sem kellett elszámolni.
Találkozott itt a társadalom szinte minden csoportja: hívő keresztények és gyakorló ateisták, a soá elől megmenekült zsidók meg a frontot és a hadifogságot járt ludovikások, munkások, parasztok és értelmiségiek, korábbi miniszterek és szakszervezeti vezetők, írók, költők, papok, tisztességben megőszült hivatalnokok, saját bestiális rendszerük fogaskerekei közé került kommunisták – és ki tudja ki mindenki még!
Ezért aztán Recsk a nemzet közös börtöne és közös temetője.
Minden közösség, társadalmi csoport kép-viselője raboskodott itt, amely szemben állt a világtörténelem legnagyobb zsarnokságával. Szemben állt tevőlegesen, és szemben állt csupán a puszta létezésével.
1956 igazsága itt, Recsken született meg ebben a pokolban, – és ebben a pokollá tett országban. Falun és városon, a kitelepítettek körében, a norma-rendezésekkel sanyargatott munkásokéban, az évente többször is kifosztott parasztokéban, az élet peremére szorított középosztályéban. 1956 igazsága a szabadság volt.
1956-ban ugyan nem győzhetett ez az igazság, de elpusztíthatatlannak bizonyult. Minden erőszak, minden hazugság és minden titkolózás ellenére a magyarok szívében lelt menedéket. Megmaradt, kitartott a gulyáskommunizmus, a hitelből finanszírozott viszonylagos jólét idején is. S aztán amikor a rendszer Vlagyivosztoktól Berlinig összeroskadt belső ellentmondásainak súlya alatt, ez az igazság okozta vesztét.
A meggyilkolt Nagy Imre újratemetése vagy a recski film bemutatása kijavíthatatlan repedéseket okozott a kommunista láger legvidámabbnak mondott barakkjának falain.
A létező szocializmus bűneinek nyilvános elsorolása volt az első lépés azon az úton, ami elvezetett a szabad választásokig, a szovjet csapatok távozásáig.
Kedves Lányok és Fiúk!
Recsk olyan hely, amelyet mindenkinek meg kell ismernie. Mindenkinek – főként nektek: a parlamentáris demokráciában, a szabad választások korában, a polgári jogok élvezetében és a szabadság lehetőségei között felnőtt nemzedéknek.
Legfőképpen azt kérem tőletek: fedezzétek fel a magatok számára e hely történetét. Fedezzétek fel, értsétek meg, és időről időre emlékezzetek rá. Emlékezzetek és emlékeztessetek másokat is.
Ismerjétek meg e hely emberi tanulságait.
Azt, amit a rabok az évszázados gazdag – szegény, nemes – nem nemes, hívő – nem hívő, városi – vidéki szembenállás után itt mindörökké megtapasztalhattak: hogy összetartozunk. Görgey Guidó, egy bátor magyar királyi honvédtiszt, aki részt vett a nemzeti szocialisták elleni ellenállásban, zsidókat és más üldözötteket mentett, maga is elszenvedte mindazt, ami itt történt.
Így emlékezett:
„Megtanultuk Recsken, hogy az emberi érték annyira az egyéniségtől függ, hogy teljesen mindegy, (…) milyen körülmények közül jönnek az emberek, milyen az iskolai végzettségük, milyen fajtából kerültek oda. Az egyéni érték számít.
Óriási segítség volt, hogy voltak emberek, akik összetartottak, akik egymást megtanulták tisztelni, mert Recsken a vesékbe láttunk. Ott nem volt mese, ott kijött az emberekből, hogy mit érnek.”
A másik nagy tanulság, amit Faludy György költő – aki maga is a táborban raboskodott – így fogalmazott meg: „Emberek lehettünk akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni.” Ez azt jelenti, kedves lányok és fiúk, hogy mindig dönthetünk jó és rossz között – a következményeket pedig vállalnunk kell. Amint vállalta az a rab, aki nem volt hajlandó megütni rabtársát az őr utasítására.
Amint vállalta a következményeket az a rab, aki nem volt hajlandó besúgni társait. Rendkívül kemény kínzásokat kellett mindezért kiállaniuk, de megmaradtak embernek, és – ha megadatott nekik a szabadulás – utána újra tudták kezdeni az életüket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Napjainkban sokan, akik ifjúságukat a szocialista pártállamban, és az utána következő időket a szocialista utódpártban a magyar állami vagyon privatizációnak nevezett elvesztegetésével töltötték, napjainkban az ország átalakítása és rendbetétele kapcsán diktatúrát emlegetnek. Mondják ezt azok, akiknek – általuk soha meg nem tagadott – a politikai, szellemi és jogelődei létrehozták számunkra Recsket.
Ha szétnézünk itt ebben a táborban, megszemléljük a bányát, s azt a néhány relikviát, amit a rendszert védelmező belbiztonsági szolgálatok meghagytak, s amelyet néhány elkötelezett történész és e történet által megérintett emberséges ember gyűjtött össze, s látjuk az emlékművet, ami az itt fogságot szenvedő másfélezer embert sorolja fel, láthatjuk, milyen volt a létező diktatúra.
Recsk figyelmeztetés, hogy milyen erkölcsi terhet vesznek magukra azok, akik leginkább elfelejtenék, elfelejtetnék a múltat.
Ez a hely figyelmeztet mindenkit: nincs és nem is lehet alku a szocializmus terrorrendszerével, s ezért nincs és nem is lehet alku a kínzókkal és börtönőrökkel, sem azok szellemi és politikai örököseivel, sem azokkal, akik bármilyen okból védik és mentegetik őket
Tisztelt Megemlékezők! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma megjelöltük ezt a helyet egy emlékoszloppal, hogy a nemzet más emlékhelyeihez hasonlóan ide irányítsuk a jelenkor figyelmét. Ide irányítsuk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk.
Emlékezzünk és tegyünk érte, hogy soha többé ne történjen meg még egyszer az, ami itt megtörténhetett.
Emlékezzünk, hogy tudjuk és értsük, érezzük és szeressük a szabadságot. A szabadságot, ami Recsk után és 1956 után erősebben köt össze bennünket, mint valaha a történelem folyamán.
Örök kegyelet az áldozatoknak, örök emlékezet az utókornak.
Isten segítsen bennünket!
Sajtószolgálat
20 de septiembre de 2014