Archívum

Archívum - 8 de abril de 2016


Befogadó Magyar Település 2016 Pályázat - Díjátadó ünnepség

Országház

Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Polgármester Urak, Kedves Vendégeink!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy olyan időszakban, amikor sokan hajlamosak visszaélni a befogadás gondolatával, örömömre szolgál, hogy az Országházban ma azokat köszönthetjük, akiknek nem politikai, hanem szívügyük az, hogy Magyarországon az embertársaink befogadásának nemes ügyét önzetlenül és a leggyakorlatiasabb módon szolgálják.

Mahatma Gandhi szavai szerint: „A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”
Ma azokat díjazzuk, akik a fogyatékkal élő embertársaink érdekében áthidalták a határokat az adottságok és a lehetőségek között, és ezáltal – fogyatékosok és nem fogyatékosok számára egyaránt – jobbá tették egy kicsit a világunkat, jobbá tették mindennapjainkat.
A mai díjosztó arra is jó alkalom, hogy tudatosítsuk mindenkiben: miközben a külföldi migránsok befogadásáról vitázunk, sok teendőnk van még önmagunk, azaz magyar polgártársaink befogadása és elfogadása kapcsán, jelképes és valós értelemben egyaránt.

A magyar társadalomban meg kellene tanulnunk jobban elfogadni egymás fizikai, szellemi vagy éppen politikai különbözőségeit.
Mindez nagyban erősítené mindazt, amit nemzeti egységnek szoktunk nevezni, aminek a hiányát mindig mindannyian fájdalmasnak érezzük, és aminek a léte és megnyilvánulása viszont mindig mindannyiunk számára felemelő.

Az egymás befogadásának és elfogadásának van egy nagyon kézzelfogható megnyilvánulása is: fizikailag akadálymentessé tudjuk-e tenni környezetünket a rászoruló embertársaink számára?

Egy közösség ugyanis maga sem lehet egészséges, ha nem tudja befogadni, elfogadni és segíteni az egészségügyi fogyatékossággal küzdő tagjait.

Erősebbé válik az a közösség, amelynek tagjai – fogyatékosok és nem fogyatékosok – valóban odafigyelnek egymásra, valóban törődnek egymással.

Egy ilyen társadalom sokkal könnyebben fel tudja venni a küzdelmet az újabb és újabb – szinte menetrendszerűen érkező – nehézségekkel szemben.

Odafigyelni egymásra, törődni másokkal – ez minden társadalom számára jó befektetés.
Egy olyan befektetés, amely önzetlenségen és szolidaritáson alapul, és ezáltal a legnagyobb a hozama: a közösségi összetartozás megerősödése.
Jó befektetés a befogadók részéről, mert akik általuk befogadást nyernek, egyben esélyt nyernek arra is, hogy az egész település és az egész társadalom értékes, öntudatos, magukról gondoskodni tudó polgáraivá válhassanak.

Nem mindenkinek van szüksége akadály-mentesítésre, de mindenkinek szüksége van az erre irányuló erőfeszítései elismerésére.
Akik a befogadó településeken az akadálymentesítésekről döntenek, s akik ezek megvalósításán fáradoznak, azoknak éppen olyan jól esik az odafigyelés, a visszajelzés, mint a befogadottaknak.

Az általuk kezdeményezett kitüntetéssel, a Befogadó Magyar Település díjjal a befogadottak a kölcsönösség iránti elkötelezettségüket is kifejezik.

Ily módon is megüzenik: nem kötelezően kirótt járandóságnak tekintik, amit kapnak, hanem sokkal többnek: megbecsülésre méltó, emberséges cselekedetnek, amit lehetőségeik szerint viszonozni kívánnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar államnak kötelessége segítenie a társadalmi szolidaritás erősítését, kötelessége segítenie a magyar embereket egymás jelképes és valóságos elfogadásában, kölcsönös segítésében.

Az állam pénzügyi erejéhez és eszközrendszeréhez mérten tudja csak teljesíteni ezen kötelességét, ám az erre a célra fordítható erőforrások szűkösségétől vagy bőségétől függetlenül van valami, ami soha nem váltható ki, nem pótolható: ez az önzetlen emberi segítő szándék.
A szociológusok ismerik az úgynevezett járókelő-effektust.

Ha sokan tartózkodnak például egy baleset helyszínén, a járókelők legtöbbje elodázza a segítségnyújtást. Arra gondol, hogy majd segít más. Sokszor pedig egyetlen fillérbe sem kerülne a segítségre szoruló támogatása, a segítésre hivatottak mozgósítása.
Ha a társadalmi közömbösség eluralkodik rajtunk, akkor bármilyen állami erőforrás terméketlennek bizonyulhat. Ha viszont él a segítő emberi szándék, akkor a gyakran szűkös erőforrások is rendkívül hasznosnak tudnak bizonyulni.

Mai díjazottaink ezen utóbbi lehetőségről tettek cselekvő tanúbizonyságot: a településeik pénzügyi lehetőségeit megtoldották emberséges segítő szándékkal, és kivívták ezzel embertársaik elismerését.

Jó szívvel bíztatjuk Magyarország összes önkormányzatát, kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt, hogy kövessék a jó példát, lehetőségeikhez képest ők is vegyék ki a részüket a nemes és hasznos igyekezetből: élhetőbb környezetet teremteni fogyatékos embertársaink részére.

Gratulálok a díjazottaknak, köszönöm a szervezőknek a mai találkozást, akadálytalan hétköznapokat és mai kellemes ünnepi együttlétet kívánok mindannyiuknak.

Sajtóiroda

8 de abril de 2016