Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Isten hozta Önöket az Országházunk egyik legszebb, és eredeti fényében legújabban helyreállított konferenciatermében, a Delegációs teremben!

Megkülönböztetett tisztelettel és barátsággal köszöntöm lengyel vendégeinket, köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat. Kívánom, hogy a mai konferencia hagyományteremtőnek bizonyuljon, és nyitányává váljon egy olyan – önmagunkról, térségünkről és a nagyvilágról szóló – rendszeres és közös közép-európai eszmecserének és gondolkodásnak, amelynek mindig szívesen nyitunk teret itt, az Országházban, és amelynek mindig szívesen leszünk részesei Varsóban, Prágában és Pozsonyban is.

Napjainkban van egy fiatal tudományág, a geoökonómia, amelynek művelői a jövőre nézve világszerte azt tanácsolják az embereknek, hogy – ha jót akarnak maguknak – próbáljanak vízközelben élni, vízközelben letelepedni és maradni.
Ismerve az emberiség növekvő vízigényét és a földünk apadó édesvíz készleteinek problémáját, ez a javaslat igen megfontolandónak tűnik mindannyiunk számára, hiszen a víz elengedhetetlen feltétele az életnek.

Tisztelt Barátaink, vajon a politológia és művelői milyen tanácsot adhatnak az emberek iránt felelősséggel tartozó politikusoknak? Egy olyan világban, amelyben a politikát sokan el akarják szakítani a valóságtól, azaz valóságidegenné akarják tenni; egy olyan világban, amelyben az alternatívnak nevezett tényekből a modern tömegmanipuláció képalkotó eszközein keresztül olyan virtuális világok, az emberi társadalmak kulturális meghatározottságát figyelmen kívül hagyó bevándorláspolitika hatására olyan párhuzamos társadalmak, és a demokráciát – tévesen – nem az önmaga érdekeit átlátni és megfogalmazni képes közösség szerveződési formájának, hanem pusztán az individuum korlátlannak képzelt szabadságát biztosítani hivatott szolgáltató rendszernek tekintő felfogás révén olyan párhuzamos hatalmi struktúrák épülnek, amelyeknek következménye egy nagy hatalmi átrendeződés lehet a közhatalmak kárára és a magánhatalmak érdekében azzal a céllal, hogy egy új típusú, mindenfajta kontroll nélküli uralom alá hajthassák az embereket.

Nos, egy ilyen világban mindenekelőtt talán azt, hogy a politikát semmilyen körülmények között ne hagyják elszakítani a valóságtól, a politikát őrizzék meg valóságközelinek.

Egy legendás magyar énekes, Cseh Tamás a szocializmus lélekölő időszakában arról énekelt nekünk, hogy: „elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk/Egy Valóság nevű nagybátyánk/Sajnos már nincsen velünk/Levelet ír csak nekünk”. 1990-ben mi, magyarok azt reméltük, hogy a Valóság nevű nagybátyánk végleg visszaköltözik közénk, napjainkban azonban úgy látjuk, hogy Valóság nevű nagybátyánkat valakik végleg ki akarják lakoltatni egész Európából.

Napjainkban világszerte tapasztalható a közérdekeken és közfelhatalmazáson nyugvó közhatalmak és magánérdekeken alapuló és felhatalnazás nélküli, azaz illegitim magánhatalmak korábbi egyensúlyának felbomlása.

A globális technológiai fejlődés hasznait leginkább a magánhatalmak szedik, terheit pedig mindenekelőtt a közhatalmak viselik, ezáltal a közhatalmak részesedése az erőforrásokból csökken, a magánhatalmak erőforrásai pedig nőnek, a közhatalmaknak apadó erőforrásaik, csökkenő mozgásterük és szaporodó kötelezettségeik vannak, míg a magánhatalmaknak egyre több pénzük és egyre kevesebb kötelezettségük van.

Ha a politika elszakad a valóságtól, a magánhatalomnak a közhatalom ellen folytatott egyre élesedő küzdelmében a közhatalom biztosan vesztésre van ítélve. Ha a politikát sikerül valóságközeliként megőriznünk, akkor ugyan nagy csaták árán, de a közhatalom és a magánhatalom közötti egyensúly helyreállítható, és meggyőződésem szerint csak ez eredményezhet békét, fejlődést és emberi méltósággal élhető életet világszerte. A valóságközeli politika emberközeli politika, a felelős politika számára ugyanis a valóságtisztelet nem más, mint a népakarat tisztelete. Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom vezetője mindezt így fogalmazta meg 1852-ben: „Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével. Ez a demokrácia.”

A magyarok és lengyelek közötti kivételes és mély barátság nemcsak a kölcsönösen felismert sorsközösségen, hanem a valóságközeli politikára való közös törekvésen is alapul. A történelemben a magyarok és a lengyelek nagy árat fizetve, saját bőrünkön tapasztalhattuk meg az egykori brit külügyminiszter, Palmerston igazát, miszerint a nagyhatalmaknak nincsenek sem örök ellenségeik, sem örök barátaik, csak érdekeik vannak. Talán ez is magyarázza azt, hogy Budapesten és Varsóban nemcsak a saját érdekeinkhez, hanem egymás barátságához is ragaszkodunk, hiszen – nem lévén nagyhatalmak, viszont többször megtapasztalván a nagyhatalmak velünk szembeni könyörtelenségét – nekünk erre az erőforrástöbbletre szükségünk van. Gondoljuk csak át, milyen véget érhettek volna az elmúlt években országaink és a brüsszeli bürokrácia csatái, ha nem álltunk volna ki egymás mellett.

A magyarok és lengyelek évszázados történelmi érdekközösségének és barátságának tengelyére az elmúlt évtizedekben felépült egy közép-európai regionális együttműködés, a Visegrádi Négyek, amely napjainkban a valóságközeli európai politika megkerülhetetlen központjának bizonyul.

Nem véletlen tehát, hogy Magyarország és Lengyelország napjainkban a valóságidegen európai politika támadásainak kereszttüzében áll. E politikai támadások közepette természetes önvédelmi reflex, hogy elsősorban a támadókra figyelünk, az ő mozgásaikat és hadicseleiket fürkésszük, de nagyon hasznos közben egymásra is figyelnünk, hiszen tudást, erőt és példát nyerhetünk egymástól a saját érdekeink és álláspontunk védelmében.

A 2010-ben megválasztott magyar kormánynak napjainkra immár hét esztendős önvédelmi tapasztalata van, a mandátuma félidejéhez érkezett lengyel kormánynak pedig két esztendős; a valóságidegen és valóságközeli európai politika között pedig a közeljövőben pedig újabb nagy összecsapásokra lehet számítani, így hát a politikatudomány magyar és lengyel képviselőinek ma bőségesen lesz miről eszmét cserélniük egymással.

Magyarországnak és Lengyelországnak nemcsak arra volt ereje, hogy a kommunizmussal szemben ellenállást tanúsítson, nemcsak arra volt ereje, hogy lerázza magáról a posztkommunizmus koloncait, hanem – meggyőződésem szerint – arra is van és lesz ereje, hogy napjainkban Európában megvédje a valóságközeli politikát.
Mindkét ország politikai rendszere kiállta a rendszerváltozás utáni csaknem harminc év próbáját, kormányaink erős társadalmi támogatottsággal bírnak, újító megoldásaik eredményességét pedig még az ellenfeleik is kénytelenek elismerni.

Ma már létezik magyar és lengyel politikai modell, legyen szó gazdaságpolitikáról, családpolitikáról, vagy épp a tömeges illegális bevándorlás elleni küzdelemről és a biztonságról. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a magyar és lengyel barátság és együttműködés Közép-Európa más népei számára is példamutató legyen. Közép-Európa országainak hinniük kell abban, hogy csak együtt lehetünk erősek. Miként e téren a Visegrádi Együttműködés már kiállta az első próbát, az évszázados berögződéseket meghaladva érdemes minden közép-európai államnak a szövetségest megtalálni egymásban ahelyett, hogy nagyhatalmú protektorokat keresnénk, sokszor akár a velünk egy sorsot osztó szomszéd rovására.

Mi, magyarok bízunk abban, és tenni fogunk érte, hogy a következő években tovább erősödjön majd Közép-Európa szerepe és hangja, bízunk abban, hogy a közép-európai valóságközeli politika hozzájárul Európa megerősödéséhez és az Európai Unió elkerülhetetlen megújulásához.

Cseh Tamás általam idézett dalában így ér véget a Valóság nevű nagybácsi levele: „S végül hadd hívjam fela család becses figyelmét a szükséges óvatosságra, mert adódhatnak bajok, most, hogy én távol vagyok.”

Kérem Önöket, hogy a Valóság nevű nagybácsi szerepét magukra öltve írjanak minél több és mennél bölcsebb tanácsokat tartalmazó levelet, az európai politikusok valóságtól elszakadt családjának!
Köszönöm a Nézőpont Intézetnek a mai konferencia megszervezését, eredményes eszmecserét és kellemes együttlétet kívánok mindannyiuknak!