Archívum

Archívum - 21 de octubre de 2021


Kövér László felszólalása az Európa Tanács Parlamenti Elnökeinek konferenciáján - Demokráciák szemben a Covid-19-es közegészségügyi válsággal: tapasztalat-megosztás és hogyan tovább

Athén

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Főtitkár Asszony, tisztelt Házelnök Kollégák,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Noha még nem ért véget a világjárvány, engedjék meg, hogy ez eddigi másfél éves magyar járványvédelmi tapasztalatok alapján megosszam Önökkel azt a két alapelvet, amely szerint a magyar állam kifejti a védekezési tevékenységét, valamint tájékoztassam Önöket a magyar Országgyűlés járványügyi védelmet biztosító intézkedéseiről is. 


Az első alapelv a járványügyi védekezésben az, hogy az élethez való jog megelőz minden egyéb emberi jogot. A járvány közvetlen és nyílt fenyegetést (present and clear danger) jelent az emberi életre, és ez a körülmény rendkívüli jogi helyzetet eredményez minden demokratikus jogállamban. 
A második alapelv, hogy az államnak, mint közhatalomnak a kialakult rendkívüli jogi helyzetben szuverén cselekvési kötelezettsége van, amelyet úgy kell teljesítenie, hogy az életbiztonság és a jogbiztonság követelményei egyidejűleg érvényesüljenek. 


Magyarországon ez a két alapelv érvényesül a járványügyi védekezésben.
Magyarországon a szükséges óvintézkedések betartása mellett a járványidőszak alatt is a szokásos rend szerint, folyamatosan ülésezett az Országgyűlés, ami lehetővé tette, hogy a parlament folyamatosan ellenőrizze a Kormány tevékenységét. A magyar alkotmány elő is írja a személyes jelenlétet a képviselők számára a parlamenti munka során.


A világjárványhoz való alkalmazkodás egyúttal sokféle korlátozást jelentett mindennapi életünkben, amelyet a Covid elleni küzdelmet folytató, parlamentnek felelős     Kormánynak kellett végrehajtania. Sok más országhoz hasonlóan hazánkban is az Országgyűlés felhatalmazására volt szükség. Magyarországon a rendkívüli jogrendi eseteket az Alaptörvényben – a magyar alkotmányban – már a járványt megelőzően is részletesen szabályozták, nem volt szabályozási hiátus, nem állt elő alkotmányos kényszerhelyzet. Az Alaptörvényben szabályozottak szerint a Kormány volt jogosult elrendelni a veszélyhelyzetet, azonban a hozott intézkedéseket az Országgyűlésnek meg kellett hosszabbítania, hogy azok 15 napon belül ne veszítsék hatályukat. A járvány egyes hullámai során a magyar parlament törvényben rendre megadta, illetve meghosszabbította a Kormány számára szükséges felhatalmazást, mindvégig fenntartva ugyanakkor e felhatalmazás visszavonásának jogát. Ez volt az ún. vészfék-klauzula, amivel az Országgyűlés magánál tartotta a helyzet ellenőrzésének végső jogát. 


Az Országgyűlés szerepe azonban aktívabb volt pusztán a felhatalmazás biztosításánál. Tekintettel arra, hogy a járványhelyzet alatt a magyar törvényhozó testület folyamatosan, személyes jelenléttel ülésezett, ez kizárólag úgy volt lehetséges, hogy a képviselők betartották a járványügyi óvintézkedéseket, amelyeket többek között a WHO és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is szorgalmazott. A megelőző intézkedésekkel egyidejűleg a parlament ellenőrző tevékenységét a járványhelyzethez igazította. A Kormány hagyományos parlamenti beszámolási kötelezettségét az Országgyűlés kiterjesztette a Covid intézkedésekre: törvény írta elő a Kormány számára, hogy rendszeresen tájékoztassa az Országgyűlést a védekezésről. Ennek a tartalmában valamelyest változó kontrollnak a keretei között a Kormány képviselői – kezdetben hetente napirend előtt – folyamatosan beszámoltak a parlamentnek a járványügyi helyzetről és a különböző intézkedésekről, plenáris- és bizottsági ülésen egyaránt. A járvány tapasztalatai alapján pedig végül az alkotmányos szabályok módosítására is sor került, amely tovább erősítette az Országgyűlés szerepét, ugyanis 2023-tól a veszélyhelyzet meghosszabbításáról is kétharmados szavazat-többséggel kell döntést hoznia.


Fontos tapasztalat volt az információs technológia és az innováció szerepének felértékelődése az Országgyűlést kiszolgáló apparátus döntés-előkészítő munkájában. 


Magyarország, egyúttal figyelemmel az Európa Tanács és a WHO iránymutatásaira is, számos alkalommal osztotta meg Covid elleni vakcina tartalékait a hozzá forduló nemzetekkel. Hiszünk ugyanis abban, hogy a világjárványra adott megfelelő válasz csak a nemzetek összefogása és együttműködése lehet. A segítségnyújtásban a személyes áldozatvállalás is meghatározó fontosságú volt, így a magyar Országgyűlés képviselői a maguk szerény módján, pártállástól függetlenül. 


Engedjék meg, hogy az előzőekből három gondolatot kiemeljek. A járványhelyzettel szembeni cselekvés során kulcsfontosságú volt a parlament folyamatos működésének fenntartása és ennek keretén belül ellenőrzési tevékenységének gyakorlása. A korábban véghezvitt parlamenti digitalizáció és innováció kimagaslóan bizonyította létjogosultságát és napjainkban nélkülözhetetlenné vált. Végül a járvánnyal szemben tettekben is megnyilvánuló szolidaritás, mint a nemzetek közötti együttműködés legnemesebb hagyománya továbbra is kohéziót teremt Európa és a világ népei között.


Végezetül sajnálatomat kell kifejeznem amiatt, hogy nem minden politikai szereplő magatartása járult hozzá a kohézió erősítéséhez. Néhány európai uniós intézmény képviselői illetve tagállami politikusai a COVID19 járvány elleni védekezés közepette is azt tartották legfontosabb teendőjüknek, hogy hamis tényállításokra támaszkodva, kettős mércét alkalmazva támadják a magyar kormányt a nemzetközi fórumokon, és megpróbálják gyengíteni a pozícióit. Ha komolyan vesszük, hogy a demokráciában a népakaratnak kell tükröződnie, akkor a magyar kormány iránt ideológiai előítéletek alapján ellenszenvet tápláló politikusoknak le kellene vonniuk a megfelelő következtetéseket abból, hogy a magyar kormány azon kevesek közé tartozik, amelyek társadalmi támogatottsága nem hogy csökkent volna, hanem nőtt a sikeresnek tekinthető közegészségügyi és gazdasági válságkezelésnek köszönhetően.


Köszönöm szíves figyelmüket!
 

21 de octubre de 2021