Eminenciás Bíboros Úr, Excellenciás Érsek Úr, Excellenciás Püspök Úr! Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Emlékező és Ünneplő Közösség! Kedves Lengyel Barátaink és Kedves Honfitársaink!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket az Országházban, ahol ma egy lengyel édesanya és egy magyar édesapa gyermekének emléke előtt tisztelgünk, aki az emberség szolgálatában mártírja lett a XX. századnak.

Emlékezésünkre a Szent Korona közelségében kerül sor, amely az ezredéves Kárpát-medencei magyar államiság és összetartozás jelképe, és amelyet – a Hartvik-legenda szerint – II. Szilveszter pápa Vitéz Boleszláv lengyel királynak szánt, de isteni sugallatra Szent Istvánnak, a magyarok apostoli uralkodójának küldött el, összekapcsolva ezáltal a magyarok és lengyelek sorsát a magyar történelmi közgondolkodásban mindjárt a keresztény államalapítástól kezdve.

Egy ezredév alatt azonban nemcsak a magyar és lengyel állam sorsa fonódott össze, hanem a magyar és a lengyel szív is mindig együtt dobbant, örömben és fájdalomban egyaránt.

XX. századi történelmünk vérrel és könnyekkel írt emlékezetünkbe olyan szavakat, amelyek önmagukban hordozzák kimondhatatlan fájdalmunkat; szavakat, amelyek a mártírium megváltó erejéből merítve segítenek bennünket, az utókort abban, hogy igazabbá és jobbá tegyük önmagunkat.

Van, amikor tízezrek tragikus halála és milliók igazság iránti olthatatlan vágya egyetlen szóban összpontosul. A lengyelek számára ilyen szó: Katyń.

Van, amikor jelképesen egyetlen sorsban sűrűsödik a milliókat ért igazságtalanság, amikor milliók sorsa egyetlen életútban, egyetlen személyben, egyetlen névben testesül meg. A magyarok számára ilyen név Esterházy János grófé.

Esterházy János mélyen keresztény, tudatosan magyar és rendíthetetlen demokrata volt olyan történelmi időkben, amelyekben ezen erények mindegyike halálos bűnnek számított. Sorsa nemcsak magyar, hanem lengyel és közép-európai sors is.

Mint cseppben a tenger, Esterházy sorsában mindazok értékei és áldozatai tükröződnek, akiknek egy keresztényellenes, nemzetellenes és demokráciaellenes, vagy másként fogalmazva: egy istentelen és embertelen hatalom a XX. században a testét ugyan megtörte, de lelkét legyőzni nem tudta.

Számunkra, a XXI. század veszélyei és esélyei közepette élő utókor számára Esterházy János mindazon hitvalló keresztényeknek is jelképe, akik akkor válnak a legerősebbekké, amikor térdre kényszerítik őket. Mindezért az ő hite a mi hitünk, az ő ereje a mi erőnk.
Mi, magyarok, lengyelek és közép-európaiak ezt a hitet és ezt az erőt szegezzük szembe a napjainkban ismét ránk fenekedő keresztényellenes, nemzetellenes és demokráciaellenes erőkkel.

A történelem mindannyiunkat megtanított, hogy a bűnök nem akkor teljesednek be, amikor elkövetik őket, hanem akkor, amikor elfeledkezünk róluk. Ma sokan vannak itt velünk, akik nem engedik, hogy az Esterházy János ellen elkövetett bűnök beteljesedjenek.
Megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel köszöntöm körünkben Esterházy János lányát, Esterházy-Malfatti Alice asszonyt, aki az életét szentelte annak, hogy édesapja igazsága ne merülhessen feledésbe.

Tisztelettel köszöntöm Marek Jędraszewszki excellenciás krakkói érsek urat, aki a lengyel lelkiismeretet képviselve küzd a magyarokkal vállvetve Esterházy igazsága érdekében, a hamisság és felejtés erőivel szemben, és aki iránti elismerésünk kifejezésének szándéka hozott ma itt bennünket össze.

Köszöntöm Erdő Péter eminenciás bíboros urat, akinek megtisztelő személyes jelenléte is kiállás az Esterházy János által vallott és megtestesített egyetemes keresztény és magyar nemzeti értékek megőrzése és megerősítése mellett.
Köszöntöm Paulisz Boldizsár urat, a mai nap másik kiemelt személyiségét és másik díjazottját, az önzetlen és kitartó felvidéki magyar akarat azon képviselőjét, akinek mindannyian köszönettel tartozunk azért, hogy az 1957. március 8-án idegen földön, rabságban elhunyt Esterházy János grófnak 2017. szeptember 16-án méltó végtisztességet nyújthattunk szülőföldjén.

Hasonlóképpen engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében megköszönjem a Rákóczi Szövetség elnökének, dr. Halzl József úrnak, hogy 1989 tavasza óta, az általa vezetett közösség tevékenysége révén is éltetője Esterházy János emlékezetének.

Tisztelt Emlékező és Ünneplő Közösség!

„Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” – János evangéliumának ezen üzenete vezérelte Esterházy János életét a XX. században.

Az Ő példája és emlékezete erősítsen mindannyiunkat abban, hogy nyitottak és méltóak az lehessünk igazság üzenetének befogadására a XXI. században is.