„Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, ami csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka.”

Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Borsodnádasdiak! Ebben a nagyszerű pillanatban, amikor e nagyszabású munka elkészültét, egy rendkívül komoly erőfeszítés sikerét ünnepeljük, érdemes Márai Sándor gondolatát idéznünk. Ez a pillanat ugyanis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az Önöké és az enyém: a mienk.

Tisztelt Nádasdiak!

Nemzetünk életét legjobban a nagy újrakezdésekkel írhatnánk le. Ha végigtekintünk az Önök városának történetén, az mindennél jobban mutatja e kijelentés igazságát. A nádasdiakban mindig volt erő újrakezdeni. A tatárjárás utáni hosszú újjáépítésben keletkezett az Önök települése, de így volt ez az oszmán hódítás, így volt ez a két világháború, s így volt ez a rendszerváltoztatás után is.

Sokszor úgy tűnt: nincs tovább, mert nem lehet, nincs erő, nincs út, nincs akarat. De mindig akadtak elkötelezett, bátor emberek, akik megfordították a vesztes helyzeteket: megtalálták a kivezető utakat, a lehetőségeket, amelyekbe kapaszkodva, a lábukat keményen megvetve megfelelhettek a legnehezebb kihívásoknak is. Nincsenek csodák: minden számottevő siker, amit ember elért és elérhet, kemény munkára épül. Ezért minden sikert nagyon meg kell becsülnünk. Borsodnádasd nagyjából 7 és fél évszázados története is erről szól.

Ez az idő most a miénk. A mi nemzedékünknek megadatott, hogy kezébe vegye sorsának alakulását. Megadatott, hogy újrakezdhesse az életét. Kezébe vegye itt, Nádasdon, s itt Magyarországon, itt Európában. Önök éltek a lehetőséggel 1990 után és 2010 után is: kemény munkával újították meg a faluból várossá lett Nádasd életét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor három esztendővel ezelőtt elkezdtük a munkát, mindannyian tudtuk, a dolgok nem maradhatnak úgy, amint addig voltak. Új hozzáállásra, új törvényekre és elszánt tettekre, elkötelezett munkára volt szükség. Most három esztendő után, napjainkban azt láthatjuk, hogy a dolgok megfordulnak. Magyarország megáll a lábán, lassan kiássuk magunkat a ránk rakott adósságteher alól, ami agyonnyomta az ország életének szinte valamennyi részletét: az állam, az önkormányzatok és a családok költségvetését. Ennek jele az a hír is, hogy az Európai Unió nem velünk szimpatizáló vezetése végül kiengedi Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól.

Amikor három esztendővel ezelőtt elkezdtük a munkát, arra szegődtünk, hogy megújítjuk Magyarországot és lépésről lépésre közösen újjáépítjük a vidéki életet. Mindannyian tudjuk, hogy nem élünk könnyű időket, hogy milyen keményen kell küzdenünk a legapróbb eredményekért is. Egyetlen dolog segíthet rajtunk: – jól mutatja ezt az Önök példája is – tégláról téglára kell építkeznünk, napról napra el kell végezni a munkánkat. El kell végeznünk jól és becsületesen, gondosan és körültekintően. Ha így teszünk, minden nehézséget, a legnagyobbakat is meg tudjuk oldani.

Ez az ország a mi hazánk. Senki sem emelheti fel ezt az országot, csak mi mindannyian. Minden falu és város együtt, minden magyar ember közösen. Mindannyiunknak megvan benne a maga feladata, a maga küldetése, a maga öröme.

A mai ünnep – mint minden nagy teljesítmény megszületése – sok-sok emberhez fűződik. Most, amikor megállunk, hogy ünnepeljük ezt a nagy eredményt, gondoljunk ezekre az emberekre. Azokra, akik Brüsszelben kiverekedték a szükséges pénzeket, azokra, akik abból idehaza lehetőségeket formáltak. Azokra, akik tudták, hogy a nádasdiaknak mire van szükségük, és miként lehetne abból terveket és pályázatokat készíteni. Aztán azokra, akik ezeket a terveket megvalósították – hosszú hónapokon át jól és keményen dolgoztak azért, hogy Önök végül birtokba vehessék a megújult városközpontot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Építkezésre ott van szükség, ahol a jövőt tervezik. Ott van szükség új városközpontra, ahol vannak közösségek, amelyek életéhez ez elengedhetetlenül szükséges. Ott, ahol vannak közösségek, amelyeknek szüksége van helyre a találkozáshoz, a közös munkához és a közös szórakozáshoz.

Az állam egyik legfontosabb feladata, hogy közel hozza polgáraihoz a közszolgáltatásokat és a hivatali ügyintézést. Az elmúlt három év alatt nagyot léptünk előre országosan a közigazgatás területén is. Ez az új városközpont lehetőséget ad arra, hogy az eddigieknél sokkal rövidebb idő alatt, sokkal jobb hangulatban, sokkal precízebben végezhesse munkáját a hivatal, s minden ügyfél jó érzéssel távozhasson. Azt gondolom, hogy ez egy olyan komoly cél, amit ezután is érdemes lesz kitűznie a mindenkori hivatal dolgozóinak – mostantól azonban lényegesen jobb eszközök is lesznek hozzá.

A múltunk nem a fájó bús ezer év – hanem az az út, amit apáink és anyáink bejártak. Ha emlékezünk erre az útra, mi leszünk többek. Nem legendákra van szükségünk – sokkal inkább a valóságra. Arra, hogy lássuk: élni és az életet továbbadni sohasem volt könnyű. Önök komolyan foglalkoznak a múlt hagyományainak összegyűjtésével és életre keltésével. Hagyományőrző csoportjaik már most is nagyon sok embernek ajándékozzák a közösség élményét, az összetartozás örömét.

Amióta most májusban a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére tizenkettedikként fölkerült a molnárkalács nádasdi néphagyománya, elmondhatjuk: saját örökségük az egész nemzet örökségének része. Időről időre meg fogja kóstolni sok messziről jött ember, aki Magyarországgal akar majd megismerkedni. Azzal, hogy megmentették és visszatanulták ezt a hagyományt, az egész nemzetet ajándékozták meg egy nagyon is kézzelfogható – nagyon is finom – különlegességgel.

Tisztelt Borsodnádasdiak!

„Nem csak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, amelyet nem szabad elmulasztani” – írja Márai. Kívánom mindannyiunknak, hogy Borsodnádasd folytassa a megkezdett utat. Töltse meg élettel a most épült nagyszerű épületeket, megújított közösségi tereket. Erősítse meg ezzel polgárait, közösségeit, hogy azok is megerősíthessék az egész várost, s ezzel gazdagíthassák a hazát és az egész nemzetet.

Az Országgyűlés elnökeként köszönöm mindazt, amit önmagukért és egymásért, végső soron az egész országér