Archívum

Archívum - 2014. január 7.


Beszéd a Székely Nemzeti Tanács emlékülésén

Tisztelt Elnök úr!
Tisztelt Tanács! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Még egyetlen esztendőben sem volt lehetőségem az újév első napjaiban testületileg találkozni a Székely Nemzeti Tanács tagjaival, ezért hát engedjék meg, hogy elöljáróban mindenkinek tisztelettel kívánjak egészségben, boldog szívvel élhető újesztendőt, amely egy lépéssel ismét közelebb visz bennünket Székelyföld autonómiájához.

Találkozásainkra gondolva meg kell vallanom Önöknek - Nektek, Barátaim - hogy mélyen él bennem a 2010. novemberi országházi találkozásunk emléke. Akkori együttlétünk az Országházat valóban a Nemzet Házává avatta, és egy jelképes székely bélyegzővel hitelesítette a nemzeti összetartozásról tanúságot tevő, valamint a magyar állampolgárság kedvezményes kiterjesztéséről szóló törvényeket, amelyeket néhány hónappal korábban a fogadtunk el a Tisztelt Házban.

Miként minden embernek mindig hasznos születése forrásvidékére visszatérni, úgy a Székely Nemzeti Tanács, mint szervezet számára is hasznosnak bizonyult történelmi megalakulásának helyszínére több mint kilenc évtized után visszatérni. A résztvevő tagok lélekben megerősödtek, és a Székely Nemzeti Tanács, mint szervezet új lendületet kapott.

Minden bizonnyal ennek a lendületnek is köszönhető a Székely Nemzeti Tanács autonómiaküzdelmének kitartó és következetes folytatása, amely látványosan meg is nyilvánult a múlt esztendőben elkezdett Székely Nagy Menetelésben.

Tisztelt Székely Nemzeti Tanács!

Ha a dél-tiroli barátaink tényleges, működő autonómiájának kivívása több mint négy évtizedet tartott, akkor mindenki számára az a jó hírünk van, hogy 1990-től számítva az autonómia irányába tartó történelmi Székely Nagy Menetelés már a fele útját megtette!

Ezért hát mondjátok el, mondjuk el mindenkinek – annak is, aki örül ennek a hírnek, és annak is, aki nem – hogy Székelyföld autonómiája nem az, amitől 1990 után minden évben egy esztendőt távolodunk, hanem az, amihez a jövőben minden esztendővel egy lépéssel közeledünk.

Székelyföld autonómiájának fele útján pontosan tudjuk azt, amit az út kezdetén csak feltételeztünk: hosszú menetelés lesz!

De abban a hitünkben is megerősödtünk útközben, hogy Székelyföld területi autonómiája az egyetlen közösségi létforma, amely a XXI. században egyidejűleg megfelel három elengedhetetlen követelménynek:

Szavatolja a székelyeknek a nemzeti szabadságot, azaz a nyelvi, kulturális és magyar önazonosságuk megőrzéséhez szükséges jogokat;

Biztosítja minden székely ember számára a társadalmi igazságot, azaz egy jobb megélhetést a szülőföldjén;

És nem sérti a román állam egységét, nem sérti Románia határait, és nem sérti a nemzetközi jogot sem.

A kétkedőknek, akik azt állítják, hogy az autonómia nem biztosítana jobb életszínvonalat, mondjátok azt, hogy próbáljuk ki, aztán utána ítélkezzetek.

A székelyek nagy menetelésének előttünk álló szakasza még nehezebb lesz, mint az eddig megtett fele út.

Útközben ne feledtjétek Mahatma Gandhi szavait: „Először megtűrnek Téged, később kinevetnek, utána harcolnak ellened, majd győzöl.”

Annak érdekében, hogy győzzetek, hogy célba érjetek az úton, szükségetek lesz, hogy a 2014-es esztendőtől kezdve egyre növekvő lélekszámban haladjatok az úton, mindezt egyre erősebb lélekkel és lélekjelenléttel tegyétek, és szükség lesz olyan társakra is, akik már érdekeltek vagy érdekeltté tehetők a sikeretekben.

Menetelésetekbe vonjátok be a székely fiatalokat, hiszen ők lesznek a megérkezés nemzedéke, az általatok megteremtett székelyföldi autonómiát ők fogják majd működtetni. A fiataloknak adjatok ösztöndíjakat, hogy felkeressék, és közelről tanulmányozzák Európa működő autonómiáit, a gyerekeknek szervezzetek székelyföldi honismereti táborokat, hogy egyaránt megismerhessék a székely legendáriumot és a székely valóságot.

Találjátok meg, és a nagy utatok sikerében tegyétek érdekeltté román társaitokat. Ha őket meggyőzitek arról, hogy a székelyföldi autonómia nem Románia kárára, hanem Románia hasznára lesz, ha meggyőzitek arról őket, hogy csak azzal a nemzeti szabadsággal akartok élni, amelyet az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban román polgártársaitok dédapái jó szívvel megígértek, és mindezek után arról is meggyőzitek őket, hogy a Románia határai között létrejövő székely területi autonómia mindenki számára a jelenleginél jobb megélhetést ad, akkor román társaitok is a maguk menetelésébe fognak, és érdekeltek lesznek a Ti célba érkezésetekben is.

Magyarország olyan társatok, amely érdekelt a sikeretekben, hiszen azt akarjuk, hogy a székelység a szülőföldjén maradjon, a szülőföldjén éljen jó életszínvonalon, egyenlő méltósággal élhető életet.

Ezért teremtettük meg a székely szülőföld elhagyása nélkül kedvezményesen megszerezhető magyar állampolgárság lehetőségét, ezért biztosítottuk a szülőföld elhagyása nélkül gyakorolható szavazati jogot, hogy a székelység – hasonlóan a külhoni magyarság minden tagjához – a magyar nemzetnek jogi értelemben is teljes jogú tagja legyen.

Mindezekért kérlek benneteket, vessétek latba mozgósítási lehetőségeiteket, hogy a választásra jogosult székelyek legjobb belátásuk szerint szavazzanak a 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon, és hasonlóképpen vegyenek részt és szavazzanak a Romániában ebben az esztendőben sorra kerülő európai parlamenti majd az államfői választásokon.

Magyarországon a székelyek és a külhoni magyarok szavazata elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi szempontból fontos, míg Romániában a magyar érdekek érvényesítésében a székelyek szavazatainak a mennyisége is fontos, és akár sorsdöntő is lehet.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának legutóbbi ülésén fejtettem ki, és Nektek is meg szeretném erősíteni kedves barátaim, hogy Magyarországon a székelyek és a külhoni magyarok szavazata minőségi változást jelenthet két fontos vonatkozásban:

A külhoni magyarok leadott szavazatai révén a magyar állam a meglévő erkölcsi és történelmi felhatalmazása mellé közvetlen választói legitimációt is nyer arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban képviselhesse a székelységet, illetve valamennyi külhoni magyar közösséget;

Az egyszerűnek nem mondható magyarországi pártpolitikát illetően a külhoni magyarok szavazatainak az lehet az örvendetes minőségi következménye, hogy segíti a magyarországi politikai osztályt a magyar nemzethez való viszonyának rendezésében. A baloldalt segítheti abban, hogy könnyebben visszataláljon a magyar nemzethez, amelynek 1919 óta hátat fordított, a liberálisokat segítheti abban, hogy újra felfedezzék a nemzeti szabadelvűség hagyományait, amelyről az elmúlt húsz esztendőben nagyon megfeledkeztek, a radikális jobboldalt talán felelősebbé teheti, és a felelős magyar jobboldalnak pedig erőt adhat, hogy kiteljesíthesse nemzetpolitikáját.

Végezetül, a pártpolitikáról szólva engedjetek meg még egy gondolatot. Említettem, hogy a magyarországi pártpolitika nem mondható egyszerűnek. Nos, az erdélyi magyar pártpolitika sem az, sőt!

Egyáltalán nem az, az általatok is pontosan ismert okok miatt.

Mindezek ismeretében, különösen értékelendő a Székely Nemzeti Tanács azon politikai teljesítménye, amellyel az autonómia ügyében következetesen megpróbálja összekötni az erdélyi magyar pártokat.

Kívánom Nektek, hogy őrizzétek meg és erősítsétek a Székely Nemzeti Tanácsnak az erdélyi magyar politikai pártokat összekötő híd szerepét.

Azt tudom ígérni, hogy az a politikai közösség, az erdélyi Magyar Polgári Párt, amelynek tiszteletbeli elnöke vagyok, hasonlóan hűségesen fog a jövőben is mellettetek állni, mint ahogyan azt korábban is tette.

Köszönöm a figyelmet!

Sajtószolgálat

2014. január 7.