Beszéd Március 15-én, Pápán
„Nemzet vagyunk, s jogunk is, erőnk is van, hogy ne engedjük magunkat tartománnyá süllyeszteni. Jogunk is, erőnk is van, hogy öncél legyünk, s ne idegen céloknak eszköze.”
Tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Ünneplő Pápai Közösség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kossuth Lajos ezekkel a szavakkal fogalmazta meg az 1848-49-es forradalom legfontosabb üzenetét:
Nem engedjük magunkat tartománnyá süllyeszteni – mondták a 1848-as forradalmár magyarok. 2012-ben több százezer magyar ember békemenetben vonult Budapest utcáin, a hatalmas menetoszlop elején egyetlen üzenet volt olvasható: „Nem leszünk gyarmat!”
Hét nemzedéknyi idő.
Ennyi választ el bennünket, mai magyarokat, 1848 hetedik nemzedékét, azaz a forradalom „hetedik gyermekét” a leghíresebb március 15-énk magyarjaitól, Kossuth nemzedékétől.
Ami azonban örökre összeköt bennünket, az a küzdelem azért, hogy a magyar élet ne legyen soha idegen céloknak az eszköze.
Ezért nem tudott és nem tud 1848-49 múlttá válni sem a XX., sem a XXI. században. Nekünk, mai magyaroknak, jó tudnunk: a régiek hite szerint mindig a hetedik gyermek a legszerencsésebb, neki kell beteljesítenie az előtte járók vágyait, céljait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1848 tavaszán Európa, a Szent Szövetség-i Európa válságba került, és alapjaiban rendült meg: tovább úgy élni, amint addig élt, nem tudott. A szabadság eszméje országról országra haladva egyszer s mindenkorra megváltoztatott mindent. Március 15-én aztán Magyarországon is visszafordíthatatlanul elindult a változás.
Vasvári Pál így emlékezett:
„Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított (…) Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem igen akartak forogni (…) Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom.” – írta.
Az óra pedig egy új korszak kezdetét jelezte. Azt, hogy véget ért a feudalizmus: vége volt a jobbágyságnak, vége a kiváltságoknak, vége a helytartóság önkényének, a magyarságnak felelős kormánya alakult. És az idő kereke előre lendült: a nemzet az áprilisi törvények elfogadása után a közös jogokkal, közös kötelességekkel egy testté forrt.
„Velünk van Isten és az igazság” – írta Kossuth a Jellasicsot üldözőbe vevő magyar honvédekhez intézett kiáltványában. A magyar forradalom ezért nem hozott tömeggyilkosságokat és a jakobinusok óta megismert terrort. A magyar forradalom változást követelő akarata nem rombolt, hanem épített, azonnal egy új élet kereteinek megteremtésére sarkallta a forradalmárokat. Egy korabeli pesti lapban, 1848. március 17-én úgy fogalmaztak, hogy a két nappal korábbi Magyarországot valójában egy teljes évszázad választja el új, forradalmi énjétől.
1848 áprilisában nem hőzöngő, gyűlölködő, bosszúért lihegő, hanem felelős, dolgozni, építeni, változtatni kész és képes emberek álltak Magyarország élére.
Olyan vezetők, akik nem másolták az idegen mintákat, hanem az országnak saját pályát teremtettek, nem a régi ruhát foltozgatták, hanem új ruhát szabtak.
Rendkívül rövid történelmi idő – néhány hónap alatt – jó törvényekkel egy erős, korszerű magyar állam alapjait építették meg. Olyannyira erős államét, hogy a magyar szabadságharc vérbefojtásához a világ egyik nagyhatalmának segítségül kellett hívnia egy másikat.
Magyarország 1848-ban polgári állammá vált, amely előtt hatalmas távlatok nyíltak meg.
Amint gróf Széchenyi István írta egy levelében: Magyarország elkezdett a saját tengelye körül forogni. Azaz, ura lenni önmagának.
Önmaga ura lenni - ez az a történelmi tapasztalat, ez az a közösségi képesség, ami egy államalkotó nemzet életében a vereséget győzelemmé, a megaláztatást dicsőséggé, és a rabságot szabadsággá tudja változtatni.
Vérbefojtása ellenére ezért örök győztes a magyarok 1848-49-es forradalma, ez adott és ad erőt és követendő eszményt a magyarok XX. és XXI. századi küzdelmeihez is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európát mai is aggasztó válságok sújtják. A gazdasági, pénzügyi válság mellett népesedési válság, erkölcsi válság, a demokrácia működési zavarai, és az Európai Uniót megalapozó értékek mellőzése miatt létrejött hitelességi válság gyötri az európai politikát, keseríti az európai országok mindennapjait.
Európában az elmúlt fél évszázadban békét teremtő, az államalkotó nemzeteik iránti felelős kormányzás gondolatát, az állami önrendelkezés eszméjét és gyakorlatát súlyos támadások érik, amelyek célja az európai választók demokratikus akaratán nyugvó kormányoknak a demokráciától távol álló, idegen céloknak való alárendelése.
Európában ma egy olyan nemzetközinek mondott világban élünk:
- amelyben a gondolatok és a betűk szabadságát, azaz a vélemény- és sajtószabadságot egy politikailag korrektnek nevezett, de a valósággal és az igazsággal szemben inkorrekt nyelvezet, veszélyezteti;
- amelyben félő, hogy a politikusok és a kormányok nem a választópolgárokkal, hanem üzleti érdekcsoportokkal szemben viselnek felelősséget;
- amelyben a közös teherviselés gyakran azt jelenti, hogy a pénzt onnan veszik el, ahol kevés van, és azok veszik el, akiknek sok van; ahol nem az értékteremtő munkának, hanem a spekulációnak van becsülete és haszna;
- amelyben a vallást, a családot és a nemzetet sokan nem az európai jövő zálogaként, hanem a felejtendő múlt részeként kezelik.
A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság elsőként éreztette a hatását Magyarországon. A magyar állam rendszerváltozást megelőző tudatos eladósítását 2002 és 2010 között az abban érdekeltek szinte a végletekig súlyosbították, ráadásul eladósították az önkormányzatokat, és a devizahitelek csapdájába csalták a magyar családokat is
2004. december 5-én a magyar államot szembefordították a magyar nemzettel, 2006. október 23-án vérbe és könnybe, szégyenbe fojtották az 1956-os forradalmunk ötvenedik évfordulóját.
A magyar állam teljes intézményrendszere, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok éppúgy, mint az iskolarendszerünk, a nyugdíjrendszerünk, az államigazgatásunk, vagy éppen az igazságszolgáltatás a szétesés, a leépülés, a működésképtelenség irányába sodródott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ilyen körülmények között vállalkozott 2010-ben a magyar nemzet arra, hogy visszaszerezze uralmát önnön élete felett, a választópolgárok erre adtak megbízást a magyar állam vezetőinek.
Azt akarták a választópolgárok, hogy a magyar állam vezetői a magyarság érdekeit képviseljék külföldön, és ne a külföldi érdekeket a magyarok között.
Azt akarták, hogy legyen ismét becsülete az értékteremtő munkának, hogy legyen egy ország a világon, ahol a magyar emberek érdekei az elsődlegesek, legyen egy olyan magyar állam, amely nem rombolja, hanem építi a magyar nemzetet, erősíti a magyarok összetartozását.
És még valamit üzentek a magyar polgárok. Azt mondták világosan, hogy mindenki megértse: „Nem leszünk gyarmat.”
Tisztelt Honfitársaim!
Az üzenetet és a feladatot megértettük, és legjobb tudásunk szerint igyekeztünk végrehajtani.
Itt, szülővárosomban, be kell vallanom Önöknek: az a politikai közösség, amelynek egyik alapító tagja vagyok – jómagammal egyetemben – életünk legnehezebb politikai feladatát kapta meg 2010-ben.
Magyarország új Alaptörvényének elfogadásával keretet teremtettünk a magyar állam újjáépítésének, és a nemzeti összetartozás megerősítésének.
Az ország gazdasága a korábbi zuhanás után növekedési pályára állt, a nyomasztó adósságokat sikerült mérsékelni, pénzügyeinket rendbe tenni. A nemzetközi együttműködésekben vállalt minden kötelezettségünket sikerült teljesíteni, az állami intézményrendszer ésszerű átalakítása megkezdődött, a magyar gazdasági megoldások több vonatkozásban is nemzetközi példaként szolgálnak.
A nemzetközi vitákat vállaltuk, a magyar érdekeket megvédtük.
Mindezen eredményeket az Önök, a magyar emberek teljesítménye, bátorsága és kitartása nélkül nem lehetett volna elérni.
Ma, 2014. március 15-én ez a legnagyobb elégtétel, amivel az 1848-as forradalom ismert és ismeretlen hősei előtt tiszteleghetünk.
Kedves Pápaiak!
Hamarosan ismét választás előtt állunk.
Döntenünk kell arról, hogy a haza folytassa a megkezdett útját, haladjon – és ne álljon, ne forduljon vissza.
Döntenünk kell arról, hogy Magyarország ura maradjon önmagának, és a magyar emberek élete ne válhasson ismét idegen célok eszközévé.
Döntenünk kell arról, hogy az 1848-as forradalom hetedik nemzedéke, azaz mi, mai magyarok, a XXI. században beteljesítsük az 1848-as szabadságharcunk céljait.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Isten segítsen bennünket!
Tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Ünneplő Pápai Közösség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kossuth Lajos ezekkel a szavakkal fogalmazta meg az 1848-49-es forradalom legfontosabb üzenetét:
Nem engedjük magunkat tartománnyá süllyeszteni – mondták a 1848-as forradalmár magyarok. 2012-ben több százezer magyar ember békemenetben vonult Budapest utcáin, a hatalmas menetoszlop elején egyetlen üzenet volt olvasható: „Nem leszünk gyarmat!”
Hét nemzedéknyi idő.
Ennyi választ el bennünket, mai magyarokat, 1848 hetedik nemzedékét, azaz a forradalom „hetedik gyermekét” a leghíresebb március 15-énk magyarjaitól, Kossuth nemzedékétől.
Ami azonban örökre összeköt bennünket, az a küzdelem azért, hogy a magyar élet ne legyen soha idegen céloknak az eszköze.
Ezért nem tudott és nem tud 1848-49 múlttá válni sem a XX., sem a XXI. században. Nekünk, mai magyaroknak, jó tudnunk: a régiek hite szerint mindig a hetedik gyermek a legszerencsésebb, neki kell beteljesítenie az előtte járók vágyait, céljait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1848 tavaszán Európa, a Szent Szövetség-i Európa válságba került, és alapjaiban rendült meg: tovább úgy élni, amint addig élt, nem tudott. A szabadság eszméje országról országra haladva egyszer s mindenkorra megváltoztatott mindent. Március 15-én aztán Magyarországon is visszafordíthatatlanul elindult a változás.
Vasvári Pál így emlékezett:
„Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított (…) Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem igen akartak forogni (…) Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom.” – írta.
Az óra pedig egy új korszak kezdetét jelezte. Azt, hogy véget ért a feudalizmus: vége volt a jobbágyságnak, vége a kiváltságoknak, vége a helytartóság önkényének, a magyarságnak felelős kormánya alakult. És az idő kereke előre lendült: a nemzet az áprilisi törvények elfogadása után a közös jogokkal, közös kötelességekkel egy testté forrt.
„Velünk van Isten és az igazság” – írta Kossuth a Jellasicsot üldözőbe vevő magyar honvédekhez intézett kiáltványában. A magyar forradalom ezért nem hozott tömeggyilkosságokat és a jakobinusok óta megismert terrort. A magyar forradalom változást követelő akarata nem rombolt, hanem épített, azonnal egy új élet kereteinek megteremtésére sarkallta a forradalmárokat. Egy korabeli pesti lapban, 1848. március 17-én úgy fogalmaztak, hogy a két nappal korábbi Magyarországot valójában egy teljes évszázad választja el új, forradalmi énjétől.
1848 áprilisában nem hőzöngő, gyűlölködő, bosszúért lihegő, hanem felelős, dolgozni, építeni, változtatni kész és képes emberek álltak Magyarország élére.
Olyan vezetők, akik nem másolták az idegen mintákat, hanem az országnak saját pályát teremtettek, nem a régi ruhát foltozgatták, hanem új ruhát szabtak.
Rendkívül rövid történelmi idő – néhány hónap alatt – jó törvényekkel egy erős, korszerű magyar állam alapjait építették meg. Olyannyira erős államét, hogy a magyar szabadságharc vérbefojtásához a világ egyik nagyhatalmának segítségül kellett hívnia egy másikat.
Magyarország 1848-ban polgári állammá vált, amely előtt hatalmas távlatok nyíltak meg.
Amint gróf Széchenyi István írta egy levelében: Magyarország elkezdett a saját tengelye körül forogni. Azaz, ura lenni önmagának.
Önmaga ura lenni - ez az a történelmi tapasztalat, ez az a közösségi képesség, ami egy államalkotó nemzet életében a vereséget győzelemmé, a megaláztatást dicsőséggé, és a rabságot szabadsággá tudja változtatni.
Vérbefojtása ellenére ezért örök győztes a magyarok 1848-49-es forradalma, ez adott és ad erőt és követendő eszményt a magyarok XX. és XXI. századi küzdelmeihez is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európát mai is aggasztó válságok sújtják. A gazdasági, pénzügyi válság mellett népesedési válság, erkölcsi válság, a demokrácia működési zavarai, és az Európai Uniót megalapozó értékek mellőzése miatt létrejött hitelességi válság gyötri az európai politikát, keseríti az európai országok mindennapjait.
Európában az elmúlt fél évszázadban békét teremtő, az államalkotó nemzeteik iránti felelős kormányzás gondolatát, az állami önrendelkezés eszméjét és gyakorlatát súlyos támadások érik, amelyek célja az európai választók demokratikus akaratán nyugvó kormányoknak a demokráciától távol álló, idegen céloknak való alárendelése.
Európában ma egy olyan nemzetközinek mondott világban élünk:
- amelyben a gondolatok és a betűk szabadságát, azaz a vélemény- és sajtószabadságot egy politikailag korrektnek nevezett, de a valósággal és az igazsággal szemben inkorrekt nyelvezet, veszélyezteti;
- amelyben félő, hogy a politikusok és a kormányok nem a választópolgárokkal, hanem üzleti érdekcsoportokkal szemben viselnek felelősséget;
- amelyben a közös teherviselés gyakran azt jelenti, hogy a pénzt onnan veszik el, ahol kevés van, és azok veszik el, akiknek sok van; ahol nem az értékteremtő munkának, hanem a spekulációnak van becsülete és haszna;
- amelyben a vallást, a családot és a nemzetet sokan nem az európai jövő zálogaként, hanem a felejtendő múlt részeként kezelik.
A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság elsőként éreztette a hatását Magyarországon. A magyar állam rendszerváltozást megelőző tudatos eladósítását 2002 és 2010 között az abban érdekeltek szinte a végletekig súlyosbították, ráadásul eladósították az önkormányzatokat, és a devizahitelek csapdájába csalták a magyar családokat is
2004. december 5-én a magyar államot szembefordították a magyar nemzettel, 2006. október 23-án vérbe és könnybe, szégyenbe fojtották az 1956-os forradalmunk ötvenedik évfordulóját.
A magyar állam teljes intézményrendszere, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok éppúgy, mint az iskolarendszerünk, a nyugdíjrendszerünk, az államigazgatásunk, vagy éppen az igazságszolgáltatás a szétesés, a leépülés, a működésképtelenség irányába sodródott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ilyen körülmények között vállalkozott 2010-ben a magyar nemzet arra, hogy visszaszerezze uralmát önnön élete felett, a választópolgárok erre adtak megbízást a magyar állam vezetőinek.
Azt akarták a választópolgárok, hogy a magyar állam vezetői a magyarság érdekeit képviseljék külföldön, és ne a külföldi érdekeket a magyarok között.
Azt akarták, hogy legyen ismét becsülete az értékteremtő munkának, hogy legyen egy ország a világon, ahol a magyar emberek érdekei az elsődlegesek, legyen egy olyan magyar állam, amely nem rombolja, hanem építi a magyar nemzetet, erősíti a magyarok összetartozását.
És még valamit üzentek a magyar polgárok. Azt mondták világosan, hogy mindenki megértse: „Nem leszünk gyarmat.”
Tisztelt Honfitársaim!
Az üzenetet és a feladatot megértettük, és legjobb tudásunk szerint igyekeztünk végrehajtani.
Itt, szülővárosomban, be kell vallanom Önöknek: az a politikai közösség, amelynek egyik alapító tagja vagyok – jómagammal egyetemben – életünk legnehezebb politikai feladatát kapta meg 2010-ben.
Magyarország új Alaptörvényének elfogadásával keretet teremtettünk a magyar állam újjáépítésének, és a nemzeti összetartozás megerősítésének.
Az ország gazdasága a korábbi zuhanás után növekedési pályára állt, a nyomasztó adósságokat sikerült mérsékelni, pénzügyeinket rendbe tenni. A nemzetközi együttműködésekben vállalt minden kötelezettségünket sikerült teljesíteni, az állami intézményrendszer ésszerű átalakítása megkezdődött, a magyar gazdasági megoldások több vonatkozásban is nemzetközi példaként szolgálnak.
A nemzetközi vitákat vállaltuk, a magyar érdekeket megvédtük.
Mindezen eredményeket az Önök, a magyar emberek teljesítménye, bátorsága és kitartása nélkül nem lehetett volna elérni.
Ma, 2014. március 15-én ez a legnagyobb elégtétel, amivel az 1848-as forradalom ismert és ismeretlen hősei előtt tiszteleghetünk.
Kedves Pápaiak!
Hamarosan ismét választás előtt állunk.
Döntenünk kell arról, hogy a haza folytassa a megkezdett útját, haladjon – és ne álljon, ne forduljon vissza.
Döntenünk kell arról, hogy Magyarország ura maradjon önmagának, és a magyar emberek élete ne válhasson ismét idegen célok eszközévé.
Döntenünk kell arról, hogy az 1848-as forradalom hetedik nemzedéke, azaz mi, mai magyarok, a XXI. században beteljesítsük az 1848-as szabadságharcunk céljait.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Isten segítsen bennünket!
Sajtószolgálat
2014. március 15.