Archívum

Archívum - 2014. július 06.


Beszéd a Duna-ház megnyitóján

Tisztelt Püspök úr, tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!

1992 karácsonyán egy szó szerint az égből érkező jel, vagyis a Duna Televízió műholdas jele a magyar szó által ismét összekötötte a nagyvilágban élő magyarokat, azokat is, akiket a Kárpát-medencében akkor már több mint hetven esztendeje határokkal szakítottak el egymástól, és azokat is, akik a XX. századi történelem hatására voltak kénytelenek elhagyni a Kárpát-medencét. Ma Torockón a Duna Televízió ismét összeköt, ezúttal a Duna Ház révén teremtve meg a magyarok találkozásának terét.

Az 1990-es rendszerváltozás után újjászülető magyar állam egyik korszakalkotó döntése volt, hogy a korábbi szocialista évtizedek alatt megtagadott nemzeti összetartozás gondolatát és érzését megerősítendő, a magyarok vágyainak megfelelően és a korszerű műszaki lehetőségekkel élve létrehozta a Duna Televíziót mint köztelevíziót. A nemzet határokon átívelő egyesítése tulajdonképpen ekkor kezdődött.

Az elmúlt két évtizedben sokan és sokszor akarták temetni a Duna Televíziót, akárcsak a magyarságot. Ám ez senkinek sem sikerült, és nem is fog sikerülni, mert akiket a szeretet éltet, azokat nem lehet legyőzni.

A nemzet határokon átívelő egyesítésének folyamata 2010 után új szakaszba lépett, akárcsak a Duna Televízió, amely fontos szellemi alkotórészévé vált a szervezetileg egységesülő magyarországi közmédiának.

A magyarországi választópolgárok megbízásából 2010-ben megkezdtük, 2014-től pedig folytatjuk a magyar állam újjáépítését és a magyar nemzet megerősítését. Tesszük mindezt úgy, hogy senki jogos érdekét nem sértjük, csak a magyarok érdekét erősítjük, védjük.

Hiszünk abban, hogy nincs, nem lehet többé úgynevezett határon túli magyar és határon inneni magyar, csak egyetlen szerves magyar ügy létezik: a magyar megmaradás és gyarapodás ügye. Mindig azok a közösségek járnak sikerrel, amelyek összetartozásukban képesek összpontosítani anyagi, szellemi és lelki erejüket, energiáikat.

Most különösen olyan idők járnak, amikor Budapesttől Torockóig szükség van a magyarok akaratának és erejének összefogására. A nemzetünk megerősítésében a magyarságnak szüksége van az erdélyi magyar életerőre, az erdélyi magyarságnak pedig szüksége van a magyar állam és a magyar társadalom támogatására azért, hogy szülőföldjén megőrízhesse és erősíthesse a magyar jövőt.

A nagyvilágban bárhol élő magyarok erejének összevonása érdekében teremtettük meg annak a lehetőségét, hogy a magyar állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztésével a magyarok szülőföldjük elhagyásának kényszere nélkül, szabad akaratuk szerint közjogi köteléket létesíthessenek Magyarországgal. Több, mint hatszázezer magyar ember csatlakozott az állampolgárok közjogi kötelékébe, s sikeresen lezajlott a magyar történelem első olyan képviselő-választása, amelyen az általános, titkos és egyenlő választójog alapján elvileg a nemzet egésze résztvehetett.

Mindez azonban nem maga a cél, csupán annak megközelítéséhez egy nagyon fontos, de önmagában nem elégséges eszköz. A cél pedig nem más, mint hogy a 94 éve szétdarabolt nemzet ne csupán egy apadó lelki forrásokból táplálkozó virtuális közösség legyen, ne is csak a magyar útlevéllel rendelkezők adminisztratív halmaza, hanem újra egy valóságos, a mindennapi élet sűrű kapcsolatrendszerével átszőtt, a lét természetességével átélhető együvé tartozás; egy olyan organikus egység, amely nem a puszta létéért vív folyamatos élet-halál harcot, hanem amelynek megmaradását a napról-napra érzékelhető gyarapodás, erősödés garantálja – anyagiakban és szellemiekben, lélekben és lélekszámban egyaránt.

A magyar megmaradás és gyarapodás szolgálatában rengeteg, kitartást és leleményt igénylő munka vár ránk úgy a politika, mint a gazdaság, a kultúra, a népjólét vagy a közösségi kapcsolatépítés terén. Anyagi és szellemi erőforrásainknak a korábbiakhoz képest nagyobb összpontosítására és hatékonyabb felhasználására lesz szükség ahhoz, hogy munkánk elvégzésével elégtételt adhassunk az előttünk járó magyar nemzedékeknek és reményt az utánunk érkezőknek. De ha hiszünk a sikerünkben , a hit valósággá válik.

„Túlzással, igazságtalansággal, méltánytalansággal, vad indulatokkal, kegyetlenséggel lehet hódítani; megmaradni csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet.” – írta Márai Sándor. Szavainak igazát Clevelandtól Szabófalváig, Melbournetől Budapestig, Szabadkától Torockóig ma is érezzük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönjük mindenkinek, akinek a munkáját dicséri, hogy ma felavathatjuk a torockói Duna Házat. Legyen ez a találkozások háza, amelynek ajtaja minden jó szándékú magyar és nem magyar ember számára nyitott.

Kívánok sok találkozást és vendéget, sok Isten áldotta együttlétet, s ahogy a népdal szól: „Adjon Isten minden jót, jobb időt, mint tavaly vót, sok örömet e házba, boldogságot hazánkba!”

Sajtószolgálat

2014. július 06.