Beszéd a XX. Jász Világtalálkozón
Tisztelt Ünneplő Közösség, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sokan és sokféleképpen keresik a jász titok kulcsát: ha egy nép a történelem során elveszíti őshazáját és nyelvét, miképpen őrzi meg mégis önmagát? Otthonról haza, hogyan tér egy ember, egy nép – miként a jász mondás tartja? A titok kulcsát Gaál Áron költő, Jász Himnusz című fohászában az alábbi szavakkal írta körül:
„Adjál szeretetet annak, kinek nem volt
Csillagokat szórjon árvánknak a mennybolt
Nyájőrző katonák, pásztoraid itt lenn
Csak Te benned bízunk, segíts meg Jász Isten”
A jászok neve hallatán napjainkban sokan mindenekelőtt a szabadságra gondolnak, hiszen méltán híres az önmaguk szabadságát 1745-ben pénzért megváltó jász redemptio ügye. Ám a szabadság soha nem pénzből, hanem mindig hitből lesz.
A jász titok kulcsa ezért a hit, a jász emberek és a jász közösség nemzedékeken átívelő hitbéli képessége.
A hit megtartó erejében rejlik nemcsak a jász önazonosság és megmaradás titka, de a jász jövő záloga is.
A Keleti őshazából elinduló és Nyugaton örök otthont teremtő magyarok és jászok összefonódó története pedig szép példázata a történelmi-lelki sorsközösségnek.
Mindez különösen fontos napjainkban, amikor egy olyan Európában élünk, amelyben sokan akarják tagadni a hitet és nem hisznek a sorsszerűen és szervesen kialakult családi és nemzeti közösségekben sem, ezen közösségeket nem az európai jövő biztosítékaiként, hanem az elfelejteni kívánt európai múlt részeként tartják számon.Olyan Európában élünk, amelyben a szabadságot egyre inkább a lélek ürességeként, az embereket emberekkel összefűző hagyományok, kulturális és erkölcsi kötelékek elvetéseként értelmezik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha egy közösség lélekszámban meggyérül, akkor előbb-utóbb fizikai erejében, védekező képességében, lelki tartásában is meggyengül, akkor előbb-utóbb a javait – földjét és szabadságát – nemegyszer az önazonosságát is az idegenek elveszik. Ez az emberi közösségek történetének íratlan, de örökérvényű szabálya.
Az ősi alánok utódainak, a jászoknak is majdnem ez a sors jutott. A XIII. században Magyarföldön, a három folyó földjén otthonra lelt jász nép Mátyás király korában katolikus hitre tért, lélekben és lélekszámban egyaránt gyarapodott, de a török hódoltság alatt eret vágott rajtuk a történelem. A hat jász székbe szerveződött közösségből a szépnevű Szentelt és Hantos székek teljes lakossága eltűnt, a többi székben élő jász közösség száma vészesen megfogyatkozott, ezért a török uralom alól felszabadító idegenek zálogba adták a Jászságot, a Kiskunságot és a Nagykunságot, azaz zálogba verték a jászok és kunok szabadságát.
A jászok akkor elveszítették jogukat arra, hogy tisztviselőiket és lelkészeiket szabadon választhassák, elveszítették jogukat arra, hogy szabadon ítélkezhessenek saját ügyeikben, és súlyos adóterheket kaptak a vállaikra, elveszítették rendelkezési jogukat a saját erőforrásaik és a maguk által megtermelt értékek felett.
Ha volna kedvünk tréfálkozni, a korabeli eseményeket mai mércékkel mérve akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az 1702-es rendszerváltozásukon átesett jászoknak elmélyült a csatlakozásuk a korabeli nemzetközi integrációkban.
Több mint négy évtizednyi erőgyűjtésre és keservesen nehéz munkaáldozatra volt szükség ahhoz, hogy a jászok felszabadítsák magukat a felszabadítóik alól, hogy 1745-ben visszavásárolják jogaikat, zálogterhektől mentessé tegyék jövőjüket és szabadságukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jász redemptio üzenete napjainkban az, hogy a hit által éltetett és munkával kiküzdött, közösen megélt szabadság visszaszerezhető, az mindig megerősíti a közösséget lélekben és anyagiakban egyaránt, hogy nem kell mindig véráldozatot adni a szabadságért, hogy egyéni és közösségi szinten is mindig van esély szívós erőfeszítéssel megváltani önmagunkat.
Az Országgyűlés, mint a magyar történelem egy fontos pillanatát, ezért jelölte meg határozatával emléknapként a redemptio napját.
A jász hagyományőrzés és kultúraőrzés legnagyobb ünnepe, azaz a Jász Világtalálkozó a legjobb alkalom arra, hogy az Országgyűlés elnökeként elhozzam és átadjam Önöknek az országgyűlési határozat szövegének ünnepi példányát.
Kívánom, hogy a jászok hitéből, elkötelezettségéből és helytállásából is erőt merítve, a magyarok és jászok sorsközösségének jegyében a XXI. században is képesek legyünk saját kezünkbe venni és bölcsen intézni sorsunkat. Semmilyen világi hatalom nem fog megváltani bennünket önmagunk helyett, senkire nem számíthatunk, csak önmagunkra. De önmagunkra, egymásra, muszáj számítani tudnunk, kell tudnunk önmagunkban, egymásban bízni, ha meg akarjuk őrizni gyermekeink, unokáink számára anyagi javainkat, szellemi kincseinket, szabadsághoz való ragaszkodásunkat, önazonosságunkat.
Tisztelt Honfitársaim!
A magyarországi választópolgárok, vagyis az Önök megbízásából, az elmúlt négy esztendőben a magyar állam élén komoly küzdelmet folytattunk azért, hogy jelenkori önmegváltásunk sikeres legyen.
A jelenkori zálogterheket sikerült mérsékelni, azaz az államot, önkormányzatokat és családokat egyaránt nyomasztó eladósítást sikerült megfékezni, a munka becsületének helyreállítását sikerült megalapozni, az ország gazdaságát sikerült növekedési pályára állítani, és a magyarság nemzeti összetartozását, önbizalmát sikerült megerősíteni.
Mindez azt eredményezte, hogy megbízást kaptunk a folytatásra, lehetőséget és kötelezettséget a még több és még eredményesebb munkára.
A ránk váró munkát – magyarok, jászok, kunok – valamennyi honfitársunkkal együtt közösen el fogjuk végezni, és Magyarország ezáltal megváltja önmagát. Ezzel nyújtunk elégtételt az elődeinknek és reményt az utódainknak.
A Jász Világtalálkozó minden résztvevőjének örömteli együttlétet kívánok! Isten áldjon mindannyiunkat!
Sokan és sokféleképpen keresik a jász titok kulcsát: ha egy nép a történelem során elveszíti őshazáját és nyelvét, miképpen őrzi meg mégis önmagát? Otthonról haza, hogyan tér egy ember, egy nép – miként a jász mondás tartja? A titok kulcsát Gaál Áron költő, Jász Himnusz című fohászában az alábbi szavakkal írta körül:
„Adjál szeretetet annak, kinek nem volt
Csillagokat szórjon árvánknak a mennybolt
Nyájőrző katonák, pásztoraid itt lenn
Csak Te benned bízunk, segíts meg Jász Isten”
A jászok neve hallatán napjainkban sokan mindenekelőtt a szabadságra gondolnak, hiszen méltán híres az önmaguk szabadságát 1745-ben pénzért megváltó jász redemptio ügye. Ám a szabadság soha nem pénzből, hanem mindig hitből lesz.
A jász titok kulcsa ezért a hit, a jász emberek és a jász közösség nemzedékeken átívelő hitbéli képessége.
A hit megtartó erejében rejlik nemcsak a jász önazonosság és megmaradás titka, de a jász jövő záloga is.
A Keleti őshazából elinduló és Nyugaton örök otthont teremtő magyarok és jászok összefonódó története pedig szép példázata a történelmi-lelki sorsközösségnek.
Mindez különösen fontos napjainkban, amikor egy olyan Európában élünk, amelyben sokan akarják tagadni a hitet és nem hisznek a sorsszerűen és szervesen kialakult családi és nemzeti közösségekben sem, ezen közösségeket nem az európai jövő biztosítékaiként, hanem az elfelejteni kívánt európai múlt részeként tartják számon.Olyan Európában élünk, amelyben a szabadságot egyre inkább a lélek ürességeként, az embereket emberekkel összefűző hagyományok, kulturális és erkölcsi kötelékek elvetéseként értelmezik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha egy közösség lélekszámban meggyérül, akkor előbb-utóbb fizikai erejében, védekező képességében, lelki tartásában is meggyengül, akkor előbb-utóbb a javait – földjét és szabadságát – nemegyszer az önazonosságát is az idegenek elveszik. Ez az emberi közösségek történetének íratlan, de örökérvényű szabálya.
Az ősi alánok utódainak, a jászoknak is majdnem ez a sors jutott. A XIII. században Magyarföldön, a három folyó földjén otthonra lelt jász nép Mátyás király korában katolikus hitre tért, lélekben és lélekszámban egyaránt gyarapodott, de a török hódoltság alatt eret vágott rajtuk a történelem. A hat jász székbe szerveződött közösségből a szépnevű Szentelt és Hantos székek teljes lakossága eltűnt, a többi székben élő jász közösség száma vészesen megfogyatkozott, ezért a török uralom alól felszabadító idegenek zálogba adták a Jászságot, a Kiskunságot és a Nagykunságot, azaz zálogba verték a jászok és kunok szabadságát.
A jászok akkor elveszítették jogukat arra, hogy tisztviselőiket és lelkészeiket szabadon választhassák, elveszítették jogukat arra, hogy szabadon ítélkezhessenek saját ügyeikben, és súlyos adóterheket kaptak a vállaikra, elveszítették rendelkezési jogukat a saját erőforrásaik és a maguk által megtermelt értékek felett.
Ha volna kedvünk tréfálkozni, a korabeli eseményeket mai mércékkel mérve akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az 1702-es rendszerváltozásukon átesett jászoknak elmélyült a csatlakozásuk a korabeli nemzetközi integrációkban.
Több mint négy évtizednyi erőgyűjtésre és keservesen nehéz munkaáldozatra volt szükség ahhoz, hogy a jászok felszabadítsák magukat a felszabadítóik alól, hogy 1745-ben visszavásárolják jogaikat, zálogterhektől mentessé tegyék jövőjüket és szabadságukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jász redemptio üzenete napjainkban az, hogy a hit által éltetett és munkával kiküzdött, közösen megélt szabadság visszaszerezhető, az mindig megerősíti a közösséget lélekben és anyagiakban egyaránt, hogy nem kell mindig véráldozatot adni a szabadságért, hogy egyéni és közösségi szinten is mindig van esély szívós erőfeszítéssel megváltani önmagunkat.
Az Országgyűlés, mint a magyar történelem egy fontos pillanatát, ezért jelölte meg határozatával emléknapként a redemptio napját.
A jász hagyományőrzés és kultúraőrzés legnagyobb ünnepe, azaz a Jász Világtalálkozó a legjobb alkalom arra, hogy az Országgyűlés elnökeként elhozzam és átadjam Önöknek az országgyűlési határozat szövegének ünnepi példányát.
Kívánom, hogy a jászok hitéből, elkötelezettségéből és helytállásából is erőt merítve, a magyarok és jászok sorsközösségének jegyében a XXI. században is képesek legyünk saját kezünkbe venni és bölcsen intézni sorsunkat. Semmilyen világi hatalom nem fog megváltani bennünket önmagunk helyett, senkire nem számíthatunk, csak önmagunkra. De önmagunkra, egymásra, muszáj számítani tudnunk, kell tudnunk önmagunkban, egymásban bízni, ha meg akarjuk őrizni gyermekeink, unokáink számára anyagi javainkat, szellemi kincseinket, szabadsághoz való ragaszkodásunkat, önazonosságunkat.
Tisztelt Honfitársaim!
A magyarországi választópolgárok, vagyis az Önök megbízásából, az elmúlt négy esztendőben a magyar állam élén komoly küzdelmet folytattunk azért, hogy jelenkori önmegváltásunk sikeres legyen.
A jelenkori zálogterheket sikerült mérsékelni, azaz az államot, önkormányzatokat és családokat egyaránt nyomasztó eladósítást sikerült megfékezni, a munka becsületének helyreállítását sikerült megalapozni, az ország gazdaságát sikerült növekedési pályára állítani, és a magyarság nemzeti összetartozását, önbizalmát sikerült megerősíteni.
Mindez azt eredményezte, hogy megbízást kaptunk a folytatásra, lehetőséget és kötelezettséget a még több és még eredményesebb munkára.
A ránk váró munkát – magyarok, jászok, kunok – valamennyi honfitársunkkal együtt közösen el fogjuk végezni, és Magyarország ezáltal megváltja önmagát. Ezzel nyújtunk elégtételt az elődeinknek és reményt az utódainknak.
A Jász Világtalálkozó minden résztvevőjének örömteli együttlétet kívánok! Isten áldjon mindannyiunkat!
Sajtószolgálat
2014. július 12.