Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Díjazottak, Hölgyeim és Uraim!

Hamvas Béla az Óda a XX. századhoz című, 1945-ben kelt esszéjében úgy fogalmazott a huszadik századi történelmi kísértetek kapcsán, hogy „mindannyiunk közös sorsa, hogy előbb tudjuk, mit fogunk látni, s csak aztán látunk”.

Ilyen kísértetekként azonosította Hamvas a tökélyre törekvő társadalmi hazugságot és képmutatást, az embertelenséget és az államfölötti szörnyképződményeket, amelyek a határtalanná váló kapzsiságból, irigységből, aljasságból, züllésből, árulásból és erőszakból táplálkoznak.

A magyarság iránt felelős írástudók egy csoportja – Pethő Sándor, Szabó Zoltán és hű társaik – már 1938-ban érzékelték a Hamvas által később nevesített XX. századi kísérteteket.

Egy maroknyi magyar akkor hősies kísértetűzésbe fogott: létrehozták a Szellemi Honvédelem gondolatát és mozgalmát, amelynek célja egy emberibb és magyarabb Magyarország volt.

1939-ben írta Szabó Zoltán, hogy „eggyel mindenekelőtt legyünk tisztában: minél veszélyesebbek az idők, annál szükségesebb a Szellemi Honvédelem, minél inkább folyik a harc vassal s puskaporral odakinn, annál erősebbnek kell lennie a védelemnek (…) idebenn, hogy Európa romlásának idején a magyarság még oly gyatra belső szilárdságát erősíthessük. (…) S aki azt hiszi, hogy mindez romantika vagy hazafi merengés, az semmit sem ért a magyar dolgokból”.

Ma már tudjuk, hogy ezt a szellemi honvédelmet elsodorta a második világháború, és megtaposta négy évtizednyi kommunista rendszer, de a gondolat túlélte a XX. századot. Ugyanis a XX. század elmúlt, ám a Hamvas által leleplezett kísértetek itt maradtak. Ezért a magyar szellemi honvédelem és a régi-új kísértetek a XXI. században elkerülhetetlenül ismét találkoznak, a mai magyarok idejében, azaz a mi időnkben.

A Civil Összefogás Fórumának kezdeményezése, amellyel megidézi a szellemi honvédelem gondolatát, és életre hívja a nevét viselő díjat, ezért nem múltba révedés, hanem felkészülés a jövőre.

Különösen elismerésre méltó Szellemi Honvédelem Díjat alapítani egy olyan világban, amelyben az eszme és a szellem helyett az eszmenélküliség és szellemtelenség, a hon helyett a telephely és a statisztikai régiók, az önvédelem helyett az önfeladás a divat.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ostromidőkben élünk, amikor a szellemi honvédelem tárgya a magyar azonosságtudat.
A XXI. században ugyanis a közösségek alárendelésének fő eszköze nem a szállásterületeik elfoglalása, nem a gazdasági és pénzügyi erőforrásaik fölötti rendelkezési jogok korlátozása vagy azoktól való megfosztása, hanem – mindenekelőtt az értéktudatuk semlegesítésével – a közösségek azonosságtudatának megszállása és átalakítása.

Az értéktudatosságától megfosztott közösség többé már nem képes felismerni az érdekeit sem, még kevésbé képes megvédeni azokat.
A XXI. században – minden látszat ellenére – a jövő nem azoké a közösségeké, amelyeknek több a pénzük vagy pusztítóbb a fegyverük, hanem azoké, amelyeknek erősebb azonosságtudata van. Mindez a nemi, családi, vallási, kulturális és nemzeti identitásokból tevődik össze, vagyis mindazon értékekből, amelyek Európában jelenleg erőteljes szellemi ostrom alatt állnak, mint ahogyan éles politikai támadások kereszttűzébe kerül minden olyan állam vagy politika, amely védeni kívánja ezen értékeket.

2010-ben és 2014-ben arra kaptunk megbízást a választópolgároktól, hogy olyan magyar államot építsünk, amely kész és képes megvédeni a magyarok értékeit és érdekeit, kész és képes a nemzetközi együttműködések és szövetségek egyenjogú tagjaként hozzájárulni az európai értékek és érdekek védelméhez.

A vállalt megbízását a magyar állam azonban csak a megbízói, azaz a magyar polgárok segítségével tudja teljesíteni; a magyar és európai értékvitákat csak így tudjuk megvívni; a magyar érdekekért vívott küzdelmet csak így tudjuk sikerre vinni.

Európában páratlan volt az a kiállás a nemzeti értékek és érdekek védelmében, amelyet a Békemenet több százezernyi résztvevője, a szellemi honvédelem valóságos jelenkori békeserege az elmúlt esztendőkben tanúsított.

A magyar állam képviselői nevében innen is köszönöm minden résztvevő polgártársunk tudatosságát és a szervező Civil Összefogás Fórum következetes munkáját.

A Nyugatról érkező aggasztó jelek arra utalnak, hogy az előttünk álló időben nemcsak a magyar, hanem az európai szellemiséget is védeni kell, így Önök, a magyar védők – mint oly sokszor a történelemben – ismét Európát, az európai szellemet is védik, ismét példát, reményt és erőt adhatnak európai sorstársainknak.

Gratulálok a Szellemi Honvédelem Díj első díjazottainak.
A magyar nemzeti érték- és érdekvédelemben kifejtett munkájuk rendkívül magasra helyezi a díjak jövőbeli odaítélésének mércéjét. Tőkéczki László tanár úr évtizedek óta a magyar eszmetörténet, a magyar gondolat lényeglátó ismerője és ismertetője, a magyar és az európai szellemiség igazi védője. Zétényi Zsolt ügyvéd úr – egykori rendszerváltoztató képviselőtársam – a nemzetünket sújtó történelmi igazságtalanságok ellen küzdő egyik legtudatosabb harcosunk, a szó legnemesebb értelmében igazi jogvédő. A Rákóczi Szövetség egy határokon átívelő valódi honvédő szervezet, melynek tagjai Halzl József elnök úrtól tudják – és sok fiatalt megtanítanak rá –, hogy a magyar nemzet és a hon ott él és addig, ahol és ameddig él a magyar szolidaritás és az egymás iránti felelősség.

Adjon a Jóisten egészséget, erőt és a szellemi honvédelemben mindig reményt erősítő társakat a mai díjazottaknak.

Kívánom a szellemi honvédelem békés, de rendíthetetlen táborát szervező Civil Összefogás Fórumnak, hogy bővítse seregét a Kárpát-medencei külhoni magyar sorstársainkkal, hogy – ismét idézve Szabó Zoltán szavait – „Európa romlásának idején a magyarság még oly gyatra belső szilárdságát erősíthessük.” Leljen szövetségesekre Közép-Európában a nem magyar szomszédaink és sorstársaink között is; találjanak társakat a már hitet és reményt vesztett, az önfeladás szélére sodródott nyugati nemzetek polgáraiban is a közös értékek védelmében, azon közös érdek alapján, hogy Európa az európaiaké és benne Magyarország a magyaroké maradhasson.

Együtt sikerülni fog! Hajrá Magyarország, hajrá Európa!