Archívum

Archívum - 2016. május 6.


Magyarország Barátai Alapítvány világtalálkozója

Országház - Felsőházi ülésterem

Tisztelt Kuchcinski Elnök Úr! Tisztelt Boross Péter Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kuratórium, Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm a Magyarország Barátai Alapítvány harmadik világtalálkozójának több, mint húsz országból érkezett résztvevőit. Megtiszteltetés számunkra, hogy Magyarország barátjaként körünkben üdvözölhetjük Marek Kuchcinski urat, a lengyel szejm elnökét és a kíséretében lévő lengyel barátainkat.

Öröm számunkra és mindannyiunknak erőt ad, hogy ma is velünk vannak az 1956-os magyar szabadságharc emlékét ápoló, és eszméjét óvó szervezetek képviselői, akiket megkülönböztetett tisztelettel köszöntök.

Hasonlóképpen köszöntöm Boross Péter miniszterelnök urat, akinek köszönjük, hogy a rendszerváltoztatás folyamatában szerzett tapasztalatait és tekintélyét ma is Magyarország szolgálatába állítja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha a mai találkozónknak is okot szolgáltató remek gondolat megálmodói és e találkozó szervezői nem veszik zokon a megjegyzésemet, akkor azt mondom, hogy a „Magyarország Barátai” elnevezés és megszólítás kicsit megtévesztő. Hiszen Önök – legalábbis jelentős részben – nem önkéntes döntésükkel váltak barátaivá Magyarországnak, hanem – honfitársaink lévén – Magyarországon kívül élve önként nem szakították el azokat a sors adta szálakat, amelyek Önöket a szülőhazához vagy óhazához fűzik. Mindazonáltal most tiszteletben tartva e kiváló közösség önmeghatározását, maradok a Magyarország Barátai kifejezés használatánál.

Mai baráti találkozónk időpontja fontos évfordulók metszéspontjában áll. Idén ünnepeljük az 1956-os magyar szabadságharc 60. évfordulóját; öt esztendős az új magyar Alaptörvény, amely politikai értelemben lezárta a posztkommunista időszakot Magyarországon. Hasonlóképpen öt esztendős a Magyarország Barátai Alapítvány, amely viszont a XXI. században akar új korszakot nyitni Magyarország, a nagyvilágban élő magyarok és a barátaik közötti együttműködésben. Az évfordulók sorában – végül, de nem utolsó sorban – említést kell tennünk arról, hogy napra pontosan két évvel ezelőtt alakult meg a jelenlegi magyar Országgyűlés, országunk történelmében az első képviselőház, amely a külhoni magyaroknak biztosított szavazati jog révén illetve az általános, titkos és egyenlő választójog alapján a teljes magyar nemzetet képviseli.
Izgalmas időszakban találkozunk, amely a világpolitikában és az európai politikában egyaránt hordoz új veszélyeket és új esélyeket. Olyan idők küszöbén állunk, amikor az 1956-os szabadságeszmény vagy a történelmi magyar-lengyel sorsközösség ismét olyan erőt ad mindannyiunknak, amely esélyt teremt Közép-Európa nemzetei és egész Európa számára, hogy sikeresen nézzünk szembe a mind komolyabb kihívásokkal.

A barátság mindig értékközösségen alapul, tisztelt Hölgyeim és Uraim. Nincs barátság közösen vallott értékek nélkül. Így van ez az emberek között, és így van a nemzetek és országok között is; mert – igen – létezhet, létezik barátság népek, nemzetnyi közösségek viszonyában is! Akkor is így van ez, ha vannak, akik azt gondolják, hogy nekik nincsenek barátaik, csak érdekeik, és akkor is így van, ha vannak, akik úgy gondolják, hogy pénzzel minden megvásárolható, erővel minden kikényszeríthető, még a barátság is.

Mi, magyarok ezelőtt öt esztendővel, az Alaptörvényünk elfogadásával közjogi formába öntöttük a nemzetünket fenntartó értékalapot, amelynek ismeretében Magyarország minden jelenlegi és jövendő barátja pontosan tudhatja, hogy kik vagyunk, és milyen értékekben hiszünk; tudhatja, hogy milyen értékekben osztozhat velünk, ha Magyarország barátjává válik.

Mi, magyarok – tisztelt Hölgyeim és Uraim – mindenekelőtt és változatlanul hiszünk abban, hogy Magyarországon, Európában és a nagyvilágban a XXI. században is a népuralom, azaz a demokrácia, és nem a céguralom, azaz a „korporatokrácia” a kívánatos politikai létforma.

Hiszünk abban, hogy a demokratikus legitimációval rendelkező államok és a helyi, illetve globális gazdasági korporációk szoros kölcsönhatásban kell együttműködjenek, de nem hiszünk abban, hogy a magánérdekeken alapuló, bármiféle demokratikus legitimitást lényegüknél fogva mellőző gazdasági korporációk a közérdeket képviselő államok helyére léphetnek, és egy nem demokratikus, új uralmi renddel szabadságot, békét és jólétet tudnak biztosítani az embereknek.

Hiszünk abban, hogy a népuralom, a demokrácia letéteményesei a XXI. században is a nemzetközi térben együttműködésre képes, de szuverén jogállamok, és abban is hiszünk, hogy az Európában kialakult szuverén nemzetállami együttműködés rendje nem váltható fel a népfelség elve alól kivont, demokratikusan nem legitimált, ellenőrizetlen és átláthatatlan erőcsoportok által diktált renddel.



Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mellettünk található felsőházi társalgóban az emlékezés jegyében adtunk helyet a „Totalitarizmus Európában” című kiállításnak, amely a nácizmus és a kommunizmus megdöbbentő bűntetteivel szembesít.

A gyűjteményt 2012 óta 14 ország 16 városában, legutóbb a magyar és német delegáció kezdeményezésére ez év áprilisában, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének épületében, Strasbourgban mutatták be. Bízunk benne, hogy Európa nem felejt.

Nem felejti, hogy ezek a rémállamok azért jöhettek létre, mert az emberek számára a demokrácia, mint közösségi létforma nem tűnt elég hitelesnek és működőképesnek arra, hogy megoldást ígérjen az őket leginkább szorító problémákra.

Nem felejti, hogy a totalitarizmus rendszerei mind az európai civilizáció keresztény értékeinek és normáinak relativizálásából vagy egyenesen tagadásából indultak ki.

Nem felejti, hogy ezek mindenek előtt a gondolat és a szólás szabadságának korlátozásával, a nyelv átalakításával, a hazugságnak a korabeli „p.c.” – azaz a politikailag kontrollált – beszédmód által felépített rendszerével alapozták meg és tartották fenn létüket. Mert ha mindezt elfelejtjük, kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy új „izmusok” jegyében új totalitárius erők nőjenek a fejünkre.

Mélyen hiszünk abban – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, hogy Európa erejét és versenyképességét a XXI. században is a keresztény gyökerekkel rendelkező nemzeti kultúrák és nemzetállamok, illetve az általuk működtetett, az emberek számára még elvileg áttekinthető és ellenőrizhető demokratikus struktúrák adják.

Hiszünk abban, hogy nincs európai identitás szilárd nemzeti, családi és nemi identitás nélkül. Abban is hiszünk, hogy a nemzeti államok létezésének lényege nem abban a veszélyben ölt testet – melyre egyébként az emberi jogok másirányú sérelmére oly érzékeny Európai Unió nem fordít figyelmet –, hogy el tudják nyomni a területükön számbeli kisebbségben élő más nemzeti közösségeket, hanem azon funkciójuk teljesítésében, hogy meg tudják védeni minden állampolgárukat és közösségeiket a külső érdekek számukra hátrányos vagy egyenesen káros érvényesítésétől. Meggyőződésünk az is, hogy az európai demográfiai gondok nem önpusztító bevándorlás-politikával, hanem önépítő családpolitikával orvosolhatók.
Elkötelezetten hiszünk az euroatlanti gondolatban és szövetségben – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, ám nem hisszük azt, hogy az euroatlanti világ erős lehet, ha benne Európa és az Európai Unió gyenge és zilált.

Egy olyan euroatlanti világban hiszünk, amelyben az Egyesült Államok nem azért erős, mert Európa hozzá képest gyenge.

Abban hiszünk, hogy Európának és a világ legerősebb gazdaságával rendelkező Európai Uniónak az Európán kívüli világhatalmak katonai felvonulási területéből, geostratégiai ütköző zónájából – amivé a XX. században lett – a XXI. században a világpolitika szuverén és egyenrangú szereplőjévé kell válnia.

Azért, hogy a gazdasági és kulturális teljesítményéhez, valamint a kereszténység adta morális súlyához méltó szerepet játszhasson a gyermekeink, unokáink jövőjét fenyegető globális kihívások megválaszolásában. Mindehhez pedig nem az Európai Egyesült Államok hamvában holt ideájának a kergetése vezet el, hanem az Európa kulturális, nyelvi, hagyománybeli sokszínűségében is egységet adó, az antik filozófián, a római jogon és a keresztény etikán felépült, valaha valóban létezett, de egyesek által idejétmúltnak minősített közös identitásunk újra felfedezése és megerősítése visz közelebb bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek a mi értékeink, amelyekben a barátainkkal osztozunk. Az értékeinknek nemcsak közösségteremtő ereje, hanem ára is van. Az ár maga a küzdés, az hogy minden körülmények között ezek alakítsák cselekvésünket, érdekeinket ezen értékrendszer keretei között érvényesítsük. Értékeinket meg kell védenünk, küzdenünk kell értünk, mindig arányosan azzal, amilyen támadások érik őket. Ebben a küzdelemben önmagunkon kívül csak a barátainkra számíthatunk. 2010-ben arra kaptunk megbízást a magyar választópolgároktól, hogy a közös értékeinket megvédjük. Ezt a megbízást a magyar emberek 2014-ben megerősítették.

Tisztelettel jelentem Magyarország barátainak, hogy a megbízatásunkat – legjobb tudásunk szerint –, erényeinkkel és gyarlóságainkkal együtt teljesítettük és teljesíteni fogjuk. Mindebben segít és vezényel bennünket a magyar történelmi szabadságeszményünk XX. századi megtestesülésének, az 1956-os forradalomnak eszmei és lelki öröksége. Ebben a munkában és küzdelemben kérjük Magyarország minden barátjának segítségét, és készen állunk e célok jegyében arra is, hogy mi is segítséget nyújtsunk minden barátunknak.

Adjon ehhez a Teremtő mindannyiunknak egészséget, elegendő erőt és kellő bölcsességet!
Tartalmas tanácskozást és kellemes budapesti együttlétet kívánok Önöknek.

Sajtóiroda

2016. május 6.