Archívum

Archívum - 2016. november 05.


Halottak napi megemlékezés

Ostffyasszonyfa

Főtisztelendő Püspök Úr! Excellenciás Nagykövet Urak!
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Emlékező Közösség!

A Halottak Napja nem a porladó hamvak, hanem az élő lelkek ünnepe. Ezredéves keresztény ünnep ez Európában, amely arról szól, hogy a temetőkben nyugvó halottak az élők emlékezetében élnek tovább.

A Halottak Napja a katonai temetőkben, különösképpen a hadifogoly-temetőkben az élő lelkiismeret ünnepe is.
Európa a XX. században kétszer hajtott végre öngyilkossági kísérletet: a történelem könyvek ezen kísérleteket világháborúknak nevezik.
Európában ezért minden első és második világháborús katonai és hadifogoly-temető – így az ostffyasszonyfai első világháborús hadifogoly-temető is – egyben az európai önpusztítás emlékműve, amely a túlélő európai lelkiismeretet hivatott szólongatni.

37 millió katonai és civil halott, 21 millió katonai és civil sebesült, 7,7 millió hadifogoly és eltűntnek nyilvánított fiú, férj, apa vagy testvér – ez volt az első világháború egymással szembenálló hadviselő feleinek emberi vesztesége. Szikár statisztikai számok, amelyek egyedi és megismételhetetlen emberi sorsokat és végzeteket rejtenek magukban. A hadviselő országok szembenállásának számtalan okát tárta fel a történettudomány, de valamennyi oknál súlyosabb a következmény: a több tízmilliónyi kioltott európai emberélet árán Európa nem erősebb, hanem gyengébb lett az első világháború után. Európa mint civilizációs közösség pedig az első világháború végére veszítette el a szabad rendelkezés lehetőségét önmaga fölött, és vált Európán kívüli érdekek, befolyások és fegyverek foglyává.

A nemzetközi hadijog logikája szerint az első világháborúnak voltak győztes és legyőzött európai országai, ám a történelem logikája szerint Európa maga bizonyult az igazi vesztesnek. Az első világháború volt a melegágya két európai diktatúrának, a kommunizmusnak és a fasizmusnak, az első világháborúból következett a második világháború, amely után évtizedes megosztottság és hidegháború gyötörte Európát, nyomor és elnyomás a kelet- és közép-európai népeket.

Az első világháborúban a katonák a nyers hatalmi érdekeket nemzeti retorikával elfedő, a nemzeti eszmével visszaélő politikusok hívószavára adták életüket a hazájukért, ám halott katonákként elveszítették nemzetiségüket. Az első világháború egykori győztes és vesztes halott katonái a felelős európai utókor számára mindannyian hősökké és egyben áldozatokká is váltak.

Hősökké váltak ők, németek és franciák, magyarok és románok, olaszok és oroszok, mert mindig hős az, aki tudatosan megveti a halált annak érdekében, hogy igennel feleljen hazája hívó szavára.

Egyúttal áldozatokká váltak, mert Európa első XX. századi öngyilkossági kísérletének emberéletben ők fizették meg az árát.
Az első világháborúban több, mint hatszázezer magyar katona adta az életét, több, mint másfél millió sebesült meg, és több, mint nyolcszázezer magyar katona esett hadifogságba valahol Európában, sínylődött hosszabb-rövidebb ideig, vagy lelte halálát, ahhoz hasonló vagy még mostohább hadifogoly-táborokban, mint amilyen itt, Ostffyasszonyfán, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogoly-táboraként működött.

Az ostffyasszonyfai fogolytáborban 1915 és 1918 között összesen több, mint százezer olasz, orosz, szerb és román katona volt fogságban, és várta a szabadulást.

Több, mint tízezer katonának a szabadulás helyett az ostffyasszonyfai hadifogoly-táborban teljesedett be a végzete, több, mint tízezer földi maradványt őriz ez a temető.

Közel egy évszázada a magyarság olyan kegyeletet és tiszteletet tanúsít ezen temetőkben nyugvók iránt, mint amilyen az emberiesség jegyében őket megilleti, és mint amilyen tiszteletet és kegyeletet elvárunk az idegen földben nyugvó magyar katonák iránt.
Egy évszázad után, az első világháború hőseinek és áldozatainak emléke arra kötelez mindannyiunkat – különösképpen erre kötelez bennünket európai politikusokat –, hogy a XXI. században egy olyan jövőért tegyünk, amelyben az európai emberek nem válnak sem hősévé, sem áldozatává semmilyen újabb európai öngyilkossági kísérletnek vagy Európára leselkedő külső veszélyeknek. Közös felelősségünk egy olyan Európa felépítése, amelynek a közös keresztény civilizációs alapokra épülő, sokszínű kultúrát őrző, önmagukat becsülő, de a más közösségeket tisztelő nemzetek együttműködése ad erőt ahhoz, hogy visszaszerezze az önmaga sorsa feletti ellenőrzést, és saját jövője alakításának lehetőségét.

Köszönet mindazoknak, akik az idők során szívükön viselték és viselik az ostffyasszonyfai hadifogoly-temető sorsát. Köszönet a Vas Megyei Temetkezési Vállalatnak, mely már 1986-ban megkezdte, és azóta is folytatja a rendezési, gondozási és felújítási munkálatokat, amelyeket Vas megye és az Olasz Nagykövetség is támogatott.

Köszönettel tartozunk az Ostffyasszonyfai Hadisírgondozó Egyesületnek, hogy amióta a szabadság visszaköszöntött földünkre, immár rendszeresen megszervezi ebben a temetőben is a Halottak Napi megemlékezést.

Nyugodjanak békében az itt eltemetett katonák, és éltessék Európa lelkiismeretét, hirdessék a megbékélést, és az egymásra utaltság gondolatát minden nemzet számára!

Sajtóiroda

2016. november 05.