Archívum

Archívum - 2017. augusztus 19.


Államalaípító Szent István királyunk és az új kenyér ünnepe

Zalaegerszeg

Tisztelt emlékező és ünneplő magyarok!

„Ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is, mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és – látható ellenségeid ellen.” – Szent István királyunk Intelmeiben nemcsak a fiának, Szent Imre hercegnek, hanem minden idők magyarjainak ezekkel a szavakkal fogalmazta meg, miként lehet egy eszményből valóságot teremteni.

Legnagyobb királyunk ugyanis a közösségi szabadság legmagasabb eszményéből, az önrendelkező államból teremtett olyan valóságot, amelyben minden magyar megélhette, valóra válthatta a lelki szabadság legmagasabb eszményét, a keresztény hitet. Az önrendelkező keresztény magyar állam, Szent István királyunk teremtett valósága, ezért ezredévnyi magyar nemzedékek számára a cél és eszköz egyidejű teljességét jelenti az eszményeik megvalósításában.

Ezen páratlan teljesség okán állapította meg a magyar történettudomány egyik legnagyobb képviselője, Hóman Bálint, hogy „Szent István nem egy (…) irányzat, egy eszme vagy törekvés, nem egy erény vagy cselekmény megtestesítőjeként, hanem az egyetemes magyar gondolatnak és a korszerű haladás eszméjének legnagyobb megszemélyesítőjeként került a magyar nemzet sok évszázados tiszteletének központjába.”

Szent István királyunk öröksége bevésődött az őt követő magyarság ösztöneibe, tudatába és lelkébe, ez az örökség mindig egyesíti a földrajzi térben és a történelmi időben szükségszerűen elkülönült magyarok nemzedékeit Vereckétől az Aldunáig, az Őrvidéktől Csángóföldig.

Az 1241-es tatárjárást túlélő magyarok, a Mohács után szétszakadó ország alávetettségbe süllyedő magyarjai, a nemzeti önrendelkezés visszaállításáért küzdő kurucok vagy az 1848-as forradalom magyarjai, az első világháború lövészárkaiba vezényelt magyarok, a Trianonban megcsonkított, halálraítélten is újjászülető és megmaradó ország és nemzet magyarjai, az 1956-ban az istentelen és embertelen idegen túlerővel szemben puszta kézzel harcba szálló magyarok, az összeomló kommunizmus romjai alól 1990-ben kimenekülő és új életet, új rendet kereső, majd a rendszerváltoztató útkeresést 2010-ben elsöprő akarattal lezáró magyarok, mindazok a magyarok, akik számára a Szent István által megteremtett valóság a történelem súlya alatt időszakosan elhalványult vagy szertefoszlott – mi mindannyian államalapító királyunk örökségéből merítettünk vigaszt, példát, erőt és célt ahhoz, hogy ismét valósággá építsük az eszményeinket.

Mi a Szent István-i erő titka, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amely így összekovácsolta egy ezredév harmincnégy magyar nemzedékét? E nem könnyű kérdésre minden magyar nemzedéknek önmagának, a saját történelmi idejében és körülményei között kell választ találnia.

„A hit a tettek híján meghal” – hagyta hátra ránk Szent István királyunk az Intelmeiben, márpedig az ő államalapító, egyházépítő és nemzeterősítő tettei jószerivel megszámlálhatatlanok és felbecsülhetetlenek.

A Keletről érkezett pogány magyarok vállára Szent István helyezte a keresztényég nyugati keresztjét, amelyet letenni nem tudunk, amely a megsemmisülés örök veszélyével szemben a megmaradás örök reményét egyedi módon sugározza a magyar sorstörténetben.

Az európai államfejlődésben szintén egyedi módon Szent István magyar államának alapját nem pusztán az egyént egy másik, hatalmasabb egyénhez kapcsoló hűbéri magánkötelékek, hanem az egyént az összességhez fűző spirituális kötelékek képezték. Ezt az összesség-fogalmat – ami nem más, mint a modern nemzet és nemzetállam korai, eszmei előképe – Szent István koronája, mint „a nemzeti akaratnyilvánítás szimbolikus eszköze” testesítette meg, és tartalmát a XIII. századtól kialakuló Szent Korona tan foglalta össze.

Eszerint – Hóman Bálint szavait idézve – „a közhatalom eredeti birtokosa és ősforrása maga a nemzet, vagyis a teljesjogú nemesek közössége, s a király, akit saját vagy őse személyében ez a nemesi közösség emelt trónra, csupán a reá átruházott hatáskörben birtokosa az uralkodói jogoknak és a teljes uralkodói hatalomnak.”

Mindez azt jelenti, hogy a demokrácia alapgondolata, a közhatalomnak a közösség akaratából való származtatása és ez által eleve meglévő korlátozottsága történelmünkben szinte egyidős a keresztény magyar állam kiépítésével és megszilárdításával.

Az évezreden átívelő, a magyarságot összekovácsoló erő talán a Szent István – és tegyük hozzá: méltó Árpád-házi utódai – által megvalósított egyház- és államépítésnek ezen egyediségeiben rejlik: abban, hogy a magyar apostoli egyház önállóságának megteremtésével és – részben ezáltal – az Európához illeszkedő államunk hűbéri függőségbe kerülésének megakadályozásával a megmaradásunkat garantáló nyugati formákat a magyarság keleti lelkületéhez igazítva honosították meg.

A régmúlt és a jelenkor magyarjai együtt hittek, együtt hiszünk abban, hogy ez a Szent István-i erő a magyarság megmaradásának és fejlődésének a mindenkori feltétele.

Mindezt azonban nemcsak mi, magyarok hanem – ahogyan Szent István királyunk fogalmazott – „láthatatlan és látható ellenségeink” is tudták és tudják, mert államalapító nagy királyunk örökségének nemcsak védelmezői vannak, hanem felszámoló-jelöltjei is akadnak mindig.

Nem véletlen hát, hogy a történelem során az önrendelkező magyar állam elleni támadások mindig együtt jártak a magyarság keresztény hite és egyháza elleni támadásokkal. A XVI. század elején a korabeli magyar vezető elit előbb államfenntartói képességét veszítette el, majd elveszítette a mohácsi csatát, ahol a több mint fél évezredes független magyar állam hullott a porba. 1541-ben az ország területileg szétszakadt, a magyarság pedig – független államának heroikus történelmi helyreállítási törekvései ellenére, hol részlegesen, hol teljességgel – 1990-ig elveszítette állami önrendelkezési lehetőségét.

Szent István trónra lépésétől a napjainkig eltelt 1017 esztendőben a magyar nemzet mindösszesen 575 esztendőt élhetett egy önrendelkező magyar állam keretei között, míg 442 esztendőt, idegen fennhatóság alatt vergődve, vagy az önrendelkezési jogától megfosztott, alárendelt állam keretein belül volt kénytelen megélnie.

A függetlenségünk fenntartásáért vagy visszaszerzéséért hozott mérhetetlen áldozatok mellett, az idegen érdekeknek kiszolgáltatott, alávetett államiságban szerzett 442 esztendőnyi magyar élettapasztalat 442 nyomós érv amellett, hogy mi, mai magyarok a XXI. században is oltalmazzuk Szent István királyunk örökségét: önrendelkező nemzeti államunkat és keresztény hitünket.

Napjainkban Európában politikai és eszmei küzdelem zajlik az európai nemzetek államfenntartói képességének aláásása, az európai társadalmak szétzilálása és az európai államok felszámolása érdekében. A világban vannak erőcsoportok, amelyek elég erősnek érzik magukat arra, hogy alárendeljék saját érdekeiknek Európát. Azok az erők, amelyek az elmúlt évtizedekben a szabadság jelszavát zászlójukra tűzve mindent megtettek annak felszámolásáért, azok amelyek Európában a népakarat által meghatározott közjó helyett az ennek fölébe kerekedni törekvő magánérdeket akarják érvényesíteni, most az Európai Egyesült Államok jelszavát tűzve zászlajukra indulnak rohamra az európai nemzeti államok ellen.

A küzdelem az európai erőforrások megszerzéséért zajlik, azon erőforrásokért, amelyek felett jelenleg még az európai nemzeti államok polgárai által demokratikusan megválasztott kormányok rendelkeznek.

A ma még 28 tagú Európai Unió nemzeti kormányainak összesített költségvetése évi több mint 7 ezer milliárd euró.
Az Európai Egyesült Államokat hirdetők valódi érdeke, hogy erről a pénzről többé ne az európai választópolgárok által közvetlenül megválasztott nemzeti kormányok, hanem arctalan és nem számon kérhető spekulánsok megbízottjai döntsenek az Európai Egyesült Államok paravánja mögött.

A ma még 28 tagú Európai Unió összesített nemzeti összterméke több mint 14 ezer milliárd euró, amely egy olyan európai piacon jön létre, amely piacra a szabályozási jogosítványaik által nemcsak az Európai Uniónak, hanem a tagállamok nemzeti kormányainak és parlamentjeinek is jelentős befolyása van. Az Európai Egyesült Államokat hirdetők valódi érdeke, hogy ezen szabályozási jogosítványokat kivegyék a nemzetállami kormányok kezéből, és az európai uniós bürokrácián keresztül átadják a semmiféle demokratikus legitimációval nem rendelkező pénzügyi-gazdasági körök kezébe és azok kizárólagos hasznára.
A ma még 28 tagú Európai Unió tagállamainak összesített nemzeti adóssága meghaladja a 12 ezer milliárd eurót, mely adósságteher fenntarthatatlansággal fenyeget. Az Európai Egyesült Államok hirdetői – az európai országok további eladósítása céljából – a meglévő nemzeti adósságokat szétterítenék a tagállamok között annak érdekében, hogy az európai hitelképesség ideig-óráig történő mesterséges fenntartásával tovább uzsorázhassák Európát.

Az európai erőforrásokért folytatott politikai küzdelem ideológiai eszköze az európai emberek nemi, családi, vallási és nemzeti azonosságtudatának gyengítése, a tolerancia és a szolidaritás számonkérésével a bűntudat mesterséges felkeltése az európai emberekben annak céljából, hogy könnyebben beletörődjenek az európai civilizáció rendjének felszámolásába és az európai ember számára alávetettséget eredményező új rend kialakításába.
Szent István mai magyar népe azonban nem kíván lemondani államáról, hitéről és azonosságtudatáról. A magyar választópolgárok erről döntöttek 2010-ben, ezt a döntésüket erősítették meg 2014-ben, és a 2018-as választásunknak is ez lesz a tétje.

Arról döntöttünk, hogy úgy építjük újjá a magyar államot, hogy az képes legyen szolgálni és megvédeni a nemzetet; olyan gazdaságot építünk, ami nem a pénzügyi spekulációkon, hanem értékteremtő munkán alapul; arról döntöttünk, hogy megerősítjük magyar azonosságtudatunkat, keresztény kultúránkat és nemzeti összetartozásunkat; segítjük a nemzeti tagállamok együttműködésén alapuló Európai Uniót abban, hogy Európa ne csak versenyképes, hanem az európai emberekké is maradjon.

Tisztelt Honfitársaim!

Hóman Bálint már idézett tanulmányában 1938-ban így ír államalapító királyunkról: „Kilencszáz esztendő távlatában sem halványuló hatalmas egyénisége a Kelet és Nyugat határán mindegyre nehéz próbát álló ’örök magyar’ szimbóluma. A szentistváni gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és történeti hivatásának első teljes és mindmáig legszabatosabb megfogalmazása, – ő maga minden idők legnagyobb magyarja.”
Az előttünk álló idők nehéz próbáiban való helytálláshoz adjon a Jóisten bölcsességet, erőt és szövetséges európai sorstársakat Szent István magyar követőinek!

Sajtóiroda

2017. augusztus 19.